Harcos Hercegnő

Együtt

Cassian

Lilith arcán a fájdalom suhant át, óvatosan végigsimított a kezemen.
Támogatni akart, tudatni hogy itt van velem.

-A legrosszabb az volt, hogy utolsó perceiben rám várt. Értem küldetett, mert tudta mi lesz a sorsa, azonban én sosem érkeztem meg. Nem tudom mi járhatott a fejében, de azt tudom, hogy mellette lett volna a helyem - elfordtam a lánytól, nem akartam hogy így lásson.

Elakartam lépni tőle amikor hirtelen megragadta a karomat és visszafordított.

A következő pillanatban a szoros ölelésébe zárt, átkarolva a nyakamat.
Először ledermedtem, és nem tudtam mit tegyek, majd lassan átöleltem a derekát.

Őszintén meglepett, ezt nem vártam volna tőle. Mindig olyan zárkózottnak, erősnek tűnt messziről, mint aki nem akar semmilyen érzelmet kimutatni. Most mégis itt állt, és engem vigasztalt.

Most tudatosult bennem hogy milyen közel is volt hozzám. Az arca a mellkasomon volt, a szívem felett.
Az édes levendula illata megint megcsapott, és éreztem ahogy a szívem egyre hevesebben vert a közelségére.

Átkaroltam a karcsú derekát és a hajába temettem az arcomat.
Nem tudom meddig állhattunk ott, de nem akartam elengedni.

-Köszönöm - suttogtam a hajába.

Lilith

Erősen szorítottam, mintha képes lennék elvenni a fájdalmát. Legszívesebben megtettem volna.

Nem tudom milyen egyedül lehetett, és mennyire fájhatott neki olyan fiatalon elviselni egy szerette halálát. Eva volt az egyetlen anya akit ismert.

Én sosem voltam egyedül, Jonah és Mira mindig mellettem voltak, Ginorával együtt. Később a lányok is csatlakoztak hozzám.

-Sajnálom ami történt, de már nem vagy egyedül. Melletted állnak olyanok, akikre támaszkodhatsz. És én is itt vagyok - eltoltam magamtól óvatosan hogy a szemébe nézhessek.

Nem engedett el teljesen, de láttam ahogy halványan elmosolyodik.

-Tudom, most már tudom. Eva halála után érkezett az udvarhoz Nora is, azóta már kevésbé éreztem egyedül magam. Sok dolgom volt és eltereltem a figyelmemet - láttam ahogy belefeledkezik és felemeli a kezét az egyik tincsem felé. Mintha megakarta volna simítani, de félúton feleszmélt és leejtette a kezét.

Örültem neki hogy voltak mellette, és hogy segítettek neki. A szívem azonban kihagyott egy dobbanást ahogy megemlítette Nora nevét.

Kedves lány volt, visszafogott, de igazságos, emlékszem hogy megvédett a királynővel szemben a kocsiban. Kifejezetten kedveltem volna, ha nem lett volna Cassian mellett. Nem tudom miért, de az említésére elfogott egy rossz érzés.
Nem tudtam hogy kicsoda ő, de ha a királyi hintóban utazott vele fontos ember lehet.

Azt hallottam hogy ő is hercegnő, és megrémített a tudat hogy milyen közel állhatnak egymáshoz.

Görcsbe rándult a gyomrom, mintha egy kés szúródott volna belém, szétáradt bennem a fájdalom.

Nem tudtam mi ez az érzés, de nem törődtem vele.

-Tudod, azt hiszem ha visszaérünk az országodba, elkéne látogatnod hozzájuk. Szerintem nekik is hiányzol, és ők is ugyanúgy átérzik a fájdalamadat, nekik még te is kiléptél az életükből - nem ellene akartam szólni, de fontosnak éreztem hogy beszéljen velük. Biztosan voltak barátai, az inasok, kukták és szolgálók közt. Azt hiszem ők igazán megértenék mit érez, és segíthetnek majd neki.