Átverve

~ Utazás ~

•Skyler szemszöge• ♡

Az elmúlt 2 hónap maga volt az álom. Olyan volt, mint a romantikus filmekben amikor a szerelmespár közösen bejárják a világot, szebbnél szebb helyeket látogatnak meg együtt és olyanok mintha az égvilágon semmi bajuk nem lenne. Vagy is lehet hogy van, vagy is biztos, hogy van csak nem mutatják ki hanem a jóra összpontosítanak. Ilyenek voltunk mi is.

Még másnap - amikor megkaptam a levelet - bepakoltunk két nagy táskába - nem vittük túlzásba, mert nem az volt a lényeg, hogy ki mit visz vagy, hogy most melyik nadrágomat pakoljam be, hanem mi voltunk a lényeg - aztán az elsõ olyan repülõ foglaltunk helyet ami egy gyönyörû tengerhez visz ahol kedvünkre rohangálhatunk a meleg homokban és egyikünk se nyavajog, hogy jaj de hideg van, fázok, ahol amikor csak kedvünk van fürödhetünk úgy, hogy senki se zavar minket, nem ismernek és jó pár napot nyugodtan eltudunk tölteni kettesben.

Így kerültünk Bávaro, Dominikába.

Egyszerûen gyönyörû volt minden! Dominikán három napot töltöttünk de a kisnyaralásunk nagy részét mindig a víz közelében töltöttük. Amikor csak tudtunk mindig fürödtünk - de olyan is volt, hogy a homokban kergetõztünk - vagy csak kifeküdtünk napozni.

De mint említettem nem csak víz körül mozogtunk. Ellátogattunk az Enriquillo - tó-hoz ami teli volt gyönyörû flamingókkal és növényekkel. Amikor sétáltunk a tó mellett, akkor Daniel épp valamit evett amit a környéken vett, talán valami keksz volt, nem tudom. De a lényeg, hogy lóbálta a kezében a zacskót ami még legalább félig volt és ezt valószínûleg megérezhette az egyik madár, mert hírtelen "rátámadt" Danre és elkezdte csipkedni a kezét, hogy megtudja szerezni a finomságot. Nagyon vicces volt, mert Daniel meg hírtelen bepánikolt és össze vissza hadonászott meg ugrált. Dominikai utazásunk utolsó napján még elmentünk búvárkodni ami eszméletlen nagy élmény volt. Olyan halakat is láttam amirõl még sose hallottam.

Ellátogattunk még La Romana-ba és Jarabacoa-ba.

Második állomásunk Olaszország volt. Ott inkább a helyi látnivalókra koncentráltunk mint a pihenésre így megnéztük a világ egyik legkisebb országát San Marino-t ami eszméletlen szép volt - mondtam is Danielnek hogy, itt hagyhatna, mert szívesen eléldegélnék itt - aztán Pompeii -t néztük meg ami mindkettõnk figyelmét eléggé lekötötte - így történt, hogy Daniel telefonját elhagyta - mert mindketten szeretjük a történelmet. Így egyértelmû, hogy mit látogattunk meg következõnek. Egy telefonboltot. Az is egy érdekes kaland volt mert sikerült olyan embereket kifogni akik mindent beszéltek csak angolt nem. De nagy nehezen sikerült venni és szereztem neki hozzá még egy olyan tokot is amin van egy lánc amit hozzá tud csiptetni a nadrágjához így ha akarja se tudja elveszíteni.

Kis olasz utunk utolsó pontja Velence volt ahol egy romantikus gondola utat tettünk meg.

Utolsó külföldi utunk Párizs volt ami az én nagy álmom volt.

Elõször az Eiffel - tornyot meg ahol szerettünk volna egy közös képet így szóltunk is egy embernek, hogy legyen szíves le fotózni minket csak szerintem valamit nagyon félre értett, mert fényképezés helyett elszaladt a telefonnal. Így nem hogy képünk nem lett de egy telefonnal kevesebbek is lettünk.

Megint.

Beültünk egy számomra eléggé puccos étterembe ahol Danielnek jött egy olyan ötlete hogy megkóstol valami újdonságot. A csigát. Röviden, ahogy bement már jött is ki.

Bekapta az elsõt amit percekig ízlelgetett majd lenyelte. Ahogy lenyelte rá pár perce eltorzult az arca és elfehéredett. Ebbõl már tudtam, hogy semmi jó nem lesz. Úgy is történt. Hírtelen fölpattant az asztaltól úgy, hogy még a szék is föl borult és rohant a férfi wc felé. Bár kitudja, hogy hova ment be, mert minden franciául volt kiírva.

Még aznap rájöttünk, hogy nem nekünk való ez a hely, így még aznap haza mentünk.

Persze nem csak más-más országokban szórakoztunk, hanem itthon is.

Voltunk moziba, többször elmentünk étterembe de olyan is volt, hogy csak a parkba sétáltunk.

Ez az egész 2 hónap nem a pénz költésrõl szólt hanem, hogy ketten minél több idõt tudjunk együtt tölteni.