Harcos Hercegnő

Érkezés

Lilith

Csendben mozogtam és Cassian is meglepően halkan haladt mögöttem.
A kanyarok egyre ismerősebbek lettek, de a léptek még mindig végigkísérték az utunkat.
Nem erősödtek, de nem is halkultak.
Cassian szorosan fogta a kezemet, éreztem a szíve dobogását és benne végig futó szorongást.

Neki nem voltak ismerősek ezek az utak. Tudta, hogy nem arra megyünk amerről jöttünk.
Nem sejthette hogy hova viszem, de nem kérdezett, ezt pedig nagyra becsültem.
Most nem volt időnk ilyenekre.
Nem kezdhettem magyarázatba.

Az utolsó kanyar után megláttam az ismerős  zsákutcát. Ez volt a kedvencem benne, nem látszott hogy egy tükör háta van az út végén, mivel olyan sötét színt vett fel amivel teljesen beleolvadt a falba. Senki sem nézné meg közelebbről, hogy el lehet e tolni.
A tükröm pedig hangszigetelt, biztosra mentem hogy ne hallgathassanak ki, kipróbáltam mindent.
Óvatosan eltoltam a tükröt és kiléptem mögüle. A herceg is követett és csak azután szólalt meg, miután a tükör teljesen bezárult.

-Hol vagyunk? - nézett szét zavartan.
A fürdőszobám díszes volt, inkább egy káddal és tükrökkel felszerelt terem, minthogy egy fürdőszoba lett volna.
Itt mindenre a legtöbbet adták.

-A szobámban, vagyis a fürdőben. Nem kockáztathattam meg hogy elkapjanak, és ezt az útat nem nagyon használja senki sem.

-Khmm... Értem, és mégis hogy jutok majd vissza? - a szemembe nézett, de én nem álltam a tekintetét.
Bajban voltunk.
Ugyanis csak itt mehetünk vissza, de meg kell várnunk amíg az idegen elhagyja az alagutat. Azonban ha túl sokat várunk, Freya elengedi az őröket, akik visszatérnek a helyükre.
Így megint nem mehetünk vissza.

-Várunk egy kicsit, és csak utána indulunk. Itt biztonságban vagyunk, de nincs sok időnk.

Észrevettem egy pókhálót Cassian hajában. Belelógott az arcába és szinte az egész haját befedte. Sokkal magasabb volt mint én, így az alagútban mindent összeszedett.

-Apám valószínűleg meglátogat majd a megbeszélés után.

Csak hümmögtem, nem figyeltem oda mit mond. Ösztönösen a haja felé nyúltam hogy leszedjem a pókhálót.
Nem is figyeltem oda mit csinálok.
Lábujjhegyre állva a bal kezemmel beletúrtam a hajába.

Lemerevedett és csak miután leszedtem, jöttem rá hogy milyen közel is vagyok hozzá.
Az arcom centikre volt az övétől, fekete szemeivel engem vizsgált, nem értette mit csinálok.

-Csak egy pókháló volt a hajadba - elkaptam a kezemet, és természetesen próbáltam viselkedni.

Ekkor a szobából egy puffanás hallatszott.

Összenéztünk Cassiannal.
Ő nem tudta hogy mások is vannak a szobámban, én pedig nem tudtam hogyan reagálna rájuk.
Nem akartam kideríteni...

-Maradj itt! Ez az én szobám, nem láthatnak meg itt. Elintézem - fogtam rövidre és indulni készültem az ajtó felé.
Ekkor megragadta a kezemet, és maga felé fordított.

-Vigyázz magadra! Nem akarom hogy megtámadjanak, amíg én itt bujkálok a fürdőben.

-Sértené az egódat hogy nem tudsz az elesett királylány segítségére sietni? - barátságosan mosolyogtam rá, próbáltam viccel elütni a dolgot hiszen tudtam hogy csak Novalin lehet a zaj kiadója.
A szemeiben azonban olyan komolyság tükröződött hogy lefagyott a mosoly az arcomról.