Harcos Hercegnő

Megmentő

Ginora

A csapat jelenlévő tagjai körém gyűltek. Nicasia mérgesen méregette Freyát, Andrej pedig az álom és ébrenlét határán táncolt. Túlságosan kimerítette az erejét.
Miattam.

Freya nem zavartatta magát, fölényesen belekezdett.
-Addig megvan a történet, hogy végighallgattuk a beszélgetésedet a királlyal, ugye? - nem várta meg a bólintásomat aminek jelen helyzetben örültem, ugyanis még mindig majd szétrobbant a fejem. - Pontosítok, onnan kezdeném amikor Nina kiverte belőled az életet... Mind azt hittük, hogy áruló vagy, csakhogy tisztázzam a helyzetet - mintha egy cseppnyi megbántást hallottam volna, de azonnal el is tűnt.

-Tudom, tudom, az én hibám - védekeztem gyorsan ugyanis igazán érdekelt a történet.

-Tehát amíg ti a terem másik oldalán szórakoztatok Kenna végre megszólalt és csak annyit mondott, Nem! - drámaian hajolt előre - Egyikünk sem értette mire gondol, aztán elkezdték Saskiával azt dolgot csinálni...

-Amikor szemeznek és valami furcsa telepátiával megértik mit mond a másik? - kérdeztem rekedten. Andrej halványan bólintott, Kenna pedig csak ciccegett.

-Nem ölhetünk meg, ezt mondta. Aztán azt, hogy az ablakon keresztül fogunk távozni és ehhez kikell ütnünk téged, amit én fogok elvégezni. Ezután Orion cipel majd - szólt hidegen Saskia Kenna visszaintett mintha értékelné, hogy valaki képes volt egy óvodás színtjének megfelelő feladatot megoldani.

Mindig ezt csinálták, a fiatal lány csupán bólintásokkal és kézmozdulatokkal áttudott adni bármit Saskiának. Furcsa egy kapcsolatuk volt, és néha láttam ahogy Nina féltékenyen pillant rájuk.

-Nekünk ez nem jött át teljesen, vagyis sehogy sem, szóval mindvégig azt hittük hogy felfogod dobni a talpad. Kenna intett és Saskia elindult feléd, megjegyzem Oriont kész csoda volt visszatartani ezen a ponton. Ekkor szólalt meg másodjára is, idézem; Ha intek Orion összeszedi Ginorát mi pedig ugrunk. Megjegyezném kifejezetten felháborító, hogy mindenből kimaradunk, az egész árulásos történet, aztán a menekülés - Freya drámaian és kissé mérgesen nézett rám és Kennára, akiről mintha lepergett volna a támadás.

-Átadtam mindent amit tudnotok kellett időben - őszinte értetlenség hallatszott Kenna irányából. Mindig is nehezen értette meg, hogy mi egészen máshogy működünk mint ő. Az utolsó pillanatban kiadott parancsait legtöbbször időnk sincs feldolgozni, csupán ösztönből cselekszünk a hangjára.

-Csak azért bocsátok meg nektek, mert nem kellett az ablakon távoznunk - húzta fel az orrát, mintha ténylegesen megsértődne.

-Várj, akkor hogy jutottatok ki? Saskia teljesen kiütött, így nem sok minden van meg.

-Itt jön az érdekes rész - suttogta nekem Andrej amíg Freya drámázott egy sort.

-Kérhetném hogy ne szakítsatok meg? - szólt hisztérikusan és csak a teljes csend beálltakor kezdte el folytatni a beszédet.

-Az érdekes rész az volt, amikor Saskia teljes erőből behúzott neked, eltörte az orrodat és hátrabicsaklott a fejed a kemény kövön, akkorát koppanva, hogy őszintén azt hittem meghaltál - körbenézett megerősítést várva.

Nem akartam visszaemlékezni, de még élénken élt bennem az emlék ahogy fehér lángoló fájdalom hasít az arcomba és minden elsötétül. Próbáltam nem mutatni milyen őszinte félelmet éreztem akkor.

-Igaza van Freyának. Még én is azt hittem hogy... Nagyon rosszul néztél ki. Mint később megtudtuk a reccsenést az orrod eltörése okozta és a fejed a padlóval való találkozása de... - Andrej a lábamnál volt és erősen kerülte a tekintetemet. Tudtam hogy szörnyű látvány lehettem. -Gyógyító vagyok, de még én is azt hittem hogy eltört a nyakad. Ami azt jelentette, hogy meghaltál. Azt hittem Kenna arra gondolt, hogy... már csak a holtestedet visszük magunkal.