Harcos Hercegnő

Első találkozás

Az emberek kezdtek lenyugodni ahogy a nap egyre lentebb ereszkedett.

-Lassan szedjük össze a többieket. Remélem sehol nem okoztak nagy felfordulást - nem akartam hogy apám megtudja, kint jártam. Már rég készülődnöm kéne a tiszteletemre rendezett bankettre.

-Ahogy óhajtod - pukedlizett a barátnőm mellettem. - Az Éji Rókában beszéltünk meg találkozót.

Csak a szememet forgattam. Utáltam azt a helyet. Mocskos volt és agresszív, még a többi kocsmához képest is.

-Apád nem kerestet? Úgy tudom hamarosan kezdődik a bankett. Ha jól tudom a herceg is ott lesz.

Semmi kedvem nem volt erre gondolni. Itthon volt elég bajom, erre pont most kell találkoznom egy ilyen arany ficsúrral.

-Mielőtt elmentem megkértem Novalint hogy, khmm... helyettesítsen egy darabig - néztem rá bűnbánóan.

Novalin a Holdfény Gárda tagja volt, viszont utálta a palotát. A családomból senki sem tud a létezéséről, mondjuk úgy, hogy ő az adu ászom. 19 éves és a képessége megengedi neki hogy felvegye egy másik ember alakját, bár ezt nem sok ideig teheti meg.
Kifejlesztettünk egy játékot, mivel ő nem szeretett harcolni. Ha tilosban jártam, ő otthon mindig átvette a helyemet. Minden titkos ajtót megmutattam neki, és a hangsúlyozásomat, testtartásomat is megtanulta. Persze legtöbbször nem mutatkozott nagyon, épp csak annyira hogy ne legyen feltűnő, hogy nem vagyok otthon. A családom úgyis megszokta már, hogy minden veszekedés után magamba fordulok és nem beszélek sokat.
Vagyis inkább Novalin fordul magába, nehogy lelepleződjön.
Én a veszekedéseket egy jó utcai harccal adom ki magamból.

-Tudod hogy egyszer lefogtok bukni, és akkor mindketten kaptok - nézett rám szigorúan Ginora. Nem szerette amikor ezt csináltuk.

-Nem kell kioktatnod, tisztában vagyok vele, de apám elvárja hogy otthon cicomázzam magam a bankettre, ez pedig úgyis csak feldühítene. Annak pedig semmi értelme hogy mérgesen találkozzak a hercegemmel, nem igaz? - kérdeztem gúnyosan.
Nem volt kedvem az érveit hallgatni. A többiekkel akartam lenni és lecsillapodni.

Ekkor hallottuk meg.
Valami nagy robajjal befordult a sötétedő utcánkon. Gyorsan lehúzódtunk Ginorával és felkaptam a csuklyámat. Szinte az egész arcomat eltakarta.
Nem hittem volna hogy az apám indult a keresésemre, de jobb elővigyázatosnak maradni.

Egy hintó bukkant fel a sarkon, olyan amit még életemben nem láttam. A sötét utcát bevilágította a ragyogása, arany díszes kerete volt és sötét üveg ablakai.
Nem egyszerű hintó volt, egy királyi címer volt az elején.

-Ugye ez nem? - Ginora nem tudta befejezni, mert ekkor egy nagy reccsenés hallatszott.
Az oldalsó kerék egy bucka miatt kettétört, és a hintó nagy hanggal megállt. Tíz méterre lehettek tőlünk, pont végignéztük az egész balesetet.

-Lehetetlen, a királyi családnak már rég meg kellett volna érkeznie - suttogtam vissza. Pár óra múlva kezdődik a bál és akkor mutatkoznak majd be. Ha elkésnek apám őrjöngeni fog.

Az egyik inas lemászott a hintó elejéről és hátra indult a pótkerékért. Ez még így is időigényes lesz... Nem mellesleg pont a legrosszabb környéken jöttek. Gondolom időt akartak spórolni.

-Lilith, mi legyen? Segítsünk nekik? Ha bárki észreveszi, hogy megálltak megrohamozzák a kocsit, és kifosztják. - nézett rám kétségbeesetten Ginora. Igaza volt.
Túl nagy figyelmet kapott.
Ekkor egy női hang kiabálni kezdett a hintóból. Ez megadta az utolsó löketet, pedig semmi kedvem nem volt segíteni nekik.

-Te menj és beszélj az inassal, mond meg nekik hogy maradjanak csendben. Én megyek hátra a kerékért, előrehozom és gyorsan felrakom - adtam ki a parancsot, majd mindketten elindultunk.