Az este nagy része azzal telt, hogy próbáltam leírni az érzéseim, gondolataim. Kisebb -nagyobb sikerekkel ment is a dolog. Anyumékkal együtt vacsiztunk, aztán elmosogattam és visszatértem a szobámba. Sokáig fent voltam, nem tudtam elaludni, mert őrületesen féltem, hogy miről akar velem Shawn beszélni. Volt egy érzésem, hogy a legutolsó találkozásunkról, a patakparton történtekről, de én arról nem tudtam mit mondani. Nem tudom miért tettem, nem tudom, hogy mi történt akkor ott velem.... Végül hajnali 3 körül a fáradság már nagyobb volt bennem a félelemnél, ígyhát elnyomott az álom.
Reggel viszont már fél 9-kor kidobott az ágy. Gondoltam, ha motorozni megyünk kicsit sportosabb ruhát kéne felvenni, így felhúztam az ezüst -fehér színű melegítőmet, ami alá egy hosszú ujjú vékonyabb pulcsit is magamra kaptam. Fél órával a megbeszélt idő előtt már ott vártam rá, de felesleges volt, hiszen pontosan érkezett.
-Jó reggelt! Pattanj fel -köszönt és máris nyújtotta felém az egyik sisakot.
-Jó reggelt -mondtam én is és felültem mögé. Ahogy elindultunk szorosan átöleltem a derekát kapaszkodás gyanánt. Ahogy mentünk a szél nagyon suhogott, már szinte fázni is kezdtem, de hamarosan megálltunk. Pont ott, ahol korábban megtörténtek azok a dolgok. Tudtam, hogy arról akar beszélni, éreztem. Máskülönben miért mentünk volna oda?
-Shawn én nem tudom megmagyarázni. Nem tudom, hogy akkor mi ütött belém -kezdtem, de ő közbeszólt.
-Miről beszélsz?
-Amit kérdezni akarsz, a múltkor történtekről -magyaráztam, de úgy tűnt mégsem arról akart tárgyalni. Valami teljesen más járhatott a fejébe. A mondataim meg megzavarták őt, és szerintem így sikerült az eszébe összekavarnom a gondolatait. Néhány percig csak állt, nem tudom mi lehetett a fejébe, lehet felidézte a történéseket. Aztán végre megszólalt.
-Nem, nem arról beszélnék, hanem a születésnapodról. Gyere ülj le mellém -nyúlt a kezemért és egy sziklán helyet foglaltunk -Szóval először is boldog szülinapot! -mosolygott és elővett egy csokit a zsebéből.
-Köszönöm. Megesszük most?
-Együk -bólintott -Múltkor amikor eljöttél hozzám, kiesett a zsebedből ez a papír -mutatta meg a kis darabkára hajtogatott lapot. Amint elolvastam az első sort tudtam mi ez. AZ IGAZ BARÁTOKról írtam. Jobban mondva, akkor pont úgy éreztem, hogy nincsenek igaz barátaim azért alkottam meg ezt.
-Ez -akartam mondani, de nem hagyta.
-Cami. Tudom, hogy neked is tudnod kellett volna a dolgokról, mielőtt intézkedek. Sajnálom. De mikor megtaláltam a papírt és elolvastam, tudtam, hogy ez egy kitűnő dalszöveg és meg fogom zenésíteni. Meg akartam veled beszélni. Esküszöm. De utána történt a dolog és kijelentetted, hogy nem akarsz többé látni! De tudtam, hogy ezzel a dallal mennyi mindent elérnél, így elintéztem mindent. Megírtam hozzá a zenét, legalábbis gitárra én csináltam, a többit meg a profik. Beszéltem néhány emberrel és kiváncsiak rád. Köztük az a kiadó is, ahol én dolgozok -mesélte el nekem, hogy miket csinált a hátam mögött -Nem mondasz semmit?
-Várj ez így egyszerre sok volt. Az érzéseimről, amit leírtam magamnak, te egy dalt csináltál?
-Igen mondhatjuk így is.
-Mutasd nekem a zenéjét -kértem, mire elővette a telefonját, megkereste a gitár alapot és elindította. Először csak szimplán a zenét hallgattam, majd megkértem Shawnt, hogy énekelje is. Így már jobban éreztem az egészet.
-Most te jösz -mondta, miután végzett.
-Mi? Én énekeljek? Most? -dadogtam.
-Igen te és most. Nyugi nincs itt rajtam kívül senki -mondta. Nem igazán hagyott választhatási lehetőséget. Lélekben felkészültem, majd bólintottam, hogy mehet.