Harcos Hercegnő

Kérés

Ginora

-Másnap pontosan az történt amire számítottunk. A király a szokásos szobájában várt rám, azonban nem volt egyedül. A kapitány és a leghűségesebb emberei álltak mellette, de ami meglepett, az a sarokba feltűnő ismerős alakok voltak... A király meghívta a szüleimet is, csak hogy még nagyobb nyomás alá helyezhessen. Mindent előre eltervelt, úgyhogy belementem a játékába. Elfogadtam az ajánlatát, mely szerint a lánya után kell kémkednem, cserébe pedig megvédi a a családomat.

Emlékszem az apám szigorú arckifejezésére, amivel végigmért, mintha azt mondta volna, mibe keveredtél már megint te haszontalan lány? Azonban nagyon jól tudta hogy mennyi minden múlik a döntésemen, ezért nem szólalt meg. Anyám csendben szorongatta apám kezét, idegesen kapkodta a tekintetét köztem és a király közt. Tudtam hogy megértette mi történt, és egy cseppnyi sajnálat és fájdalom jelent meg a szemében.

-A király nem sejtett meg semmit? - emelkedett fel Andrej az ágyról.

Elégedetten ráztam meg a fejem.
-Semmit. Túl élénken élt még bennem az előző este érzett félelmem, még csak rá sem kellett játszanom. Lilithel előző este mindent átbeszéltünk, hogy mit mondjak vagy tegyek. Lehajtott fejjel és rettegve beszéltem előtte, csak egyetlen dolgot kértem mindenért cserébe. Ezt is Lilith javasolta, ugyanis már neki is feltűnt hogy mennyi figyelmet szentel rám a király. Megkértem hát, hogy mások előtt tegyen úgy mintha nem is ismerne, előadtam hogy félek a lebukástól mivel a hercegnőnek minden feltűnhet. A király persze bedőlt a csapdának és elégedetten értett egyet velem, azt mondta üzenni fog ha szüksége van a szolgálataimra. Ezzel meg is nyertük a játszmát, Lilith beépített embere lettem, és megkaptam a korlátozott szabadságomat.

-Anyáék mit mondtak erre?
Orion arcán szégyen és undor keveredett. Idegesen tördelte a kezét, látszott rajta hogy rosszul érzi magát a múlt miatt. Nem tudta hogy miben voltak benne a szüleink. Persze ők sem tehettek sok mindent ellene.

-Nem szóltak semmit. Mégis mit vártál, hogy majd ellenzik az alkut? Természetesen belementek, szerintem apánk még örült is hogy hasznomat veheti valamiben, te is tudod hogy ő akart elküldeni otthonról - vontam meg a vállam, de még mindig fájt visszagondolnom azokra az időkre. Szerettem otthon lenni, a réteken és erdőkben játszani a bátyámmal. A cselédek kedvesek voltak velem, és anya is figyelmes volt velem néha. Apánkon kívül mindent szerettem az otthonomban, ezzel szemben a főváros nagyon sivárnak és kietlennek tűnt. A legközelebbi erdőig egy félnapot kellett gyalogolni, mindenhol házak és füst volt és az emberek mogorvák voltak egymással.

Az otthonommal ellentétben itt nem voltak barátaim, mindenki falusi nemesnek hívott, csúfoltak és a közelembe sem jöttek. Kivéve csupán, a különc hercegnőt, akivel egymásra találtunk. Vele sem barátkoztak sokan...

Csak ezután leltem meg az igazi családomat, a csapatot. Már tudom hogy jól döntöttem, hiszen ide tartozom.

-Bár megkell mondanom, kihasználtam kicsit a helyzetemet. Miután vége lett a "megbeszélésnek" félrehívtam a szüleimet. Elmondtam nekik hogy lemondok a családunk nemesi rangjáról, teljesen elakartam távolodni tőlük. Többé nem akartam már látni őket, szabad akartam lenni és azt tenni amit én akarok. Nem mondhattam el, hogy meg fogom szegni a most kötött alkut, de felhívtam a figyelmüket hogy készüljenek legrosszabbra, ha valami történne velem. Apám még csak nem is ellenezte hogy elhagyom őket, csak gyakorlatiasan bólintott és később elküldette a holmijaimat. Azóta nem láttam őket - a hangom elcsuklott, sokkal inkább az emlékek hatására mint a tényre, hogy elváltam a családomtól. Sosem bántam meg ezt a döntésemet, csupán nyomasztott a történet és hogy mindent felkell tárnom a többiek előtt.