Harcos Hercegnő

Alagutak

Cassian

A gondolataim messze jártak. Nem hittem el amit hallottam.
A király végig ezt tervezte volna?
Nem lehet.
Az alkut mi ajánlottuk fel nekik, a király pedig azonnal felajánlotta a lányát. Nem ő akarta a szövetséget, hanem mi.
Vagyis végig ezt hittük...
Feltűnő volt, hogy milyen gyorsan válaszolt a leveleinkre, de erre nem számítottunk.
Hiszen minden ország tudja, milyen szegénység pusztít az országában.

-Te leszel a király, emiatt pedig neked kell megbirkóznod ezzel - a hangja zökkentett ki a gondolataimból.

-Tudsz bármilyen információt, ami erre utalna? - kétségbeesetten néztem rá. Az ő országuk az egyetlen, amelytől segítségre számíthatunk, és most ez is eltűnni látszik.

-Gondolom tudsz róla hogy követeket küldtünk hozzátok, összeírni mire van szükségetek. Azonban három kém is velük tartott és feltérképezte az országotokat. Ebben nem vagyok biztos, de szerintem a határokat figyelték meg, réseket keresve. Ennyit tudok csak - lesütötte a szemét, tudtam hogy bántja hogy nem tud többet. Ez viszont sokkal több mint amire számítottam. Kicsit feszengett, valószínűleg attól, hogy így kiadja az apját. Már ez is sokkal több volt, mint amire számítottam tőle.

-A szövetség úgy szól, hogy a mi országunk fegyvereket és hadsereget kap. Azonban ha beengedjük a sereget minden elővigyázatosság nélkül, könnyen elfoglalhatják az országot - hangosan gondolkodtam, már nem fogtam vissza semmit előtte.

-Én is erre gondoltam. Amikor a fősereg besétál a fővárosotokba, ti tárt karokkal várjátok majd őket. A melléksereg pedig egy kevésbé védett határrészen betörhet. Két oldalról mérnek támadást - suttogta nekem. A szemében komolyság csillant, várta hogy mit válaszolok.

Csakhogy nem olyan könnyű erre válaszolni. Az érkezésünk napján azonnal egy ilyen ténnyel szembesítenek. Azt hittem a legnagyobb gond a hercegnő lesz, nem az országom védelme.

-Amíg nem vagyok király, nem tehetek semmit. Apámra nem tudok hatni ezzel kapcsolatban, szóval az egyetlen amit tehetünk hogy felgyorsítjuk a folyamatot. Amint összeházasodunk megkoronáznak minket és már mi fogunk irányítani. Azonban apám megszabta, hogy csak a házasság után adja át a koronát - a véleményére vártam. Most nem tehetünk semmit, bizonyíték nélkül nincs semmink sem. Azonban ahhoz hogy felgyorsítsuk a folyamatot, ténylegesen meg kell bíznom Lilithben.

-Ez azt jelenti hogy még mindig elakarsz venni? - kétkedés futott át az arcán, és kisöpört egy tincset a szeméből.

-Azt hiszem nincs már választásom...

Lilith

Tiszteltem benne hogy nem esett szét. Felsoroltam mi fog történni a jövőben, és mégis képes volt kitalálni egy elérhető célt. A kérdés az, tényleg ezt akarja e.

-Én már megbíztam benned, remélem tudod. Ahogy azt is hogy a te oldaladon állok ebben a témában - már nem volt sok időm meggyőzni. Mindjárt indulnunk kell. Freya sem tudja akármeddig feltartani az őröket.

A herceg elhallgatott és a gondolataiba merült. Majd felpillantott rám.

-Honnan tudjam hogy ez nem csak egy újabb csapda? Hogy nem az apád tervezte el ezt az egészet, arra várva hogy mi mit lépünk? - most már rám is gyanúsan nézett. Kezdett ideges lenni. Talán túl hamar támadtam le ezzel.