Szövetség

1.2K 77 2
                                    

Lilith

A fürdőszobához léptem amikor egy sötét alak felrántotta az ajtót és rám rontott egy gyertyatartóval.
Közelebbről megnézve egészen ismerősnek tűnt.
A herceg volt az, egy szál törölközőben ugyanolyan meglepetten mint én. A hajából még csöpögött a víz és a teste is vizes volt, a gyertyatartót pedig idegesen a feje felett tartotta.

-Hercegnő? - kérdezte zavartan. Nem értette hogy kerültem ide.

-Egy gyertyatartó? - én ezt a részt nem értettem.

A herceg zavartan leengedte a kezét és beletúrt a hajába.

-Zajt hallottam... - kezdett bele.

-És másra számítottál - fejeztem be a gondolatát.

-Legalább egy rablót vagy orgyilkost vártam - tartotta fel zavartan a kezét. Az asztalra rakta a gyertyatartót és belépett a szobába.

-Mit terveztél, gyújtasz egy gyertyát az orgyilkosnak hogy biztosan megtaláljon? - nevettem fel. Annyira abszurd volt a helyzet.
Erre már ő is elmosolyodott.

-Gondoltam megmutatom neki az arany korona gyűjteményemet mielőtt megölne - kezdtem feloldódni én is. Mindig olyan furcsa szituációkban találkozunk.

-Igazán gazdag lehetsz, ha kész gyűjteményed van belőlük - szóltam vissza.

-Sajnálom hercegnő, de csak betörőknek és orgyilkosoknak szoktam megmutatni - felhúzta a szemöldökét válaszra várva.

-Végül is, én is annak számítok - mutattam körbe elgondolkodva. Hiszen bejutottam hozzá... Kicsit zavart hogy egy szál törölközőben állt előttem. Eléggé elvonta a figyelmemet...
A széles válla és izmos felsőteste valahogy vonzották a tekintetemet.

Zavartan pillantott rám, majd megértette mire utaltam.

-Hogy jutottál be? Hiszen minden sarkon az őreink állnak, még az ajtónál is.

Nem válaszoltam azonnal, hagytam időt neki elgondolkodni.

-Ugye... Ugye nem ütötted ki őket? - hangjában félelem és idegesség vegyült mégis meglepődtem, hogy szerinte képes lennék ilyenre. Hiszen csak egy gyenge lánynak láthat, nem tudom honnan következtetett erre. Büszkeséggel töltött el hogy nem becsült le.

-Dehogy, csak eltereltem a figyelmüket - lassan elmosolyodtam ahogy Freyára gondoltam.

-Nem vagyok olyan jó harcos. Megtudom védeni magam ha úgy adódik a helyzet, de nőket nem tanítanak meg sok mindenre - leszegtem a tekintetemet, nem akartam hazudni neki, de anyámnak igaza volt ebbe. Nem kell mindent tudnia rólam, és jobb ha lebecsül engem. Még nem ismerem annyira hogy túl sok mindent eláruljak neki. Emellett igazat mondtam, a nőket nem tanítják meg sok mindenre.

-Értem, persze csak azt hittem nálatok az erő a minden meg ilyenek... Ne haragudj, nem akartalak megbántani - aggódva pillantott rám. Azt hitte rosszul esett amit mondott, ezért szegtem le a fejem.

Megráztam magam, már nem bírtam sokáig.

- Nem szeretnél felvenni valami? Kicsit zavaró... - a plafont kezdtem el tanulmányozni. Persze, eddig is láttam már félmeztelen férfiakat, nem erről van szó. Csakhogy a herceg annyira más volt. Napbarnított bőrén erősen kirajzolódtak az izmok. A vizes fürtjei szanaszét álltak, mégis jól állt neki. A testét pedig csak a törölköző takarta el.

Harcos HercegnőWhere stories live. Discover now