Harcos Hercegnő

Menekülés

Lilith

Éreztem ahogy a férfi magához húz és fellép a hintó lépcsőjére.

-Meg kell védenünk a királyi családot - csukta be aggódva az ajtót.

-Hol van a herceg? - tettem fel a nagy kérdést. Láttam a feszengést az arcán ahogy válaszolt. Gondolom nem akarta kiadni egy idegennek ezt az információt.

-Lepihent hátul - intett idegesen a másik két kocsi felé. Megvontam a vállam, nem zavart hogy nincs a közelben. Nem így akartam megismerni.

-Kocsis, induljunk! - kiáltott előre.
A lovak megindultak, mi pedig az ajtó melletti kapaszkodóba fogódzkodtunk. A férfi magához húzott ahogy egyre közeledtek az emberek. A derekamra csúsztatta a kezét, engem pedig kirázott a hideg.
Felmorogtam, nem szerettem ha ennyire gyengeként kezelnek, ahogy azt sem ha hozzámérnek.

Ezzel meglephettem, mert vizsgálódva tekintett rám. Majd benézett a lányra. Ahogy láttam fontos volt neki, és ahogy a lány beszélt vele, neki is sokat számított.
Lehet hogy együtt vannak, nem lenne meglepő. A lány nagyon szép és a nemesek sokszor szoktak kavarni inasokkal.
Mégis nagyon megérintett az, hogy belegondoltam a mögöttem álló férfi együtt lehet a lánnyal.

A kocsi gyorsulni kezdett ahogy közeledtünk az emberekhez. Láttam a vérszomjat és az elhatározást a szemeikben.

-Nálatok mindig ilyen... agresszívak az emberek? - nyelt egy nagyot mellettem.

-Nem mindig, csak ha arany ficsúrokkal találkoznak - vicsorogtak rá. Láttam hogy meglepődött a nyers hangnememen. Semmi kedvem változtatni magamon. Ennek ellenére nem szólt vissza, inkább érdekesnek tartott.

Az egyik férfi kilépett a lovak elé és már pont ugrani akartam hogy szembeszállok vele amikor a sötétből négy alak jelent meg. Harcba szálltak az útonállókkal, és nagyon jól álltak.

Én a vörös fergeteget pillantottam meg először. Füttyentettem neki, mire felkapta a fejét.

-Ginora ide! - kiáltottam neki.
A férfi közelebb húzott magához és megcsapott az illata. Citromfű és erdei fenyő valami mellett amit nem tudtam beazonosítani. Az illata elbódított, megbabonázva álltam mellette. Felpillantottam rá.

-Ugye tudod hogy nem férünk el többen itt? - suttogta a fülembe a mély hangján. Lepillantottam a kis lépcsőre és egyetértettem vele.

-Muszáj jönnie - szóltam szűkszavúan. Már rég otthon kéne lennem, és feltűnő lenne ha Ginora nem lenne velem. Együtt kell megérkeznünk, az pedig csak akkor lehetséges ha szolgálatba vesszük a hintót. Ennyit megérdemlünk a segítségért amit adtunk.

A Holdfény Gárda tagjai folytatták a harcot. A legképzettebb harcosaim voltak köztük, minden büszkeségem bennük volt.

Ginora utat vágott magának a kardjával és felém futott.

-Akkor bemenjünk? - tette a kezét a kilincsre.

-Van egy olyan érzésem hogy engem nem látnak bent szívesen - grimaszoltam felé. Akaratlanul is a királynőre gondoltam.

-Ó engem sem - egy ideges kacajt hallatott és forgatta a szemét. Egy inas és két útonálló a királyi hintóban...

Ginora lassan elért minket, de a kocsi túl gyorsan haladt, nehezen tudott volna felugrani.