Harcos Hercegnő

Sötétség

Lilith

Idegesen járkáltam a szobában. Nem szerettem ha kimaradok valamiből.
Főleg nem ebből...

-Nyugi, Ginora elintézi, bízz benne! Biztos megtalálja, és azt mondtad egyedül volt a férfi, így Ginoráék létszámfölényben vannak a herceggel - Novalin próbált nyugtatni. Most ette meg amit Gina hozott neki, és egyre jobb színbe volt.

-Nem tudom, ott lent minden hang visszaverődik. Nem hiszem hogy megtalálnák - levetettem magamat az egyik karosszékbe. A körmömet kapartam, sosem voltam rá büszke amiért ilyen kicsi. A harc miatt mindig le kellett vágnom.

-Felesleges aggódnod, nem tehetsz semmit. Addig mesélhetnél nekem a hercegről. Tudod, úgy hallottam pont lemaradtam a nagy belépődről - kicsit tényleg elszomorodott, de legfőképp próbálta elterelni a figyelmemet. Ezt pedig nagyon értékeltem. Őszintén, én sem szívesen gondoltam arra mi is történhet most a járatokban, szóval belementem.

-Látnod kellett volna apám arcát! Olyan mérges volt hogy azt hittem majd felrobban. A csapat pedig teljesen fehérbe várt rám az emeleten. Nem is tudtam mit terveztetek - néztem rá büszkén.

-Én is mentem volna, csak nem jutottam el odáig. Amikor nem jöttél nem tudtam mit kéne tennem. Nem tudtam visszajössz e még, vagy valami szörnyű történt veled - lehajtotta a fejét hogy ne lássam meg benne a bánatot. Tudtam hogy nagyon kétségbe lehetett esve. Egyedül volt a palotában, minden segítség és ismerős nélkül.

-Ne haragudj, nem lesz ilyen többet, ígérem. Emellett a herceget is megismertem a városban - erre már felkapta a fejét. Imádta a pletykákat, csak úgy mint Freya.

Így hát elmeséltem neki hogyan találkoztam először a herceggel és minden félreértésünket is...

Cassian

Amint kiértünk arról a helyről Ginora is lassítani kezdett.
Nem szoktam megijedni, de az a hely nem volt evilági. Nem láttam a közeledő embereket, de éreztem a csontjaimban hogy valami szörnyű dolog történhet lent. Nem tehettünk semmit.

Ginora is mérges volt magára emiatt, láttam ahogy még utoljára visszanéz az útra. Túl sokan jöttek, mi pedig ketten voltunk, azonnal győzelmet arattak volna.

Tudtam milyen érzés ez.

-Nem tehettünk mást. Tudod, apám mondta mindig, egy jó vezetőnek tudnia kell mikor lépjen vissza és mikor tegyen meg bizonyos lépéseket. Tanulj meg visszavonulni fiam, hogy a ma küzdelmét holnap győztesként vívhasd meg - szóltam a lánynak. Próbáltam kihozni abból az állapotból amibe került. Láttam rajta hogy értékeli amit mondtam, mégis mély fájdalom suhant át az arcán.

Nem szólt semmit csak egyenesen haladt.

-Csakhogy ennek a küzdelemnek mások érzik meg az árát - szólt lehajtott fejjel. Tudtam hogy ő is olyan elhivatott az országa felé mint Lilith.
A tudat hogy ott kellett hagynia egy bajba jutottat elviselhetetlen volt számára.

Én már túl sokszor éreztem így.

-Ne érts félre, tudom hogy igazad van és azt is hogy Lilithel lefogjuk őket leplezni, de egy közeli barátnőm majdnem erre a sorsa jutott és ha belegondolok hogy...