Harcos Hercegnő

Készülődés

Lilith

Nem néztem hátra, minden erőmmel futottam a szobám felé. Ginora megállt a palota őrökkel bájcsevegni, én pedig besurranhattam mögöttük. Már a barátnőm jelenlétére is összehúzták magukat, igazán szép hírnevet szerzett magának. Meghajoltak előtte és dadogva magyarázkodtak.

Ginorát lehagyva futottam a kihalt folyosókon. Már nem volt sok hátra.

Az ajtóm előtt azonban két őrbe botlottam. Sajnos túl későn vettem őket észre.

-Ki maga? Mit keres itt? A király parancsára senkit nem engedhetünk be!- mondta szigorúan az őr. Szerencsére nem ismertem őt, de a hangja alapján fiatalnak tűnt.

-Már pedig én befogok menni, de ne féljen, ez már nem a maguk gondja lesz - mosolyogtam ártatlanul.

Egy gyors csapással felcsatoltam a kesztyűimet és nekik ugrottam. Apám csak a legjobb őröket tenné az ajtóm elé. Fel kellett készülnöm.

16 születésnapomra kaptam a kesztyűmet apámtól. Ez a legkedvesebb gesztus, amit életemben kaptam tőle. Nem nevezném igazi kesztyűnek, véraranyból készült, törhetetlen gyönyörűség. Megerősíti a kezemben lévő csontokat, és a körmömnél hegyes késekké alakul.
Elegáns és gyönyörű.

A testőrséggel tanultam a harcolni, így minden trükkjüket ismertem. Becsúsztam a lábuk alatt és az egyik őr vádlijába vágtam a hegyes körmeimet. Felordított, de egy fél perc múlva ájultan esett össze. Ez a kedvencem ebben. A kesztyűmbe különböző mérgeket vagy ájulást idéző szereket tudok tölteni, a vérarany körmök pedig átadják ezt az áldozatomnak.

A másik őr kikapta a karját és felém rohant. A csuklyámat még mindig magamon tartva összecsaptam vele. Meglepődött amikor a kardja és a kezem szikrákat szórt. Kihasználtam a pillanatot és lefejeltem őt. Megremegett és hátralépett egy lépést, de újult erővel nekem rontott.

-Tudod, tényleg sietnék - már ideges voltam. Rég lent kellett volna lennem. Az őr csak rám vicsorgott.

-A feladatom megvédeni a hercegnőt, ezért pedig az életemet is áldoznám.

-Nagyon jó hogy ezt tisztáztuk - forgattam meg a szememet. Pont ő fog majd megsebesíteni...

A homloka vérzett és ha jól sejtettem, most elég nehéz volt egyensúlyban maradnia. Csak kellett egy bőrfelület ahova beadhatom az altatót.

Nekem rontott a kardjával és az oldalamat célozta meg. Villámgyorsan kitértem előle, és megragadtam a csuklóját majd erősen beledöftem a körmeimet. Nem tartott sokáig amíg kidőlt.

-Végre - néztem le a szerteszét heverő testekre.

Berontottam a hálómba és Novalint kerestem. Gondoltam húzta az időt hogy visszaérjek, de nem találtam sehol. A szobámba vezető titkos ajtó viszont résnyire nyitva volt.
Csak reméltem hogy nem a bálterembe ment, hanem megszökött.
Sajnos a giccses ruhám amit már előkészítettek nekem, nem volt a helyén. Tudtam, hogy nem bírja sokáig magán tartani az alakomat és nem akartam hogy lebukjon.

-Francba Novalin!

Ekkor megakadt a szemem az egyik különleges ruhámon. Életemben csak egyszer volt rajtam, viszont tudtam hogy minden lélegzetet elállítana a bálteremben...