Cassian
Szép felütéssel akartam kezdeni, de tudtam hogy nem sok időm van a desszertig, addig pedig mindent kikellett derítenem. Kényszerítettem magam hogy elvonjam a figyelmemet Nora nevetéséről. A halk, csengő hangját bárhol megismertem volna, mégis ebben a tömegben meglepő volt hallanom. Ő az a fajta lány, aki nehezen kezd mások előtt beszélni és akkor is legtöbbször elnézést kért.
Most mégis egész boldogan mosolygott a mellette ülő fiúra, aki idegesítő mosollyal válaszolt neki. Meg kellett hagynom, hogy nem nézett ki rosszul, de nem gondoltam volna hogy csupán a kinézetével elcsavarja Nora fejét.
Hala azt mondta, hogy a testőrkapitány fia, ami, ha nem csal az emlékezetem, azt jelenti, hogy nem a mi oldalunkon van. A királyt szolgálja...
Körbenézve azonban rádöbbentem még valamire.
Körülöttünk mindenki az ő talpnyalója volt.
A király hű hívei körében ültem. Hiszen Halát pont emiatt választottam, a korábbi viselkedéséből ítélve Ginorával nem volt jó kapcsolata, és a bevonulást sem Lilith mellett tette meg.
Lilith csak a közeli embereire számíthatott, a csapatára, és bár nem emlékszem mindannyiuk arcára, Hala kifejezetten nem volt köztük. Sőt, a király oldalán volt az egész este alatt.
Emiatt reméltem hogy segíthet nekem, ha tud valamit a hercegnőről, biztosan elmondja, hiszen nincsenek jó kapcsolatban. Ez azonban azt jelentette, hogy figyelnem kellett minden mozdulatomra, már ellenséges területen jártam.
-A hercegnővel kapcsolatban lennének kérdéseim - vágtam bele. A lány arca egy pillanatra mintha csalódottságot mutatott volna, de a kíváncsiság felváltotta a helyét. Félre döntötte a fejét és az egyik tenyerébe helyezte az állát.
-Mit szeretnél tudni, hercegem? - kérdezte egy csábító mosoly mellett.
Nem tetszett ahogy rám nézett és az sem ahogy hívott. Egyedül Lilithnek engedtem volna meg hogy így becézzen, azonban volt egy olyan érzésem, hogy pont tőle nem fogom ezt soha hallani.
-Azt beszélték, hogy Lilith hercegnő elsőszámú embere elárulta őt. Igaz ez a hír? - kérdeztem rá, mintha nem lennék benne biztos. Nem mutattam túl sok érdeklődést, nehogy feltűnjön neki, mégis kicsit izgatottan vártam a válaszát. Nem maradhatok érzelem mentes sem.
A kérdésem hallatán elgondolkodva nézett fel. Kivárt a válasszal, helyette inkább a kisujja körmét kezdte rágni. Tudtam miért teszi, hiszen erre az egyszerű mozdulatára három férfi is idekapta a fejét, köztük Alarick is. Mind a lány telt, vörös ajkait nézték, és azt, ahogy előre hajol az asztalon a sóért. Nem mintha igazán kellett volna neki...
Ez mind csak a bemutatója része volt.
Engem nem kifejezetten érdekeltek a mozdulatai. Az udvarban minden nap belefutottam pár ilyen udvarhölgybe, akik azt hitték, csupán attól hogy esetlenül pislognak és ájulást tettetnek hogy elkapjam őket, máris beléjük szeretek és megteszem őket a királynőmnek. Fárasztó volt ez a folytonos színjáték, pont emiatt volt üdítő a Lilithel való beszélgetés és a kaland, ugyanis tudtam, hogy ő soha nem kezelne így.
-Szóval, igazak a pletykák? - Hala visszakapta rám a tekintetét, lassan bólintva, szinte elismerését kifejezve, hogy nem sikerült átvernie. Nem terelte el a szót ennyivel.
-Igen, van benne igazság. A király kivégeztette Ginora Afferatot, Lilith hercegnő jobbkezét ma délelőtt - felszúrt egy darab húst a villájára és nem nézett rám. Többet tudott mint amennyit elmondott, vagy csupán kellemetlen volt számára a téma. Mégis úgy éreztem, őt megéri kifaggatni.
Én nem foglalkoztam a hússal, tovább folytattam.
-Délután, amikor összefutottam a hercegnővel szörnyen nézett ki, így már értem mi történhetett. Micsoda szörnyű hír. De biztos vagy benne hogy meghalt? - tudni akartam tud-e bármi többet a dologról. Mindenképp beavatott volt, a kérdés az mennyire.
A király oldalán állt, és nőként sok olyan dologra is fényt derítethetett amelyre mások soha nem tudtak volna.
-Hogy biztos vagyok-e a halálában? Persze! - vágta rá azonnal - Sőt, ha engem kérdezel meg is érdemelte. Ha képtelen volt megbecsülni amilye volt, hát én nem fogom sajnálni - a hangszíne veszélyesen hideg lett. Érzékeny témára tapinthattam nála, de nem tudtam még miért. Halát egyszerű bábnak gondoltam a király játékában, de a keserűsége elgondolkodtatott.
Nem kérdezhettem rá a királyra, és a szerepére ebben az egészben, Lilith azt mondta ne rontsam el a kapcsolatomat az apjával. Mivel pedig volt esély rá, hogy Anwyn király megtámad minket, jobb ha a barátja leszek, mint ellensége.
Szerencsémre Hala folytatta;
-Úgy tudom, a testét a Gödörbe dobták, még sírja sem lesz. A hercegnő rossz emberben bízott meg, ennyi történt. De ne aggódj, felség, ez nincs hatással az egyezményre - hirtelen mintha visszaváltott volna, édes hangon és kedvesen szólt. A testtartása is megváltozott, amint átlépte a témát.
De nem ez volt a legfurább benne.
Hanem hogy más még furcsábban viselkedett...
Láttam, ahogy a beszélgetés alatt felénk sandít és minden egyes szót hallgat. Ahogy önkéntelenül is megszorítja a kezében tartott szalvétát, majd a mondat végére elengedi. Ahogy idegesen megtörli a homlokát, vagy ahogy beleélve magát, magyarázni kezd valamit, csak azért hogy ne hallja Hala szavait.
De elkésett ezzel.
Ugyanis én láttam minden rezdülését.
Az arcomon még mindig maszkszerű közöny uralkodott, de belül ujjongtam a megszerzett tudás miatt.
Már csak Halát kellett kifaggatnom.
-Úgy hallottam, nem ez az első eset hogy a hercegnő bajt kavart a palotában - gondoltam jobb ejtenem Ginora esetét, ugyanis nem akartam valamit önkéntelenül is kikotyogni, nem mellesleg Halát is eléggé felhúzta a téma. Próbáltam elnyerni a szimpátiáját és a hercegnő ballépéseit felhozni.
-Az első hercegnőnknek mindig voltak ilyen-olyan ügyei. Soha nem volt könnyű visszafogni őt - mondta, mintha csak az anya szidná a gyermekét. Direkt kihangsúlyozta a mondat elejét, kifejezve hogy a húgának soha nem lehetett ilyen dolgokhoz köze. Mintha csak ő lenne a fekete bárány.
-Csupán azt nem értem, miért hallottam olyan pletykákat is az udvarban, hogy a hercegnőt őrültnek és megtébolyodottnak bélyegezték - moytogtam mintha csak magamban beszélnék. Hala azonnal meghallotta és a ráncos homlokát elnézve pontosan tudta, miről is beszélek.
Itt a főétel ideje.
Lassan megrázta a fejét;
-Ez egy olyan téma, amit... nem éri meg feszegetni. Történtek dolgok Lilith hercegnő körül, amik talán jobb ha a múltban maradnak - próbált diplomatikusan fogalmazni. Furcsa volt hogy ellenség létére mintha takargatni próbálná a hercegnő hibáit.
-Mégis milyen szörnyűség lehetett, amely hatására a nemesség, a királyi család egyik tagját ilyen szavakkal illette? - a lány kelletlenül mocorgott a széken. Veszélyes téma, tekintve hogy ez egy hazaárulással és kivégzéssel érne fel, szerintem szinte minden országban. Itt mégis megszokott hogy ilyen jelzőket kap a hercegnő.
-Mégis kitől hallotta ezt felség? - kérdezett vissza kitérve a kérdés elől.
-Hmm... Már nem is tudom, de igen sok helyen illették ilyen nevekkel a jövendőbeli feleségemet - nyomatékosítottam, tudatva vele hogy nem fogom elengedni a témát. Hala látta, hogy milyen komoly vagyok, és nem engedek.
Szusszant egyet és félve rám tekintett.
-Felség, megkérdezhetem miért akarja ennyire ezt a témát feszegetni?
Tudta, ahogy én is pontosan tudtam, azt, amit egyikünk sem mondott ki. Sem a hely, sem az idő nem volt megfelelő erre a beszélgetésre, én azonban egyre csak a kérdéseimmel bombáztam őt, kiutat sem hagyva neki. A király közel volt hozzánk, a beszélgetésünket pedig bárki meghallhatta volna. A terem már így is elég feszültséget sugallt, a nemesek kötetlenül beszélgettek, de mintha egy sötét árny telepedett volna a teremre. A király csak ritkán beszélt, és legnagyobb meglepetésemre, senki nem említette Ginora kivégzését. Mintha mindenki tudta volna, mivel jár ezt felhozni.
Szóval jogosan merült fel Halában a kérdés, miért is erősködök ennyire.
Bizalmasan közelebb hajoltam felé, most mégis kevésbé örült a közelségemnek mint a beszélgetésünk elején, amikor bármit megtett volna, hogy ilyen közel kerülhessen hozzám.
-Mindent tudni akarok róla, a pletykákat és igazságot is, a szóbeszédektől kezdve a legkisebb történetig minden érdekel. Azt mondtad, vannak dolgok amik jobb ha a múltban maradnak, de én kiakarom őket ásni és felszínre hozni. Leakarom dönteni a négy falat, ahova a titkokat rejtették - suttogtam felé, közben egy kedves mosollyal álcáztam a szavaimat.
Hala megdermedt egy pillanatra, és tudtam hogy ez egy fordulópont. Ugyanis ő a királyt szolgálja, akinek per pillanat nem tudtam milyen tervei is voltak.
Mit akarhat elérni?
Magát a hősnek beállítani? Feszített mellkassal megmutatni, hogy ő mentette meg a hercegnőt egy csalótól? Vagy csupán lejáratni a hercegnőt? Hogy milyen gyenge és megbízhatatlan? Nem tudtam pontosan, hiszen Lilith sem tudta megjósolni. Ő is csak tippelgetett az apja terveit illetően.
Most mégis csend állt be a terembe, ezzel a témával kapcsolatban. Senki nem hozta elő, hiszen a nyugodt légkör egy pillanat alatt megváltozott volna. A feszültség érezhető lett volna a teremben, ahogy a nemesek félelme is. Helyette azonban csupán a könnyű csevej ment mindenhol.
-Ha kérdéseket akarsz feltenni herceg, akkor jól kell, és jókor kell azokat feltenned. Ügyesen kell játszanod ezt a játékot és nem hibázhatsz. Biztosan ezt akarod? - nézett rám zavartan.
A legkevésbé sem akartam, hiszen csak annyi lett volna a feladatom, hogy feltűnésmentesen beszéltessem a királyt Lilithről, és járassam le mások előtt. Most azonban, pont amiatt hogy a király egyszer sem említette meg a történteket, az én feladatom lesz ezt felhozni, és megtörni a jeget.
-Nincs más választásom - bólintottam felé.
Fáradtan belemélyesztette az ujjait a tincseibe, majd újra felém fordult;
-Ebben az esetben, biztos nem utasítasz el egy segítő kezet, nem igaz?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hala és Alarick