Átverve

~ 8 betű ~

•Daniel szemszöge• ☆

Egy mesebeli hercegnő fekszik a szoba közepén elhelyezkedő ágyon akinek semmi baja nincs.
Törékeny teste a kórházi ágyneműbe süpped, kipirult arcával a plafont nézegeti, gyönyörű barna haja a párnán szétterül mint aki egy meleg nyári napon a fűben heverészik. Ahogy belépek a terembe rám szegezi két szép szemét és rám mosolyog. Úgy mint még soha senkire. Oda hív maga mellé és megkér, hogy feküdjek oda mellé. Nem lenne szabad de én még is megteszem. Vágyom, hogy otthon érezzem magam ami furcsa módon teste közelsége jelenti számomra. Lefekszem mellé ő pedig hozzám bújik.
Átkarolom az egyik kezemmel és egy csókot hintek selymes hajára. Lehunyom a szemem és rájövök hogy minden rendben.

Ez mind szép, sőt! Tökéletes lenne de sajnálattal közlöm hogy nem igaz. Nem történt meg.
Ebből a történetből csak annyi igaz, hogy átléptem a terem küszöbét. De nagyon nem ez a látvány fogadott.

Szegény Sky ebben a helyzetben nem egy hercegnőre hasonlít ha nem egy múmiára. Vagy aki éppen egy háborút élt túl jó sok sérüléssel.
Botrányos az álapota. Több kötszer látszódik a testén mint bőr. Testéből nem egy cső áll ki.

Percek óta ott álltam az ajtóban amikor föleszméltem, hogy jó lenne ha bemennék.
Az ágy mellé húztam egy széket, ami megtörte a monoton csipogás hangját, és helyet foglaltam rajta.
Bal kezét sajátomba helyeztem és a szám elé tartottam.

- Sky hallasz?

Egyszer valaki mesélte még nekem, hogy aki kómában van az mindent hall. Ez nem tudom mennyire igaz de egy próbát megér.
Aztán nagy nehezen leesett, hogy ő bizony nem fog válaszolni.

- Uh Daniel hogy lehetsz ilyen hülye?! - csaptam homlokon magam. Remek! Már magamban is beszélgetek. Kezdek megőrülni!

- Jó, ha netán hallottad Skyler akkor felejtsd el. Tudom, hogy ha most fönt lennél, akkor biztosan jót nevetnél a szerencsétlenkedésemen. Képzeld! Ma reggel még a telefonomat is elhagytam! Aztán kiderült, hogy a zsebemben volt.

Aztán beállt az a bizonyos kínos csend. Nem tudtam mit mondani. Vagy inkább fogalmazok másképp.
Lett volna mit mondanom csak nem tudtam, hogy kezdjek neki.

- Tudom, hogy oda vagy a romantikus filmekért. Arra gondoltam, hogy ha fölébredsz, akkor megnézhetnénk egyet. Együtt. Te és én. Lehet, hogy elfogok rajta aludni ezért előre is bocsi de tudom, hogy örülnél neki. Aztán arra gondoltam, hogy elutazhatnánk a családomhoz. Meséltem rólad nekik. Anya már nagyon kíváncsi rád. Azt mondta csinál valamilyen sütit. Nem emlékszem pontosan, hogy milyet mondott de biztos finom lesz. Aztán a húgom is nagyon akar látni. Azt mondta végre van egy normális barátnőm. Mondtam neki, hogy nem járunk. Elég sok tervem van még veled szóval nem hagyhatsz itt. Érted? Nem halhatsz meg! - Szemeim megteltek könyekkel és egymást követve csordúltak ki és folytak le az arcomon.
Hírtelen elkapott az az érzes, hogy mi lesz akkor ha netán ez megtörténik. Hiányozni fog? Az nem kérdés! Csalódott leszek? Igen. Miért leszek csalódott? Mert nem voltam vele őszinte. Átvertem.
Egy barátként kezeltem miközben nem úgy tekintek rá. Én se voltam végig tisztában az érzéseimmel de most már igen. Amikor az orvos közölte velem a hírt akkor tudatosúlt bennem, hogy a mi történetünk nem ennyi volt. És nem így lesz vége!

- Nem hagyhatsz magamra. Veled szeretném leélni az életem. Tudod miért? Mert szeretlek! Szerelmes vagyok beléd! Szeretem a kék szemeid amik elárulják az összes érzéseid, szeretem a mosolyod ami mindig boldoggá tesz engem is, szeretem a vicceid amik néha, na jó szinte mindig fárasztóak de akkor is szeretem! Szeretem, hogy nem vagy olyan mint mindenki más, nem félsz egyedi lenni. Szeretem, hogy mindig elsírod magad cuki kutyás videókon.
Szeretem, hogy félsz a vihartól és mindig átjössz hozzám és velem alszol. Szeretem az illatod.
Szeretem a reggeli éned, amikor kócos a hajad és smink nélkül vagy. Mert te úgy is gyönyörű vagy!
Szeretem benned, hogy ilyen rövid idő alatt elcsavartad a fejem. Még most se tudom,hogy, hogy csináltad de sikerült! Szeretem amikor együtt filmezünk. Szeretem a tested annak ellenére is, hogy te mindig azt mondod, hogy nem vagy tökéletes. Számomra az vagy! Az én tökéletes Skylerem!

Sajnos nem tudtam befejezni a mondani valóm mert bejött egy ápoló.
- Elnézést, de kérem fáradjon ki. Végetért a látogatási idő.
- Nem maradhatnák még egy kicsit?
- Sajnálom de nem.
- Rendben.

Sóhajtottam egy nagyot majd Sky fölé

hajoltam és a homlokára adtam egy puszit.
Vissza raktam a helyére a széket majd távoztam.

~ Másnap ~

Tegnap olvasgattam az interneten. Találtam egy olyan cikket amiben egy orvos azt írja, hogy egy kómában fekvő ember lehet, hogy előbb felkel ha éneklünk neki meg ehez hasonló. Nos, ez nem tudom, hogy mennyire fog beválni de kipróbálom.
Így hát indulás előtt fölkaptam egy gitárt és kiléptem az ajtón.

Sky ágya mellé húztam egy széket és az ölembe helyeztem a gitárt. Tanácstalan voltam. Nem szerettem volna valami pörgős dalt játszani.
Végül úgy döntöttem, hogy a mai dal a 8 letters lesz.
Elég furcsa lesz egyedül énekelni mivel ez egy srácokkal közös dalunk de nem akartam koncertet rendezni itt így maradtam én magam csak.

Bele kezdtem. Mit ne mondjak helyzethez illő a dal.
Át adtam magam a dalnak és csak énekeltem és énekeltem.

Befejeztem és semmi változás nem történt. Ugyan úgy feküdt, semmi jel, hogy mondjuk ébredezne.
Én akkor se adom fel.