Harcos Hercegnő

Elterelés

Lilith

Furcsa áramütés szerű érzés futott át rajtam amint megérintette a kezemet.
Próbáltam nem foglalkozni vele így inkább az útra figyeltem.
A katonák még mindig szorosan követtek minket, emiatt pedig egész feltűnőek lettünk.
Ideje volt lelépni.

-Gyere, kocsmázzunk egyet - kezdtem el húzni a tömeg felé. A kis tér amin átvágtunk, egy kocsmát rejtegetett.
A kedvenc helyemet.

-Ilyen korán inni készülsz? - kérdezte hátulról.

-Csak benézünk egy ismerőshöz - lassítottam kicsit a lépteimen, a kis termetem miatt könnyen átvágtam az emberek közt, Cassian viszont kezdett lemaradni.
Most vettem észre milyen széles is a válla. Arányos volt a magas termetéhez képest, még így, egyszerű paraszti ruhákban is feltűnést keltett.

Láttam ahogy két lány összesúg a háta mögött, őszintén nem hibáztattam őket. A herceg éjfekete haja és arca minden lányt csodálatra késztetne.
Az opál szürke szemei pedig kiemelik hogy mennyire nem tartozik ide.

Mellette lépdeltem és próbáltam mindent bemutatni neki. A tér tele volt élettel, mint minden reggel és ahogy elnéztem kifejezetten tetszett neki ez a fajta nyüzsgés.

Cassian

Az egyetlen dolog ami aggasztott azok az őrök voltak. Nélkülük igazán élvezni tudtam volna a sétát.

Jól esett kiszabadulni a kastély bezártságából és a körülöttem lévő hangzavar elterelte a figyelmemet minden fontos dologról.

-Ide jöttünk? - mutattam a kis eldugott kocsmára.

-Igen, gyere lerázzuk őket - suttogta közel húzva magához. Egy pillanatra éreztem a teste melegét ahogy a karomhoz ért, majd ugyanolyan gyorsan el is tűnt.

A kocsma zsúfolt volt és dohos, mégis családias légkör fogadott bent minket. Az emberek kártyáztak és a sarokban éppen fogadások zajlottak.
Nem sokban különbözött a saját hazámtól.

Ahogy leültünk a pulthoz a katonák is megérkeztek. A sarokban táboroztak le. Meglepően senki nem vett róluk tudomást.

-Tudják hogy ki vagy? - kérdeztem tőle egy italt rendelve.

-Páran ismernek, mert a tulajjal nagyon jóban vagyok. A többiek sejtenek valamit, de errefelé senki nem kérdezősködik - magyarázta egy késsel játszva. Nem láttam mikor került a kezébe.

-Mindig barnára fested a hajadat ha a városban jársz? - csak a kíváncsiság vezérelt. Hogyan ismerik fel ha mindig máshogy néz ki?

Elmosolyodott a kérdésemre és már éppen leakartam mondani arról hogy választ kapok, amikor megszólalt.

-Általában igen, a barna gyakori és nem feltűnő szín. Egyszer vörös hajjal jelentem meg, csak viccből, hát mondjuk úgy hogy Ginora nem örült neki - nevetett fel. Most hallottam először igazából nevetni. Nem keserűségből vagy fájdalomból, hanem a boldogság miatt.

A mosolya ragadós volt.

-Mi történt?

-Gina egy hétig fehér hajjal parádézott a kastélyban. Óriási zűrzavar volt miatta. Mindenki hajlongott előtte a fehér haját látva. Teljesen összekevertek minket - mesélte felém fordulva.