Mikor felébredtem az első, amit megpillantottam, az a velem szemben alvó Black volt laptopon keresztül. Tényleg itt maradt velem, ahogy ígérte. Utána rögtön az órára csúszott a tekintetem, ami délután fél hármat mutatott. Az egész napot majdnem végig aludtam, de megérte, mert péntek óta nem aludtam ilyen jól.
Lenémítottam magam, hogy fel ne ébresszem, ha esetleg hangos lennék, miközben kikelek az ágyból. Felülve nyújtóztam egyet, majd a telefonomért nyúltam és megnéztem, hogy kaptam-e valamilyen üzenetet. A megérzéseim nem tévedtek, Shawn üzent.
Shawn
Szia, feltételezem, hogy későn fogsz kelni, felébreszteni meg nem akartalak titeket, így inkább leírom, hogyha felébredtél gyere le, csináltam reggelit (ami neked inkább ebéd vagy uzsonna lesz) Szólj, ha felébredtél :)
Ev
Jó reggelt! :) Nem hoznád fel a kajámat, légyszi?
Shawn néhány pillanattal később megjelent az ajtómban egy nagy tálcával a kezében.
– Jó reggelt álomszuszék! – felelte, majd odasétált hozzám és odaadta a tálcát, mely tele volt étellel.
– Nagyon köszönöm! – feleltem és sok idő után valódi mosoly terült szét az arcomon. Sugárzott belőlem a boldogság, a kipihentség és az energia.
– Sam korábban átugrott és benézett. Remélem nem gond, hogy szóltam neki – mondta Shawn.
– Nem, nem gond – feleltem közben pedig azt próbáltam eldönteni, hogy mivel kezdjem az evést.
– Elmeséltem neki, hogy beszéltél vele este és, hogy kibékültetek. Nagyon örült neki – mondta mosolyogva.
– Köszönöm, hogy szóltál neki. És azt is, hogy végig mellettem voltatok. Nem tudom, hogyan háláljam meg ezt nektek – feleltem és felálltam, majd megöleltem a bátyámat.
– Na hagylak titeket, jó étvágyat, ha valami kellene, csak szólj – mondta végül Shawn és kiment a szobából.
Visszaültem az ágyamra, visszakapcsoltam a mikrofont és neki álltam enni, közben pedig azon gondolkodtam, hogy Blacknél mennyi lehet az idő. Hiszen mikor hajnalban beszéltünk, nála világos volt, azonban mostanra teljesen besötétedett. Gyorsan kiszámoltam, hogy nála este fél nyolc lehet az idő.
Nem tudtam, hogy ez után, hogy fog este aludni, hogy az egész napot konkrétan végig aludta.
– Jó reggelt – szólt Black kicsit rekedt hangon, mikor felébredt és a kamerába nézett. – És jó étvágyat – helyesbített a végén.
– Jó reggelt, vagy inkább estét – mosolyogtam vissza.
Black kicsit értetlenül meredt rám, majd körül nézett a szobájában és leesett neki, hogy beesteledett nála.
– Ja, hogy úgy. Este van – állapította meg félálomban.
– Igen – nevettem, mert nagyon aranyos volt, ahogy kócos haja szemeibe lógott és gyermeteg tudatlansággal figyelte, hogy sötét van kint. Végül rám nézett és lágyan elmosolyodott, fejét a párnára ejtette és engem figyelt, mire elpirultam.
– Hogy aludtál? – kérdezte végül.
– Jól. Nagyon jól. Te? – kérdeztem vissza.
– Neked köszönhetően jól. Nagyon jól – utánozta a mondatomat. – Most, hogy végig aludtuk a napot, már csak öt nap van vissza – felelte végül.
– Öt nehéz nap, ameddig nem érezhetlek – bólintottam keserűen. Túl sok volt ez az öt nap nekem.
Nem tudom, hogy Black ugyan erre gondolt-e vagy csak kiült az arcomra a nem tetszésem, de nem hagyta, hogy a negatív gondolatok ismét beférkőzzenek az agyam kis zugaiba.
– Hamar el fog telni az az öt nap, ne aggódj. És ha hazaérek, első dolgom lesz elmenni hozzád és addig foglak ölelgetni, míg könyörögni nem fogsz, hogy engedjelek el – mosolygott szemei pedig csillogtak a vágytól.
– Ez a legkevesebb, amit megtehetsz – nevettem és folytattam az evést.
Black erre csak kisfiúsan felnevetett és belefúrta a fejét a párnába, de úgy, hogy még kilásson belőle.
– Iszonyúan szeretlek – felelte, és ha akart se tudott volna ennél szeretetteljesebben nézni rám. Teljesen elolvadtam a tekintetétől. A tálcát letettem az ágyam mellé, visszafeküdtem az ágyamba és csak néztük egymást.
– Terveztél mára valami? – kérdeztem mikor úgy tűnt, hogy ő nem akar beszélgetést kezdeményezni.
– Nem, semmit. És te? – kérdezte mosolyogva. Mindketten úgy nézhettünk ki, mint akik elkaptam valamilyen súlyos mosolygási lázt, mert egyikünk se tudott parancsolni az arcizmainknak.
– Nem igazán – vallottam be én is. Imádtam Blacket, mikor így nézett rám.
– Nem akarsz keresni munkát?
– Nem, nem igazán. Körülbelül két hét és suli, addig nem éri meg. Inkább itthon vagyok és pihenek, mert van egy olyan érzésem, hogy a tizenegyedik osztály nem lesz piskóta. Fel szeretnék készülni lelkileg arra, hogy utána érettségizem. Te találtál már munkát ott? Kint maradsz szeptembertől? – kérdeztem kicsit félve a válaszától.
– Dehogy maradok kint – nevetett jóízűen, majd komolyra váltotta a hangnemet -, megmondtam tegnap, hogy nem engedlek el, nem? Komolyan gondoltam. Ott leszek ahol te. Meg aztán nincs itt senki, akit ismernék. Az olasz nyelv se megy annyira, mint szerettem volna. Alig várom, hogy hazamenjek, mert még a boltba is utálok lemenni. Minden tele van furcsa tésztákkal meg mit tudom én mikkel – fintorodott el és megrázta magát, mintha kirázta volna a hideg.
– És milyen a kilátás? Meg a hely úgy alapból? – kérdeztem.
– Nem annyira érdekes. Szép meg minden, de jelenleg ez az a hely ahol a legkevésbé szeretnék most lenni – mondta és mélyen a szemembe nézett – már amennyire lehetséges a kamerán keresztül – célozgatva.
– Mit fogsz csinálni addig, míg ott vagy? – kérdeztem.
– Visszaszámolok – felelte.
– De mit fognak szólni a szüleid, hogy tulajdonképpen üdülni mentél oda? – kérdeztem, mert ha jól tudtam a szülei azt akarták, hogy keressen munkát és szeptembertől ott éljen. Persze ez Black döntésén is múlt, de a szülei ezt a sorsot szánták neki.
– Tudják, hogy makacs vagyok, és ha valamit nem akarok, akkor azt nem is fogom megtenni – felelte lazán. – Nem fog érdekelni, hogy mit akarnak, ha nem kapom meg, amit én akarok. És ha már az én életemről van szó, szeretnék én dönteni arról, hogy hol éljek. Tudom, hogy mit akarok és az se volt megtántorítani, hogy a szüleimnek valószínűleg nem fog tetszeni a döntésem.
– És mit akarsz pontosan? – kérdeztem egy elfojtott mosollyal. Volt egy megérzésem de szerettem volna az ő szájából hallani.
– Téged.
– Csak én tartalak vissza, hogy ott élj? – kérdeztem és kezdtem egy kicsit rosszul érezni magam, hogy ennyire függ mostantól tőlem. Nekem még minimum két évem van itt. Nem szeretném, ha Black úgy érezné, hogy nem mehet sehova nélkülem. A szabadságát nem akartam elvenni.
– Nem kifejezetten. Te is de maga az akaratom is. Hülye se fog a sok buzi olasz között lakni. Amerikai vagyok és amerikai is maradok – felelte.
– Ennyire rosszak az olaszok? – kérdeztem nevetve.
– Nem sokkal találkoztam, mert nem igazán mozdulok ki, de akikkel találkoztam, nem voltak valami szimpatikusak. Mindegyik magyarázott valamit én pedig azt se tudtam, hogy jobbra vagy balra kerüljem ki őket – felelte nevetve.
– És mit fogsz csinálni, ha visszajöttél, nekem pedig elkezdődik a suli? – kérdeztem. Kíváncsi voltam, hogy vannak-e hosszabb távú tervei még mindig, vagy csak a jelennek él-e már.
– Keresek egy munkát és dolgozom. Aztán mikor leérettségiztél, szeretnék egy saját házba költözni veled. Persze ha csak te is akarod. – mondta és örültem, hogy a tervei velem kicsit sem változtak.
– Persze, hogy akarom – feleltem mosolyogva -, viszont a költségekbe én is beszállok – emlékeztettem egy elégedett mosollyal az arcomon.
– Igen, tudom. Mondtad korábban és ez meg is maradt bennem – nevetett.
– Akkor ezek szerit hatásos voltam, már akkor – nevettem vele együtt.
– Ha tudnád mennyire – nevette el magát, majd a hátára fordult, így tiszta kilátásom lett a felsőtestére, melyet csak egy vékonyka anyag takart el félig. A nagy bámulásomban örülök, hogy nem csöppent el a nyálam.
– Öt nap múlva ezt is megérintheted – nevetett és végig simított mellkasán.
– Öt nap túl sok – jelentettem ki. Túlságosan akartam Blacket, ahhoz, hogy majdnem egy hetet várjak még rá.
Abban a pillanatban határoztam el, hogy nem fogok addig várni.
Sziasztok!💝
Nagyon remélem, hogy tetszett ez a rész. 🥰💖Kérlek komizz 🖋és csillagozz⭐💌💗
Nagyon kiváncsi vagyok a véleményetekre!🥺💕😊
Ha pedig a facebook csoporthoz szeretnél csatlakozni a profilom alatti linken megteheted💖💖💕 A legújabb rész előtt mindig megosztok egy idézetet belőle, érdemes csatlakozni🥰🥰🥰