Harcos Hercegnő

Elveszettek

Cassian

Hangokat hallottam.
Mindennél jobban utáltam a tehetetlenséget, szóval az ajtónál állva hallgatóztam.
Tompa zajok szűrődtek át a kulcslyukon keresztül, lépések és ajtó nyitódás.
Tudtam hogy nem mehet ki, csak még nagyobb bajba kerülnénk.
Csakhogy ekkor meghallottam egy sikolyt, az alagút mélyéről.
A tükör miatt csak tompán jutott el hozzám, de egy lány sikítását hallottam, ebben biztos voltam. Eltoltam a tükröt, és hallgatózni kezdtem. A fojtott lépések még mindig megmaradtak, de még egy hangot felismertem. Valakit a földön húztak, feltehetőleg a lányt vonszolta magával a férfi akihez a lépések is tartoztak. Nem tudtam milyen messze lehetnek.

Nem mehettem vissza, Lilith nélkül azonnal eltévednék. Esélyem sem lenne megmenteni a lányt.

Így hát sietve kiléptem az ajtón, ahol három lánnyal találtam magam szembe...

Lilith

Nem hiszem el.
Hogy lehet ilyen felelőtlen?
Mi lenne ha őrök állnának a szobámban? Megmondtam neki hogy maradjon bent, mégis ellent mond és bajba kever Ginora előtt.

-Megmondtam hogy maradj a fürdőben! - sziszegtem neki, a tekintetem szikrákat szórt.

-A herceg? - nézett meglepetten Novalin. Teljesen elállt a szava. Feljebb húzza magán a takarót ijedtségében.

Ekkor azonban észrevettem valamit.
A herceg túl komoran nézett rám, biztos voltam benne hogy valami történt.

-Egy lány sikolyát hallottam - a fejével a járat felé biccentett. Magamban megdicsértem hogy nem mondta honnan, bár a lányok meglepett nézéséből valószínűleg sejthették honnan jöttünk.

Ginorával össze néztünk.
Ugyanaz futott át az agyunkon.
Az eltűnések.
Ez már személyes ügy volt.

-Azonnal megyek! Maradjatok itt, visszajövök - felálltam az ágytól és Cassian felé siettem. A fürdőbe lépve ért utol Ginora. Beviharzott és letámadott.

-Nem mehetsz el! Ha valaki keresne, és Novalint találná helyetted újabb bajba kerülnénk. Én megyek! - jelentette ki ellentmondást nem tűrve.
Igaza volt, azonban ezt nem mondhattam ki. Nem hagyhattam hogy ő menjen. Utána kellett járnom ennek. Tudtam mivel találom szembe magam.

-Jobban ismerem a járatokat mint te, és a herceget is vissza kell kísérnem - próbáltam lebeszélni. Nem akartam elveszteni a férfi nyomát.
Egy arc kezdett kirajzolódni előttem.
Sejtettem ki lehetett a rejtélyes alak, és legszívesebben távol maradtam volna tőle. Minél messzebb menekültem volna, Ginorának viszont nem volt meg a képessége ahhoz hogy legyőzze. Elképzelhetetlen szörnyűségek jelentek meg az elmém egyik elfojtott sarkában...

-Semmiképp sem engedhetlek el! Vitatkozhatunk amint visszatértem. Nem teszek semmi meggondolatlanságot, te pedig itt maradsz - beugrott a járat ajtaján és futni kezdett.
Cassian csak most kapott észbe, és ő is elindult. Utoljára még visszanézett rám, a szeméből aggodalom sugárzott.

Visszaléptem és egy nagy sóhajjal bezártam a tükröt. Megint nem tehettem semmit.
Eddig egyetlen lányt sikerült megmentenem, annak a szörnyek a karmaiból...

Ginora

Végig figyeltem hogy a herceg követ e. Ő volt a legfontosabb, tudtam hogy vigyáznom kell rá, de hajtott a tudat hogy megint eltűnhet egy lány.