Hogyan írj könyvet?

36.|Kontraszt karakterek (foil characters)

Szerintem sokan küszködünk ugyanazzal a problémával: hiába írunk különböző karaktereket különböző tulajdonsággal, végeredményként valahogy az összes ugyanannak a személynek tűnik, csak más-más külsővel. Az egyik mód, amivel egy kicsit könnyebb lehet kiküszöbölni ezt a problémát az az, ha úgynevezett kontraszt karaktereket írunk. Ezt a témát magyar oldalakon nem láttam még, de angolul sokan foglalkoznak ezzel, szóval gondoltam, hogy megosztom veletek is.

Mik azok a kontraszt karakterek? Ahogy azt a névből már sejteni lehet, a kontraszt karakterek olyan karakterek, akik az ellentétes tulajdonságaik révén kiemelik egymás főbb tulajdonságait. Gondoljunk csak Sherlock Holmesra és Dr. Watsonra, vagy a Dr. Csontból Boothra és Brennanre, esetleg Kirkre és Spockra a Star Treck sorozatból.

Legtöbbször a kontraszt karakter révén tudunk meg valami fontosan a főszereplőről, ezért van az, hogy gyakran ezek a karakterek duóként funkcionálnak a történetben. Például, ha az akciófilmekre gondolunk, sokszor a páros egyik tagja az, aki nagyon logikus, szabálykövető, míg a másik inkább az ösztöneire hallgat és gyakorlatias. Így a kontraszt karakter révén könnyedén szerezhetünk viszonylag sok információt a főszereplőről, hiszen, ha például egy holttestet találva az egyikük azt javasolja, hogy szóljanak a rendőrségnek, míg a másikuk inkább azonnal nyomozni szeretne, akkor máris, csupán egy jelenettel kaptunk két különböző karaktert és hozzá a lényeges információkat.

De sok esetben ez a kontraszt karakter a főgonosz. Gondoljunk csak azokra a filmekre, ahol a főgonosz egy az egyben azt mondja a főszereplőnek, hogy „mi ketten egyformák vagyunk." Erre persze a főszereplő mindig elutasítóan reagál. De mind tudjuk, hogy karakteralkotási szempontból a főgonosz szavaiban sok igazság van. Ha a főgonosz szolgál kontraszt karakterként, akkor sok esetben vannak közös tulajdonságaik, sőt egészen hasonlóak is, és általában valamilyen morális szempontból van különbség kettejük között, aminek révén a főszereplő nézetei különös megvilágításba kerülnek. Gondoljunk csak a képregényfilmekre, ahol sokszor a főgonosz sok szempontból hasonlít a főszereplőre, hasonló képességekkel, tudással, vagy háttérrel rendelkezik, csak éppen gonosz.

Néha viszont ez a kontraszt karakter arra szolgál, hogy valamilyen kontextust adjon. Például, ha egy időutazóról van szó, akkor a kontraszt karakter az, aki a „normálisat" testesíti meg ebben a világban, hiszen az olvasók csak így érthetik meg igazán, hogy miért is tűnik olyan furcsának a főszereplő viselkedése. De ugyanez igaz fordítva is, vagy esetleg a fantasy/sci-fi történeteknél. Gondoljunk csak az első Thor filmre, amikor is az asgardi lakosnak a Földön kell boldogulnia. Hiába nem látjuk ezekben a jelenetekben Asgardot, Thor viselkedése révén sokat megtudunk mind a helyről, mind magáról Thorról is.

De ugyanezt a módszert lehet alkalmazni, ha egy excentrikusabb karaktert akarunk középpontba helyezni, hiszen, ha az ő szemén keresztül látjuk a világot, akkor nehéz lehet őt magát furcsának látni, hiszen saját maga számára teljesen természetes, amit csinál, vagy amit mond. Ezért kell hozzá egy kontraszt a „normális" emberről, hogy lássuk, hogy miért tartják az emberek ennyire furcsának a mi karakterünket. (Ezért nem működik, amikor a Wattpad történetekben valaki azzal próbálkozik, hogy a karakter csak saját magát jellemzi „bolondnak vagy dilisnek", vagy egyszerűen csak másnak, mint a többi lány, és csak egy fél mondatban utal rá, hogy milyenek az „unalmas többiek". Kell hozzá egy kontraszt karakter, hiszen, mint mondtam, ők azok, akik kiemelik a szereplő tulajdonságait.)

A kontraszt karakter szolgálhat arra is, hogy valamilyen megtestesülése legyen a belső konfliktusnak. Én ehhez azt a példát láttam, hogy ha mondjuk van egy hercegnő, aki szeretne megszökni a herceggel, de az anyja, a királynő nagyon tradicionális, valaki, aki komolyan veszi a munkáját, akkor egyrészt megvan a kontraszt, másrészről pedig a belső konfliktus is.

Mindazonáltal, egy karakternek akár több kontrasztja is lehet, valamint, nem csak a főszereplő lehet az, akinek van kontraszt karaktere. Ezt talán a legegyszerűbb a Büszkeség és balítélet című könyvön keresztül bemutatni. Már elég régen olvastam a könyvet, szóval nézzétek el nekem, ha van olyan részlet, amit nem tudok jól. A legelején talán a legegyszerűbb azzal kezdeni, hogy nem minden karakter kontraszt, csak azért, mert eltérnek egymástól. Például, Mr. Darcyban és Mrs. Bennetben nincs sok közös, de ettől még nem lesznek kontraszt karakterek, mert a történet során nincsenek egymással kontrasztba állítva. Hiszen, a kontraszt karakterek célja az, hogy kiemeljék egymás tulajdonságait, szóval, ha ez nem történik meg, akkor nem beszélhetünk kontraszt karakterekről. Ezért is van az, hogy legtöbbször, a kontraszt karakterekben az ellentéteik ellenére is van valami közös (főleg, mert más esetben nem igazán tudnának együtt, egyszerre részt venni a történetben).

De, térjünk vissza Mr Darcyhoz. Az ő esetében Wickham egy igen érdekes kontraszt, mert az ő dinamikájuk a történet közben megváltozik, de az nem, hogy kontrasztot alkotnak. A történet elején Mr. Darcyról az a benyomásunk, hogy gőgös és zárkózott, míg Wickham ennek az ellentéte. Azonban a történet közepe fele az egész megfordul, és Mr. Darcy válik a szimpatikusabb karakterré, míg Wickham egyfajta gonosszá válik, aki elég nagy bajba sodorja a Bennet családot.

A Bennet családban öt lány van: Lydia, Kitty, Jane, Elizabeth és Mary. Ebben a két „végpontot" Lydia és Kitty, valamint Mary jelenik. Mary zárkózott, és szigorú morális nézetekkel rendelkezik, míg Lydia és Kitty, akik azt csinálnak, amit csak akarnak. Ezek alapján „középen" helyezkedik el Elizabeth és Jane, akik nem annyira szigorúak, mint Mary, de konzervatívabban, mint Lydia és Kitty. Ez azért fontos, mert az emberek gyakran a „középen lévő" opciót szeretik (gondoljunk csak arra, hogy az emberek nem feltétlenül a legolcsóbb opciót veszik meg a boltban, hiszen az egyben a legrosszabb minőségű is, hanem sokszor a kicsit jobb, bár drágább termék mellett döntenek), és könnyebben szimpatizálnak azzal a karakterrel is, aki a nézeteiben is nagyjából középen helyezkedik el. Például.: Bátor, de nem vakmerő. Kedves, de nem gerinctelen. Okos, de nem okoskodó. A kontraszt karakterek segíthetnek abban, hogy végleteket megjelenítve, egy kicsit behatároltabbá tegyék a főszereplőt. De, természetesen nem kell, hogy a főszereplő az a középpont legyen, nyugodtan megtestesítheti az egyik végpontot.

De az is könnyen lehet, hogy az egyes kontraszt karakterek egy-egy tulajdonságát emelik ki a főszereplőnek.

Természetesen, nem csak így lehet karaktereket alkotni, továbbá, ha elég változatos karaktered van, akkor elengedhetetlen, hogy előbb-utóbb kontrasztként szolgáljanak egymásnak. 

Az előző heti szavazás végeredményét  összesítve arra jutottam, hogy mind a négy opcióra három-három szavazat érkezett, szóval tényleg döntetlen lett. Arra jutottam, hogy a nagy időugrásról és annak problémáiról lesz szó, mert az egy rövid téma, és nem tudom, hogy mennyi időm lesz jövő héten. Addig is, remélem, hogy hasznosnak találtátok ezt a részt. 

Ti milyen kontraszt karaktereket ismertek?  

Esetleg hallottatok más megnevezést rájuk (az eredeti "foil characters" alapján a magyar "kontraszt karakterek" saját fordítás, szóval, ha ti más oldalakon láttatok hasonló témában íródott cikkeket, nyugodtan írjatok)?