Harcos Hercegnő

Segítő

Lilith

-Mégis kire gondolsz? Van mégegy beépített embered? - nézett rám kérdőn Novalin.

Lassan ingattam a fejem, nem erre gondoltam. Feltartottam a kezem egy pillanatnyi szünetet kérve. Nagyon megterhelt a mai nap és éreztem hogy a gondolataim kezdenek szétesni.

-Apám azt mondta, a csapatom megölte Ginorát, őket pedig száműzte.

A többiek egyetértően bólintottak.
Sorba szedtem a dolgokat.

-Ez azt jelenti, hogy minden tagot megtalált, tehát lehetetlen hogy valamelyiküknek sikerült megszöknie a letartóztatás elől, és kívülről segíteni. Már pedig nagyon kicsi az esélye, hogy egyedül sikerült volna nekik mindez - láttam hogy Novalin nem érti mire gondolok.

-Bármilyen jó tervet talált ki Kenna, az apám elővigyázatos volt. Biztos vagyok benne hogy intézkedett, hogy semmiképp se juthassanak ki. Vagy végignézte a kivégzést, vagy egy közeli emberét bízta meg vele. Valószínűleg a kapitányát...

-Várj! Hiszen Novalin is itt van, őt nem vitték el - állított meg hirtelen a herceg. Összenéztem a lánnyal, tudomására adva hogy meg ne szólaljon. Kellett egy pillanat hogy kitaláljak valamit.

-Ő más eset... Még nem ismeri apám, mivel nem rég csatlakozott - a hazugság olyan könnyen gördült le a számon, észre sem vettem volna hogy megtörtént, ha nem érzem ezt a furcsa szorítást a szívem környékén.
Bármennyire is rossz volt hazudni a hercegnek, nem tehettem mást. Novalin ereje túl nagy volt, vagyis azt hihették mások hogy túl erőtejles, nem fedhettem fel. Emellett lehet hogy szükségem lesz rá még a jövőben, ha ellenem fordulna Cassian.

-Térjünk vissza a titokzatos segítődhöz - sütötte le a szemét Novalin.

-Nem, átkell gondolnom a dolgokat, nem tudom megmondani még ki lehetett. Nem akarok felesleges következtetéseket levonni - ráztam meg hevesen a fejemet.
Elővigyázatosnak kellett lennem ebben a kérdésben, ugyanis a titokzatos segítőnk nem tudhatom kinek az oldalán is áll. Emellett úgy kell nyomoznom utánna, hogy nem fedhetem fel hogy Ginora életben van...

-Mi lesz a következő lépésed? Megjelensz a mai vacsorán a történtek után? - rázott fel Cassian a merengésemből. Követtem a tekintetét az óra felé, amely lassan a vacsorához hívott.

Meglepetten és zavartan kaptam össze magam. Hát persze, a vacsora...
Ezen már az országunk nemesei is megjelentek, apám látvanyos táncosokat hívott meg az estére.

-Teljesen kiment a fejemből, nem tudom... A legjobb lenne ha nem mennék el - végigpillantottam magamon, az egyszerű paraszti ruhán amit viseltem, a barna hajamon és a véres kezeimen. Nem volt időm lemosni a lány vérét magamról, már megszoktam hogy mindig ilyen helyzetekbe kerülök.

-Miért? - kérdezte őszinte meglepettséggel a herceg. - Hiszen nem az lenne a legjobb, ha megmutatnád hogy nem tudott neked ártani, hogy minden rendben van veled? - kulcsolta össze a kezét a herceg.

Letörten ráztam meg a fejemet.
Éreztem ahogy a vállamra nehezedik a döntés súlya.
-Jelen pillanatban nem lenne jó lépés. Apám mindig azt mondta, csak akkor állja ki magamért, ha biztos vagyok a győzelemben. Most... - tártam szét megtörten a kezem - ...képtelen lennék jól szerepelni.

Novalin megértően bólintott, de láttam hogy Cassian még nem engedte el.
-Ha szeretnéd én melletted leszek - nézett mélyen a szemembe. Átgondoltam mégegyszer a döntést, de még mindig nem volt elég erőm hozzá. Képtelen voltam rá. Nem engedtem hogy meglássa mennyire fáradt vagyok. Nem tudtam volna most szembe szállni apámmal.