Átverve

II.V.fejezet

~Daniel szemszöge~

Próbáltam újra és újra összerakni a darabjaira hullott szívemet, de minden sor után újabb és újabb darabok törtek le róla. Tudta! Nagy jól tudta, hogy ezzel tud padlóra küldeni. Véglegesen. Õ nyert, sikeresen ország-világ elõtt megalázott. Csak azt nem értem, hogy ezzel mit akar elérni. Oké, megértettem, hogy hibát követtem el ezzel õt megsértve és ezért dühös...de ezzel mit tud elérni? Tönkre akarja tenni az életemet? Mert ha így folytatja sikerülni fog neki.

Megsemmisülve hallgattam végig a dalt -A mi dalunkat- amit végig nekem címzett erõsen utalgatva rá. Csak ült a színpad elején mikrofonnal a kezében énekelve kissé elérzékenyülve miközben lábait lóbálta mint valami kislány aki éppen élete legjobb napját éli meg. Csak hogy rá egyik se igaz. Pár éve lehet azt mondtam volna rá, hogy olyan mint egy aranyos kislány, hisz számomra az volt, most pedig egy felnõtt nõ ül elõttem engem szuggerálva. Azt se mondanám, hogy ezek a legjobb napjai, hisz akármennyire is próbálta megmutatni, hogy õ milyen boldog és magabiztos (nélkülem) mégis láttam szemeiben a meggyötörtséget és a fáradtságot. Minden vágyam volt oda menni hozzá, megölelni és fülébe súgni hogy " Semmi baj, minden rendben lesz", de nem tehettem, több okból is amit most nem szeretnék részletezni.

"Én akarok lenni az utolsó igen

Baby hadd legyek én a te, Hadd legyen én a te utolsó elsõ csókod

Én akarok lenni az elsõ igen

Én akarok lenni az elsõ hogy adjak egész úton mint ez

És ha csak tudtad én akarok lenni az utolsó igen

Baby hadd legyek én a te utolsó, a te utolsó elsõ csókod

Baby mondd mi változott

Megijedtem hogy el fogsz futni ha elmondom

Azt akartam mondani

Talán csak várnom kell

Talán ez az a hiba

Bolond vagyok igen, baby én csak bolond vagyok(...)"

Szokták mondani, hogy az ígéret szép szó ha betartják úgy jó. Azt hiszem sikerült megcáfolnom.

Talán ezzel tette fel az "i"-re a pontot.

A dal végéhez közeledve mindenhol valami virágsziromhoz hasonló dolog szálldogált és a ledek játéka is intenzívebbek lettek. Egy eddig nem érzett, nagy sóhaj szökött ki belõlem ezzel megnyugtatva engem.

-Köszönöm neketek ez a fantasztikus estét és ezt a rengeteg szeretetet! Csodálatosak vagytok! Remélem sokatokkal találkozhatok. - búcsúzott el a közönségtõl integetve majd ráállt egy számunkra "láthatatlan" négyzetre ami levitte a színpad alá.
Később a táncosok és a zenekar is elhagyta a színpadot. A sok ember egyszerre özönlött ki azon a kis ajtón, ezért próbáltam Katie tudtára adni, hogy nem olyan jó ötlet, hogy már is követjük őket, de ő mindenféleképpen sietni akart. Csak nem értettem a miértjét.

-Kat, nyugodj már le! Összefog nyomni az a sok ember, nem igaz, hogy nem bírsz várni kicsit. Hova sietsz ennyire?
-Daniel, VIP jegyünk van, elsőként akarok találkozni Grace-vel, szóval emeld fel azt a nagy seggedet és gyerünk! - csapott egyet az említett testrészre és elindult az emberekkel eldugított ajtókhoz.

Azt hittem, hogy az este már nem várnak meglepetések de úgy néz ki, hogy újból átvertek a megérzéseim.

Sziasztok,
Tudom hogy rövid lett a rész, de mentségemre szóljon, hogy ezt így terveztem. Mármint ami ezután jön azt nem akartam ezzel keverni. Mindegy, majd megtudjátok:)

További jó olvasást!💗
U.i: Nagyooon köszönöm a vote-okat az előző részre.💗