Harcos Hercegnő

Ha nem gondolok rá...

Lilith

Lehunyom a szemem, levegőt veszek és folytatom.

Nem fogom elmondani, ha nem gondolok rá, kevésbé tűnik valóságosnak. Elég csak annyit tudnia amennyit mindenki más is.

-Szóval, a hercegnő eltűnt. Két nap kellett vagy egy örökkévalóság mire kiderült hogy végig itt volt. Persze ez attól függ kit kérdezel a történtekről... Az alagsorban volt egész idő alatt, derült ki a későbbiekben, amikor beállított ziláltan és véresen a trónterembe. Éppen a megbocsátás rituáléja folyt, ugyanis nem állhatott le az élet amíg ő nem volt itt. Nemesek százai látták ahogy bosszúért kiáltozik és levezette őket az alagsorba, mondván szörnyű dolgok történtek ott - felnevettem, mintha nem is rólam szólt volna, annyiszor meséltem el ezt a variációt, hogy szinte már nem is az én történetem volt. Persze, ha szigorúan vesszük, nem is az enyém, hiszen ez a mások által jóváhagyott verzió volt.

Cassian ugrásra készen figyelt, nem tudom mire számított pontosan, talán hogy összetörök vagy sírni kezdek. Egyik tippje sem vált be. Tudtam, hogy sokkal többet hallott a vacsorán és sokkal rosszabbakat mint ahogy én előadom.

-Lent azonban, milyen meglepő, már nem volt semmi. Egy árva nyom vagy vércsepp sem, semmi ami igazolta volna a hercegnő eltűnését vagy őrültségét. Emberkereskedelemről beszélt és kínzásokról, de a lány zagyva beszéde senkit nem hatott meg, csabzott volt, véres és úgy viselkedett, mint egy igazi őrült. Később a király egy hivatalos beszédben kreált egy történetet, miszerint egy új és különös drog utáni nyomozás során a hercegnő csapdába esett és őt is alanyként használták fel, ezért hát a furcsa története. Végig a drog hatása alatt állt, ezért halucinált ilyeneket. Nem rossz, nem igaz? - egész hihető mese, ha valaki először hallja és nem volt ott a helyszínen. Én soha többet nem beszéltem róla, vagyis csak ezt a történetet emlegettem ha bárki kérdezett.

-Nem... volt ilyen mélyreható beszélgetés a vacsora során. De igazad van, ezt a variációt mesélték. Azt, hogy utána megváltoztál és már más lettél - láttam hogy küzd magával, küzd azzal hogyan is fogalmazza meg az őrültségemet. Azt azonban nem láttam, hogy lemond rólam, nem láttam, hogy undorodik, nem láttam hogy elhúzódna amikor előre hajolok és rávicsorgok. Nem félt és nem fordult el, szinte mérges lettem, hogy nem azokat a reakciókat kapom amit eddig. Végezni akartam ezzel, elakartam űzni magamtól.

Lehalkítottam a hangomat és előhoztam annak a reggelnek az emlékét amikor apám végleg elküldött a kastélyból.

Nyaralás, mondta ő.
Száműzetés, gondoltam én.
A hercegnő megőrült, mondták az emberek.

A sötétben haladtam, figyelve rá, hogy semmiképp se láthassa az arcomat. Nem mozdult amikor mögé léptem, és a jobb kezemmel átkaroltam a nyakát. Éreztem a levegővételét és a pulzusát az ujjaim alatt.

-Senki nem beszélt arról amikor az őrült hercegnő, az egyik mániákus epizódja alatt leszúrt egy tehetetlen őrt? - közelebb hajoltam a füléhez és egyre halkabban folytattam -Reggelit akart felvinni neki, és ő egy vajazókést szúrt a torkába. Semmi előtörténet, semmi bántalmazás csupán egy gyors mozdulat és az őr a saját vérében fuldokolva a lány padlóján szörnyethalt - a körmeimmel végigszántottam a torkán és hirtelen mozdulattal megállítottam azon a helyen ahol az ütőerébe vágtam a késemet. Pár perc alatt elvérzett, levegőt kapkodva, tönkretéve a szobámat, beszennyezve a vérével mindent amit szerettem...
-A lány a késsel a kezében várta a katonákat, véres ruhában és egy őrült beteges mosollyal az arcán - suttogtam tovább a fülébe.