Harcos Hercegnő

Üzenet

Ginora

Amint kilépett a király, Nina elindult felém. Rövid, barna haja az álláig ért, gyilkos tekintete pedig felperzselt.
A többiek közelebb jöttek, hogy végignézhessék mi történik, és meghallgathassák az indokaimat.

A gond az volt, hogy én nem fedhettem fel őket. A szoba tele volt őrökkel, ha elszólom magam azt azonnal jelenteni fogják a királynak. A tudtukra kellett adnom hogy velük vagyok, de úgy hogy csak ők értsék meg.

Azonban a helyzetből ítélve nem volt sok esélyem.
Mindent hallottak, és nem úgy tűnt mintha beszélni akartak volna.

-Nina fog megküzdeni veled, és én végezlek ki amikor legyőz téged. Mindent végig hallgattunk, felesleges védened magad, nem érdekelnek a kifogásaid. Elárultál minket és Lilithet is - Saskia kegyetlen rezzenéstelen hangal szólalt meg.

Bármilyen mereven viselkedett, láttam rajta hogy megérintette a dolog. Ha én voltam Lilith jobbkeze, akkor Saskia és Kenna volt a bal.
Saskia volt a legképzettebb, legnagyszerűbb harcos akit ismertem, sokszor még Lilithet is megverte. Ha bármi történne velem, ő ad parancsokat Kenna segítségével.

Veszélyes párost alkottak, Saskia a kegyetlenségével és harci képzettségével, Kenna pedig a stratégiai ismereteivel.

Mielőtt Nina nekem ronthatott volna, Orion megszorította a vállát.

-Hagy beszéljek vele.

Csak ennyit mondott, az én mindig magabiztos és erős bátyám, aki most mégis a kétségbeesés határán állt.
Nem tudta felfogni a helyzetet.

-Búcsúzz el tőle, három percet kapsz. Bármit teszel, a halálán már nem változtathatsz - intett neki Saskia.

Orian lassan hezitálva indult meg felém.

-Miért tetted? Csak nekem mond el! Miért gondoltad azt hogy ez az egyetlen megoldás van? Miért nem szóltál nekem? A francba is, miért próbálsz meg mindent egyedül megoldani? - pár centire állt meg tőlem és olyan dühös volt hogy a nyakán kidagadtak az erek.

Nem tudtam hogy fog reagálni, de nem erre számítottam. Azt hittem megtagad és hibáztatni fog majd, de az okot akarta tudni.

Soha nem beszéltünk sokat, de a bátyám volt, és erős kötelékek fűztek össze minket. Mindig vigyáztunk egymásra, én hoztam be őt a csapatba, hogy a családunk ellenségei ne bánthassanak minket.

Mindig próbáltam vigyázni rá, ezt ő is tudta.
Pont ezért nem értette, miért tettem.
Nem úgy ismert mint aki tervek nélkül elindul egy ilyen veszélyes úton.

-Sajnálom amit tettem, de nem mondhatom el az okát. Nem értenéd meg, talán egyikőtök sem, csupán Kenna. A bátyám vagy, és tudnod kell hogy nagyon szeretlek, mindegy mi történik ezután - lehalkítottam a hangomat, hogy csak ő halhassa és a körénk gyűlt katonák. Éreztem ahogy közelebb léptek felénk, hogy ne maradjanak le semmiről.

Ha nem sikerül a tervem és itt ér a vég, Lilith elfogja mondani nekik hogy soha nem árultam el őket. Akkor pedig mindenki magát fogja okolni a halálomért, de tudatni akartam vele hogy nem bánom. Tudnia kellett hogy szeretem, mindegy mit tesznek majd velem...

A katonák minden szavamra ugrottak, azt latolgatták vajon mikor árulom el a királyt is.

-Ne gyere nekem azzal hogy nem érteném meg! Tudom hogy nem anyáékért tetted, hiszen soha nem foglalkoztak velünk, mindig csak ketten voltunk. Még csak megsem kérdezték hova megyünk és miért hagyjuk hátra a nemesi címüket amikor leléptünk! Ne mondd, hogy őket védted. Engem nem versz át, tudom hogy szereted Lilithet és a csapat a mindened, akkor miért? - elütötte a felé nyújtott kezemet és felemelte a hangját.