Harcos Hercegnő

Együtt

-Nem tudom készen állok e visszamenni hozzájuk - mondta lemondóan.

-Én itt leszek veled, ha segítségre lesz szükséged - szorítottam meg a kezét.

Nem akartam ilyen letargiában hagyni, és tudtam hogy legszívesebben ő is elterelné a témát.

-Nehéz lehetett ezután egyedül főzni. Mi lenne ha magad mellé vennél, mint segédet? Az egyszerű dolgokat megtudom csinálni - reménykedtem hogy elfogad és nem fog elküldeni.
Reméltem hogy segíthetek neki, ha mellette vagyok.

Láttam ahogy hálásan pillant rám.

-Ezt még átkell gondolnom, félek hogy elvonnád a figyelmemet - tolt el magától mintha tényleg visszautasítana. Nem értettem mire utalt, mégis mivel venném el a figyelmét.

Örültem hogy elmosolyodott, és hogy visszatért.

Lisha csendben megterítette az asztalt én pedig beálltam Cassian mellé.
Nem egyszer előfordult hogy rosszul csináltam valamit, a főzés nem az én terepem volt. Cassiannal azonban élveztem minden pillanatot. Megszidott amiért rossz fűszert szórtam a levesbe és büntetésből nekem kellett elmosogatnom.

-Mindjárt kész van - jelentette ki büszkén felém fordulva.

-Orna is hamarosan megérkezik - reméltem hogy tényleg igazam van.

Épp végszóra belépett az ajtón a két sáros gyerekkel a nyomába.

-Ha mégegyszer megpróbáltok elfutni előlem, vissza se gyertek ide! Nem érdemlitek meg az ételt! - érdes hangon szólt, és körülötte megfagyott a légkör. Orna mindig mindent eltúlzott, bár a gyerekek ki sem látszódtak a sártól.

-Hagyd őket, hiszen még gyerekek - próbáltam megpuhítani, a hangomra pedig azonnal felkapták a fejüket.

Neve és Nym ekkor eszmélt fel, és jött rá, hogy mi is a szobában vagyunk.
Láttam ahogy felragyog az arcuk és neki iramodnak.

-Lily! Azt hittem már sosem jössz - egy percel később mindkét kölyök belém csapódott és a lendület miatt majdnem elestem.

Cassian támasztott meg, a melkasának dőlve tudtam állva maradni.
Boldogan elmosolyodtam hogy ennyire tudnak ragaszkodni hozzám.

-Én is örülök hogy látlak titeket, viszont tiszta sár lett tőletek a ruhám - mondtam fáradtan. Mindig kiszívták az erőmet.

Nymnek még a feje is tiszta sár volt, Neve pedig a koszos kezeivel ölelt át. Egyikük sem akart elengedni. Régebben játszottam velük, és sokat beszélgettünk mielőtt idejöttek volna. Megakartam őket ismerni, mielőtt tényleg idehoznám őket Ornához.

-Öltözzetek át, mindjárt itt az ebéd - intett lemondóan Orna. Inkább a levest kezdte vizsgálni.
Előtte még megsimította Lisha fejét, azt gondolva senki nem látja majd. Pont elkaptam ezt a pillanatot és jóleső melegség futott szét bennem.
Néha kételkedtem a döntésemben, hogy tényleg jól tettem e, hogy ekkora terhet raktam a vállára, de ezekben a pillanatokban nem bántam meg semmit.

Nym idegesen morgott valamit, de Neve boldogan ugrálva elhúzta a szoba felé.

Most eszméltem fel, hogy még mindig Cassiannak vagyok dőlve. Biztonságot adott hogy mögöttem volt, most azonban hogy elengedtek a gyerekek, nem volt okom itt maradni.