Harcos Hercegnő

A múlt kísért

Cassian

Örültem hogy megnyílt annyira hogy képes legyen újra beszélni velem.
Nem akartam elszalasztani ezt a lehetőséget még akkor sem ha ilyen tragikus dologról van szó.

Láttam ahogy beesik a válla és sóhajt egyet. Rossz emlékeket kelt benne a dolog, megértettem.

-Nem ismertem őt, még csak azt sem tudtam hogy kicsoda a tragédia előtt. Mondhatni, így ismertem meg az egyik társamat. Nem fogom elmondani a nevét, ugyanis ez az ő története is és nincs jogom így feltárni a múltját - mondta egyben szigorúan és félve. Rám pillantott mit mondok erre. Bízott a társaiban és nem akarta megosztani a titkait másokkal, ezt elfogadtam.

-Megértem, persze. Annyit mondasz el, amennyit jónak látsz - mondtam próbálva megnyugtatni.
Hálásan pillantott rám, mintha a szavaimmal megnyugtattam volna.

-Egyik este Saskiával voltunk az egyik kocsmában. Éppen beszélgettünk valamiről, már nem is emlékszem mi volt. Kintről hangzavar hallatszott majd egy kiáltás. Azonnal kirohantunk megnézni mi történhetett - a kezével  végigszántott a gubancos haján. Nem akart visszaemlékezni, mégis megtette miattam. Élénken élhetett benne a kép, ha még mindig így reagál rá.

-Egy feketébe öltözött férfi a falhoz nyomott egy lányt. A sarkon vitatkoztak valamiről, amikor megcsillant a kezében egy kés. Éppen indulni akartunk segíteni, amikor megjelent egy kisfiú. Talán hét vagy nyolc éves lehetett, nem tudtam megállapítani, ahogy azt sem honnan jött.

Tudtam hogy innentől csak rosszabb lesz a története. Nagyot sóhajtott majd folytatta.

-A fiú nekifutott a férfinek és fellökte őt. Inkább csak szerencséje lehetett, de a férfi azonnal felkelt és amint észrevette a köré gyűlt tömeget elfutott. Valószínű egy tolvaj lehetett, aki elkapta az első járókelőt. A lány azonban dermedten állt a falnál, még mindig. Nem mozdult, csak az előtte lévő kisfiút nézte a földön. Ő is elesett, azonban nem állt fel - megakadt egy pillanatra majd szomorúan rám pillantott.

-Többé már nem állt fel, ugye? - kérdeztem, tudva hogy igazam van. Nem akartam hogy ő mondja ki a szavakat. Láttam rajta hogy sok mindent látott már, és nem ez volt a legszörnyűbb, azonban egy fiatal gyerek halálát végignézni senkinek sem könnyű.

-Nem. A férfi kése az esésnél a hasába döfődött. A lány legugolt mellé és beszélt hozzá, az utolsó pillanatig mellette maradt. A kisfiú megmentette őt, talán nem is tudva mit tesz, lehet csak felelőtlenül nekifutott valakinek és sosem gondolta volna hogy ez fog történni. Nem tudta, ahogy a lány se. Nem ismertük a fiút, egy átlagos fiatal barna hajú gyerek volt, koszos ruhákban és vékony testel. A lány vele maradt a legvégéig, amíg már nem maradt senki az utcán. A tömeg feloszlott amint eltűnt a férfi, nem foglalkoztak a halott gyerekkel és a síró lánnyal.

A szavai mögött éreztem a fájdalmat ami átjárta őt. Kívülről semmi nem látszott rajta, de a hangja megremegett egy pillanatra.

-De ti ott maradtatok vele, nem igaz? - segíteni akartam neki elmondani a történetet. Bármilyen erősnek is láttam, ő is csak ember volt. Megviselték a történtek.

-Figyeltük őt, megkértem Saskiát hogy maradjunk. A lány ugyanis felvette a karjába a kisfiút és elindult. Utcákon és elágazásokon keresztül követtük, nem tudtam mit csinálhat. Hallottam olyanokról akik holtesteket vásároltak, de nem hittem hogy eladná. Nem akartam ebben hinni. Aztán megérkezett egy megdőlt kunyhóhoz, és remegve bár, de bekopogott - megállt hogy szünetet tartson és kifújja magát.