Átverve

II.I fejezet

•Daniel szemszöge• ☆

Dús, barna szálaimba csak úgy belekap a hűvös szellő. Csak szállnak össze-vissza, egymást kergetve, miközben, szúrós zöld fű csiklandoz itt-ott. Egy-két helyen szúr, mégis elképedve kémlelem a felettem elterülő tengerben úszkáló bolyhos fehér pamacsokat. A felhőket. Mindenvágyam megérinteni egyet, de elkeserít a tudat, hogy képtelen vagyok rá. És még milyen sok mindenre!
Nem törődve a tudattal, hogy a hideg szellő megfázáshoz vezethet, csak meredek tovább magam elé és halkan dudorászok egy lassú dalt. Sose éneklem végig, csak a kedvenc soraimat újra és újra, ezzel felidézve egy számomra jelentős pillanatot. Vagy inkább egy számomra jelentős embert.

Baby I, I wanna know
What you think when you're alone
Is it me? Yeah
Are you thinking of me? Yeah
Oh, we've been friends now for a while
Wanna know, that when you smile
Is it me? Yeah
Are you thinking of me? Yeah
Oh, oh
Girl, what would you do
Would you wanna stay?
If I were to say
I wanna be last, yeah
Baby let me be your
Let me be your last first kiss
I wanna be first, yeah
Wanna be the first to take it all the way like this
And if you only knew
I wanna be last yeah
Baby let me be your last
Your last first kiss

(Baby én, én tudni akarom mit gondolsz mikor egyedül vagy
Ez én vagyok igen? Rám gondolsz igen? Oh
Most barátok voltunk egy ideig
Tudni akarom hogy mikor mosolyogsz
Ez én vagyok igen? Rám gondolsz igen? Oh oh

Lány mit szeretnél tenni?
Maradnál ha azt mondanám?

Én akarok lenni az utolsó igen
Baby hadd legyek én a te, Hadd legyen én a te utolsó első csókod
Én akarok lenni az első igen
Én akarok lenni az első hogy adjak egész úton mint ez
És ha csak tudtad én akarok lenni az utolsó igen
Baby hadd legyek én a te utolsó, a te utolsó első csókod)
https://lyricstranslate.com

Talán már beleőrültem az egész helyzetbe, de nem számít. Nekem csak egyetlen egy dolog számít, az pedig ő.

Olyan számomra, mint valami átok.
Nem hagy nyugodni,  legszívesebben megszabadulnék tőle attól függetlenül, hogy kíváncsivá tesz, még is kézzel megfoghatatlan, csak az elmédben játszadozik. Csak emlékek, semmi más.

Lágy dallamaimat egy kellemes szorítás zavarta meg a derekam körül. Kellemes eper illata, orromba szökött ami percek alatt képes elvarázsolni. Olyan hatása van számomra, mint a legerősebb drog.
Selymes szőkés-barnás tincseit felkapja a szél és az arcába ejti, az pedig úgy terül szét mint az angyal szárnyai. Csodásan. Boldogságtól csillogó íriszeit kékjeimre emeli ami elönt melegséggel. Annyira elmélyedek bennük, hogy a külvilágot teljesen kizárom. Csak Ő és Én. Senki más. Csak Mi.
Dús, csókolnivaló ajkait apró mosolyra húzza, ami engem is arra késztet. Mosolyom hatására erősebb lett a szorítása és arcát nyakhajlatomba temette, miközben a világ legszebb szavait suttogta lágyan, csak nekem.

-Szeretlek Daniel.

-Én is szeretlek Sky.

-Dan, ki az a Sky? - tértem észhez egy ismeretlen hangra. Pár perc múlva már nem volt olyan ismeretlen, ugyanis  Katie, a barátnőm dühös pillantásokat lövelve felém, könyökölve ült mellettem az ágyban. Idegesen tekergette barna tincseit miközben az ablakon beszökő hideg szellő kirázta, ezzel libabőrt okozva rajta. Az idegesítő, természetjelenség miatt feljebb húzta magán a fehér paplant ezzel eltakarva vékonyka testét.
-Sky? Milyen Sky? - próbáltam tettetni az értetlent, hátha elhiszi. Nem szeretném beavatni a múltamba, nem érzem fontosnak. Nah, meg ha rájön, hogy a volt barátnőmmel álmodtam miközben a jelenlegi ágyában alszok békésen, akkor biztos vagyok benne, hogy barna tincseimet szálanként tépi ki és még Skylert is felkeresi, hogy ugyanezt nála is megismételhesse. Bár én se tudom, hogy az előbb említett személy éppen hol tartózkodik-utolsó információm alapján Londonba maradt- de Kat bármire képes.
-Dan - ült fel kicsit hírtelen, így testéről lecsúszott a meleget nyújtó szövet, ezzel megmutatva rózsaszín, mélyen dekoltált csipkemelltartóját. Szerintem senkit se lep meg, ha ezek után már nem a szemeibe néztem. - az előbb azt mondtad, hogy "Én is szeretlek Sky"! Neked kéne tudni, hogy ki ez, már nem is szeretsz?! - váltak hírtelen üvegessé szemei.
-Mi?! Jaj dehogy! Ne butáskodj Kat! Az csak egy álom volt, nem a valóság. Csak is téged szeretlek! - simítottam meg kipirult arcát, ezzel mosolyt csalva arcára.
-Biztos? - hajolt közelebb arcomhoz, így ajkaimra suttogva azt az egy szócskát ami eléggé kihívóan hangzott.
-Teljes mértékben! - Súgtam vissza még közelebbről, már ha létezik ennél közelebb. Szenvedésünket véget vetve, megszüntettem a köztünk lévő űrt és egy hosszú táncra hívtam nyelvét.

•

Mindketten mostmár  felöltözve töltöttük a maradék időnket a napból a konyha környékén.
Teljesen más a hangulat a házban, miután szakítottam Vele.
A vacsorához való zöldségeket próbáltam felaprítani, amikor hírtelen, engem ezzel megijesztve Katie sikított egyet, hangot adva örömének.
-Dan, nézd! - rohant hozzám egy újságot lóbálva a kezében, amit később az arcom elé nyomott, hogy én is elolvashassam a boldogságának okát.

"Grace World Tourja városunkba is elért"

Olvastam fel hangosan a cikk címét. Az említett énekesnőt nem ismerem, -csak mostanában hallottam, hogy egy bizonyos ex-ről óriási slágereket írt-de nagyon jól tudom, hogy Kat óriási rajongója és kezdem összerakni a képet is, hogy mit szeretne.

-Elmegyünk? Ugye elviszel? Légyszi Dan! - karolta át a nyakamat és úgy kezdett el ugrálni mint valami kisgyerek aki a szüleinek könyörög egy bizonyos játék miatt.
-Hát nem tudom...
-Jaj, mostanában nem is megyünk sehova! Egy jót bulizhatnánk! - szakított félbe.
-Valamiért nem érzek jót ezzel a koncerttel kapcsolatosan.
-Dani, légyszi. Tudod milyen nagy rajongója vagyok!
-Még meggondolom. Később visszatérünk rá.- adtam egy gyenge csókot homlokára, majd inkább elvonultam fürödni.

Fürdés közben csak ez járt a fejemben. Rossz megérzésem van. Valamiért azt érzem, hogy nem kéne odamennem, nincs ott helyem, valami történni fog. De közben, mégis ott van az, hogy Katie mennyire szeretné, hogy milyen boldog lenne.

Kicsit fáradtan dőltem be az ágyba, egy laptopot bújó Katie mellé.
-Mit nézel annyira? - simítottam meg csupasz, vékonyka lábát.
-Már semmit. - vigyorgott rám. Ez a mosoly, sose jelent jót.
-Hogy érted, hogy "Már semmit"? - ráncoltam szemöldökeimet értetlenkedve.
-Jegyeket néztem.
-És?
-Megvettem. - jelentette ki könnyedén.
-Nem gondolod, hogy erről szólni kellett volna?- ültem fel hírtelen az ágyban csöppet idegesen.
-Szóltam. Még lent a konyhában. Nem emlékszel?
-Arról szóltál, hogy lesz ez a szar! De arról nem, hogy meg is veszed! Mondtam, hogy majd beszélünk róla.
-Szerintem ennyit megérdemlek a reggeli után. - célzott az álmomra. És akármennyire is akartam folytatni a "harcot", erre már nem tudtam mit mondani.