Harcos Hercegnő

Az áruló

-Gondolom, tudod miért vagy itt - azonnal belevágott. A hangja mély volt és nyugodt, de tudtam hogy a nyugalom csak egy álca nála.

-A tegnap estéért - hajtottam le a fejem megadóan. Nagyon rossz helyzetben voltam.

Nem tudtam arról mit terveznek a többiek az estére, ugyanis a hintós menekülésünk miatt nem tudtak engem is beavatni.

A király joggal volt dühös rám.
Megszegtem az egyezségünket.

-Ha nem tévedek abban egyeztünk meg hogy jelentesz nekem mindent amit a lányom tervez vagy tesz. Nem tudom hogy rosszul fejeztem-e ki magam, de nekem úgy tűnik nem végezted jól a munkádat - felállt és lassan egyre közelebb jött hozzám.

Éreztem hogy a csontjaim megremegnek és nem mertem felemelni a tekintetem. Nem tudtam mit mondjak.

-Én... én nem tudtam róla hogy ezt tervezi. Bocsásson meg felség nem fordul elő többször - figyelmeztetnem kellett volna a királyt hogy valami készül, tudtam.

-4 éve beleegyeztél hogy segítesz nekem, és mint hűséges alattvalóm mindenről értesítesz amit a lányom tervez. Cserébe megvédtem a szüleidet, megtarthatták a nemesi rangjukat még akkor is ha te és a bátyád eldobtátok azt. Birtokot adtam és cserébe csak információkat vártam, nem így volt? - a tekintete perzselt, a keze a kardja markolatán volt.
Nem tudtam mit fog tenni velem, de nem így akartam meghalni.

Lilith a legjobb barátnőm volt, a legkedvesebb ember az életemben. Ezt érte is tettem.

Nehéz volt megjelenni a király előtt és elmondani mindent amit tudok, ez volt a legnagyobb félelmem. Mindig reszketve jelentem meg, nem tudtam mit tesz majd velem. De elvállaltam ezt a szerepet, és tartottam magam ehhez.

A szüleimnek szüksége volt a nemesi címre, túl sok ellenségük volt, ha a király nem védi meg őket már rég halottak lennének, velük együtt én és Orion is.

Emellett volt még egy okom...

-De, így volt felség - a hangom jobban remegett mint terveztem.

Mindig is tudtam hogy eljön a pillanat amikor eldob majd.
Nem tudtam mit tesz majd a szüleimmel, de ahogy közelgett az idő egyre jobban féltem. A kastélyban mindenki tisztelt, elnyertem a helyem a tudásommal és képességeimmel.

Én lettem Lilith legjobb barátnője.

-Már régóta azt érzem semmilyen értékes információval nem tudsz számomra szolgálni. Mégis mindig mosolyt csal az arcomra amikor meglátom hogy előttem remegsz a porban, elárulva a lányomat. Igazán kétszínű, még számomra is meglepő mennyire undorító tudsz lenni, Ginora Afferat - nevetett fel gúnyosan.

Utáltam minden percét, hogy ezt kellett tennem.
De tudtam hogy egyszer vége lesz és megszabadulhatok ettől a tehertől.

-Azt tettem amit tennem kellett. Ebben az országban csak az erősek élhetik túl, ezért a legerősebb embert szolgálom - vontam meg a vállam mintha nem is érdekelne, de a hangom túl törékeny volt. Nem hazudtam neki. Tényleg ezt gondoltam.

A király hangosan felnevetett, a hangjában azonban semmi boldogság nem volt.

-Szolgálod, azt mondod? Nem vetted észre hogy csak egy játékszer voltál? A kétszínűséged még Lilithet is becsapta, de ennyit értél, és amikor vége már senkinek sem fog kelleni egy törött játék.

Nem hallottam  hogy közelebb jött volna, de nem mertem felemelni a tekintetem. Nem érdekelt hogy lesz vége, csak fejezze be.
Így lesz a legjobb.

Én mentem bele ebbe az egyezségbe, tudva hogy mit kell majd tennem és milyen veszélynek leszek kitéve.
Már belefáradtam a színészkedésbe.
Az egyetlen amit nem tettettem az a barátságunk volt. Tényleg szerettem őt.

-Érdekel mivel etetted őket, azt mondtad velük maradsz és majd te leszel a hercegnő jobbkeze? A korcsok vezetője, igazán illesz az élükbe - mondta fanyarul.

Nem mertem megkérdezni mit tett velük. A felhívom a figyelmét erre, talán még jobban megbünteti őket. Úgy kell tennem mintha nem érdekelne mi lett volna velük...

Lassan felemeltem a fejem és a szemébe néztem.

-Nem ígértem semmit nekik, hiszen nem tartozom igazán közéjük, nem igaz? - provokáltam, már elegem volt.
Véget akartam vetni ennek. Ha bántani akar, hát rajta, essünk túl a dolgon
Lilith nem fog nekem megbocsátani, de már nem bírtam tovább.

Minden csontom és izmom tiltakozott, de bekellett fejeznem.

Láttam ahogy a király elkomolyodik és undorodva végignéz.

-Kezdesz untatni, Ginora. Az reméltem könyörögsz majd az életedért, ez illene hozzád.

Hirtelen megragadta a torkomat és neki nyomott a falnak. Félkézzel tartott, éreztem ahogy a levegő kiszáll a tüdőmből.
Túl erős volt.
Kapálóztam és karmoltam a kezét, de fegyvertelen voltam, nem ért semmit az erőlködésem.

A látásom egy percre kitisztult, észrevettem a sarokban sorakozó katonákat, és lila függönyt ami elválasztotta a szobát.
Valami megmozdult mögötte, és ekkor jöttem rá, hogy tele van a szoba katonákkal.

Semmi esélyem nem volt...

Nem támadhattam, egyedül az elfogadás maradt számomra, és a hit hogy Lilith majd megbocsát nekem hogy itthagyom...

A szemem előtt elhomályosult a világ, az utolsó ami megmaradt, a király gonosz vigyora volt.
Ezután elsötétedett a világ...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~