Hogyan írj könyvet?

6.|Karakterek

Bármilyen írással kapcsolatos segédletet keresel, biztos, hogy a karaktereknek is szentelnek benne legalább egy fejezetet. Legtöbbször arról szólnak, hogy hogyan alkoss érdekes, egyedi és élvezhető karaktereket, így most nem erről lesz szó. Én inkább a milyen karakterek kellenek egy könyvbe és milyenek nem, kérdésre keresném a választ. 

Ha könyvekről van szó, a legtöbbször a karakterjelenlét az, amivel foglalkozni kell. Vagyis, hogy miért van egy karakter benne a könyvben, mi a szerepe és, hogy biztosan szükség van-e rá. 

A statiszták

Talán velük a legegyszerűbb foglalkozni. Ezek azok az emberek, akik kiszolgálják a főszereplőt reggel a Starbucksban, akik elmennek mellette az utcán, akik mellette ülnek az iskolapadban. Egy kicsit tágabb értelemben azok is, akik fura lenne, ha nem lennének ott. Itt például a gimis könyvek tanáraira gondolok, akiknek nincs nagy szerepük a könyvben, de fura lenne, ha egyszer sem tenne róluk említést a gimis szereplőnk, hiszen mindenki pontosan tudja, hogy ott van. 

Egy kicsit talán csúnya megfogalmazás, de majdhogynem ők is a díszlet részei. A legfontosabb dolog velük kapcsolatban talán az, hogy mivel nincs nagy szerepük, nem is érdemes sokat foglalkozni velük. Nem kell leírni részletesen, hogy hogy néznek ki, nem kell kitalálni a (teljes) nevüket, háttértörténetüket, motivációjukat, hiszen ők csak a statiszták. 

A mellékszereplők

Ők az a csoport, akiket a legnehezebb kezelni. Wattpadon gyakran előfordul, hogy mivel az írók általában egyesével írják meg a fejezeteket és úgy teszik ki a történetet, nem pedig egybe, egy műként foglalkoznak az egész történettel, a wattpad történetek hangulata egy kicsit a tv-s sorozatokat idézi. 

Ez alapvetően nem, vagy nem feltétlenül probléma, egészen addig, míg a történet tele nem lesz felesleges karakterekkel, ami egy könyvben már nem mutat annyira jól. A modern könyveknél elmondható, hogy minden karakternek jelenléttel kell rendelkezni, vagyis valamilyen módon alakítania kell a cselekményt. 

Tehát, ha egy vonallal kihúznám a karaktert, akkor nem lehet minden változatlan a könyvben, és most nem csak arra gondolok, hogy egy ponton magában beszélne a főszereplő, hanem hogy valóban alakítsák is a cselekményt, aminek részei, mivel, ha nem, akkor feleslegesek a történetbe. 

Ez talán a családtagok esetében jelenti a legnagyobb kihívást, hiszen pl.: egy gimis korú lány majdnem biztos, hogy a szüleivel él, akiknek van annyi ráhatásuk az életére, hogy nem lehet őket kihagyni a történetből. Így hát vagy azt a megoldást választod, hogy kvázi statisztaszintre csökkented őket, vagyis csak annyit szerepelnek a könyvben, hogy úgy érezzük, ők is az otthon részét képezik, vagy másik lehetőségként úgy változtatod meg a cselekményt, hogy ők is nagyobb szerepet kapjanak benne. (Persze könyvtől függően ez más szereplőkre (is) igaz lehet, a megoldási lehetőségek viszont nagyon hasonlóak)

A főszereplő(k)

Wattpadon is sokszor előfordul (velem kb. mindig), hogy a történet egy pontján rájön az író, hogy a karakter konkrétan nem csinál semmit, mindig csak történnek vele a dolgok, ő pedig reagál az eseményekre. Ez néhány műfajban/könyvben nem jelent nagy gondot, hiszen ez lehet stilisztikai döntés is, de legtöbbször azért élvezetesebb a könyv, ha a főszereplő maga is irányítja a cselekményt, nem csak elszenvedi azt. 

Ezt talán könnyebb példákkal bemutatni, úgyhogy nézzünk is meg egyet. Pl.: Kiderül a főszereplőnkről, hogy ő valójában boszorkány és az öreg bölcs felajánlja neki, hogy tanítani kezdi. Azonban sötét erők veszélyeztetik a világot, és a főszereplőnk, mint kiválasztott, az egyetlen, aki képes megállítani a gonoszt, ezért összefog az öreg bölccsel és legyőzik a sötét erőket. 

Ez nem rossz cselekmény, mind láttunk már hasonlót, de a karakterjelenlét igazán minimális benne. Nézzük meg, hogy hogyan tudnánk némi változtatással karakterjelenlétet vinni ebbe a cselekménybe. Pl.: Kiderül a főszereplőnkről, hogy ő valójában boszorkány és az öreg bölcs felajánlja neki, hogy tanítani kezdi. Az öreg bölcs elmeséli a főszereplőnek, hogy sötét erők veszélyeztetik a világot, mire a főszereplő a fejébe veszi, hogy legyőzi a gonoszt. A harcra való felkészülés során megtudja, hogy ő a kiválasztott, aki képes legyőzni a gonoszt, ezért összefog az öreg bölccsel és ketten megszabadítják a világot a gonosz erőktől. 

Valószínűleg ennél létezik jobb példa is, de ezen is látszik, amit be akartam mutatni. Nem baj, ha a főszereplő (vagy bármelyik másik szereplő) passzív helyzetben van a történet során, hiszen az is a személyisége részét képezi, hogy hogyan reagál bizonyos helyzetekre, de izgalmasabbnak és emlékezetesebbnek érződik egy olyan szereplő, aki maga is alakít a cselekményen. 

Van kérdésetek ehhez a fejezethez?

A karakterekkel kapcsolatban még sok mindenről lehet beszélni. Én még a nevekkel kapcsolatban tervezek egy részt írni, szóval ezen kívül van, amit szívesen olvasnátok a karakterekkel kapcsolatban.