Harcos Hercegnő

Az áruló

Ginora

A bilincs hidegen és hangosan csattant a kezemen.

Tudtam hogy nem úszhatjuk meg a büntetést a tegnap estéért, de a börtön akkor is sok volt.

Persze az én esetem különleges...

Reggelizni indultam a nagyterembe amikor az őrök megállítottak. Azt mondták a király azonnal látni akar, persze ahelyett, hogy hozzá vittek volna, levonszoltak ide.
Két órája várok a hidegben hogy valami történjen.

Tegnap nagyon felbőszítettük a királyt, azonban ő nem büntetheti meg a lányát, ezért vagyunk mi a bosszújának a célpontjai.
A többieket sehol nem láttam, mellettem csak üres cellák sorakoztak. Nem a kivégzésre szánt rabokhoz hoztak, ez egy pozitívum volt.

A csapattal azonban nem tudom mi lehet. Amikor eljöttem tőlük Nina éppen reggelit készített a bátyámnak, Saskia a késeit élezte míg Nicasia fésülködött. A többiek még aludtak, de én már nem bírtam a várakozást és hamarabb elindultam Lilithez. Beszélni akartam vele a ma délutánról.

A többiek amint megtudták mi történt azonnal lázba jöttek. Kenna teljesen befordult, még az este elkezdett terveket alkotni figyelembe véve az erősségeinket. Ő volt a mi lángeszünk. Igazi zseni volt, fiatal kora ellenére.

Reméltem hogy jól vannak.

Fényre lettem figyelmes a folyosó végéről. Őrök közeledtek, egyenesen felém.

Kirángattak a cellából és feltuszkoltak a lépcsőn.

-Hova megyünk? - kérdeztem csak hogy megtörjem a csöndet.

A király katonái voltak, a leghűségesebb emberei, kék szalaggal a karjukon. A viselkedésükön is meglátszott, úgy bántak velem mint egy állattal. A király emberei sosem kedvelték a hercegnő befolyását a palotában és az országban. Így kialakult a Királyi Testőrség, akik kérdés nélkül bármit végrehajtottak a király parancsára, és a Lindeni Katonaság. Együtt edzettek és gyakoroltak, de nagyon más volt a két alakulat. A Lindeni Katonaság mindig is tisztelte és felnézett a hercegnőre, sokszor együtt edzettünk velük.

-A királyhoz viszünk, ő mond ítéletet rólad - vágta oda nekem a magasabb őr.

Ők sem tudhattak többet ennél, valószínű felvágtak volna vagy nevetgéltek volna a halálomon ha többet tudnak. Ez megnyugtatott.

Lilithnek felfog tűnni hogy nem vagyok a palotában. Ha nem a reggeli közben, az ebédet sosem hagytam ki.
Ha nem jelenek meg, keresni fog.
Féltem hogyha a király haragja utolér, még ő sem menthet meg.

Észre sem vettem milyen gyorsan felértünk. Egy elkerített hangszigetelt szobába hoztak, a rabokat sosem vitte nyilvános helyre a király.

Ismertem ezt a szobát.
Mindig ide hívatott magához, amikor kikérdezett. Csupa rossz emlékem volt róla.

-Őfelsége bent vár, ne várattasd meg - lökött az ajtónak az alacsonyabb.

Még mindig összebilincselt kézzel lenyomtam a kilincset.

A király egy magasított széken ült, fején a korona oldalán a csillogó ezüst kardja. Nem jelentett jót ha magával hozta azt is.