~Skyler Grace szemszöge~
Mióta Katie visszatért a házba Danielel minden kapcsolatom megszakadt. A szó szoros értelmében.
Tudtam, hogy egy nap ez is el fog jönni, de hogy ilyen gyorsan és hírtelen! Mint valami villámcsapás.
Gondoltam, ha vissza jön, Kat, akkor a titkos kis viszonyunknak vége lesz, de arra nem számítottam, hogy köszönésen kívül más kommunikáció nem lesz kettőnk között.
Haza költöztem, mert nem akartam nap mint nap arra kelni, hogy korán reggel már a konyhában falják egymást. Elkapott engem is az a bizonyos csúnya "betegség" amit úgy hívnak, hogy féltékenység. Igenis féltékeny voltam rájuk! Én akartam a lány helyében lenni! Csak sajnos ezt senkivel se tudom megbeszélni. Hiába van ott Hope, a legjobb barátnőm, mit gondolna rólam...talán kurvának hívna és aljasnak? Lehet igaza is lenne...
Így hát', úgy döntöttem el kell innen "menekülnöm". Kellett egy kis kikapcsolódás, elbújva minden probléma elől. Semmi Daniel, Semmi Katie, csak is Én. Csak felszállok egy vonatra és majd valahol kikötök. Akár egy ismeretlen helyen. Egy igazi kalandra vágytam ami egyben ki is kapcsol.
Reggel be is pakoltam egy nagy bőröndbe, csak a lényegesebb dolgokat, minden lehetőségre felkészülve és az ajtóm elé toltam. Ha indulok már csak fel kell kapnom és mehetek is.
Főztem egy kávét, majd azzal a kezembe leültem a kényelmes kék kanapémra. Bebújtam egy meleget nyújtó pléd alá majd üres kezembe vettem telefonomat.
Készítettem egy képet amit minden oldalamon posztoltam ezzel a szöveggel:
Pár napra eltűnök... vagy hetekre, ki tudja mit hoz az élet. A lényeg: Érezzétek jól magatokat, éljetek, hisz egyszer élünk! Mindenkit szeretek, úgy ahogy van, mert úgy vagy tökéletes. Xxx
Telefonomat arrébb löktem a bútoron majd elmerültem a Tv egyik adásába.
Arra ébredtem, hogy valaki eléggé rátenyerelt a csengőmre. Biztos elaludtam...
Szememet dörzsölve, plédbe bugyolálva nyitottam ajtót a késői látogatómnak.
-Hát te? - csak ennyit tudtam kinyögni, hisz eléggé meglepett az ajtóban álló Daniel. Az álmosság rögtön ki is ment szemeimből és mint valami kislány aki éppen élete szerelmével találkozott, rögtön kócos hajamat kezdtem birizgálni, igazgatni, hogy minél jobb külsőmet lássa. De zihált testén végignézve, nem éppen az a legfontosabb, hogy a hajamban éppen hány gubanc ékeskedik.
-Kidobtam Katiet. - erre a két szóra szemeim golflabda méretre tágultak. Kidobtam Katiet. Kidobtam.
Csak úgy vízhangzott. Első kérdés, ami felmerült bennem azaz volt, hogy Miért?
-Hogy mit csináltál? - keltem újra életre.
-Kidobtam. - közölte lazán, miközben utat törve magának besétált lakásomba. Egyenesen a nappaliba ment, és leült oda ahol az előbb még aludtam. Két térdére könyökölt, és arcát kezébe temette. Csak egy nagyot sóhajtott és úgy tűnt nem szándékozik magyarázatot adni. Én is visszamentem a szobába és megálltam előtte a szekrénynek dőlve miközben a pléd sarkát gyűrkésztem markomban.
-Miért? - nyögtem ki halkan mint aki fél, hogy bárki más meghallhatja.
Percekig nem szólt, csak lélegzetvételeinket lehetett hallani az apró helységben. Már azt hittem, hogy választ nem fogok kapni és készültem feltenni az újabb kérdést, amikor megtörte karcos hangjával a közénk állt csendet.
-Nem láttam értelmét folytatni.
-Miért? Magyarázd meg kérlek. - könyörögtem, hogy adjon egy értelmes választ amivel talán megérthetem a történetet.
Felállt, és az ablak előtt álló gitáromhoz sétált. Pár helyen megérintette a hangszert miközben próbálta tisztázni a gondolatait.
-Tudod, - fordult felém és tekintetét rám vezette - elég nehéz úgy egy kapcsolatban lenni, hogy a másik iránt nem érzel semmit.
-És akkor most mi lesz? - talán újra összejövünk? Vagy épp azt akarja közölni, hogy felejtsük el egymást?
-Szerinted? Miért pont ide jöttem? - sétált felém -Miért pont hozzád? - fogta meg kezeimet és súgta e szavakat közel az ajkaimhoz.
Mentolos lehelete és édes parfümjének keveréke és közelsége teljesen megbabonázott. Szemeim összekulcsolt kezeinkre tévedt és percekig csak azt vizslattam miközben Daniel töretlenül tovább arcomat fürkészte. Érdes ujjai elkezdték lágyan simogatni a kézfejemet. Megnyugtatott.
-Hogy újra kezdjük? - néztem vággyal teli kékjeibe miközben nyeltem egy óriásit.
Sziasztok,
Tudom, hogy rövid és rég is hoztam:( de ennek a résznek itt vége kellett lennie, így jött ki jól:)
Ha jól számolok akkor már csak 2 rész van hátra, ami ha minden igaz, akkor ezerszer izgibb és hosszabb is lesz❤️
Ha van ötlet, hogy mi lesz velük a végén akkor írd meg nyugodtan❤️
Igyekszem hozni, további szép hetet!
YOU ARE READING
Átverve
Fanfiction•BEFEJEZVE• Egy kávé. Csupán egy kávé képes egyszerre összehozni egy párt és széttaszítani vagy éppen megtalálni az igaz szerelmet. Csak egy forró ital. Ki gondolta volna? Ha Skyler Grace életét egyetlen egy szóval kéne jellemezni, akkor az Átverés...
