Átverve

~ Félreértés ~

•Daniel szemszöge• ☆

Ledöbbenve pislogtam az előttem álló lányra.
Ezt nem hiszem el. Vagy inkább csak nem szeretném elhinni!
Azt hittem ez is olyan baromság lesz, mint hogy a zene segít neki. Erre kiderül, hogy még se, ugyan is hallotta ahogy beszélek hozzá. És persze értette is.
Vajon mindent hallott?
Azt is, hogy nyílvánosan kijelentettem, hogy szeretem?
Jézusom! Én ezt nem gondoltam át!

- Öhm...mindent hallottál? - hát ha nem. Mindketten jobban járnánk.
- Talán. - válaszolta mosolyogva.
- Jó,mindegy. Felejtsd el az egészet!

Beindítittam a kocsit és kihajtottam az útra.

~ Skyler szemszöge ~

Természetesen mindent hallottam! Ezért is csalódtam most óriásit, hogy nem mondta el újra szemtől szembe. De most mit kellett volna csinálnom?
Könyörögjek neki, hogy mondja el újra? Hogy kérjen meg, hogy a barátnője legyek?
Na azt már nem! Szerelmet vall nekem és képes úgy viselkedni mint ha meg se történt volna.
Ha azt szeretné, hogy a barátja maradjak, akkor úgy is fogok viselkedni.

A sok gondolkozás közepette észre se vettem, hogy megérkeztünk. Jó végre itthon lenni.
Kiszálltunk a kocsiból és besétáltunk a házba.
Szó nélkül föl mentem a szobámba és lefeküdtem az ágyamra. Lehet túl reagálom ezt az egész helyzetet de engem nagyon zavar. Minek magyaráz mindent össze-vissza ha nem is igaz.
Még hogy szeret! Pff..

Ahoz képest, hogy mostanában milyen sokat aludtam, fáradt vagyok.
Nagy nehez fölkeltem a puha ágyról és oda csoszogtam a szekrényemhez amiből kivettem a pizsamám. Ez esetben egy bő pólót és egy bugyitról van az szó. Ma már úgy se megyek ki a szobámból így tök mindegy mit veszek föl.

A két ruha darabbal a kezemben sétáltam be a fürdőbe. Pizsim a csap szélére raktam amíg megengedtem a vizet a kádba. Összefogtam a hajam egy rózsaszínű hajgumival, majd levetkőztem és bele ültem a kádba. A Danieles ügy a kádban se hagyott nyugton így azon gondolkoztam miközben a habbal játszottam. Aztán arra jutottam, hogy már fölöslegesen görcsölök rajta. Még mindig nem értem, hogy ez neki mire volt jó de már nem akarok ezen gondolkozni. Legalább most már tudom, hogy Daniel csak egy barát. És az is marad.

Több mint egy órás lubickolás után úgy döntöttem, hogy eljött az alvás ideje.
Szárazra töröltem magam, bekentem az arcom mert borzasztóan ki van száradva, fölöltöztem és bebújtam az ágyamba.
Még gyorsan megnéztem az instát meg az ehez hasonló alkalmazásokat, hogy történte e valami amikor kopogást hallottam az ajtómon.
Letettem a telefon az éjjeliszekrényre majd kiszóltam.

- Igen? - remélem csak jó éjszakát jött kívánni és nem valami hosszú "lelkizésre" készül.
Egyértelmű, hogy ki áll az ajtó mögött. Hát persze, hogy Daniel.

- Szia. Bocsi, hogy zavarlak de bejöhetek? - dugta be a fejét az ajtónál.
- Gyere.

Kényelembe helyeztem magam és vártam, hogy mit akar. Remélem most nem hazudni fog.
Kis hezitálás után végül leült az ágyra velem szembe.
Csak néztünk egymásra és beállt az a bizonyos kínos csend.
De végül neki sikerült megtörnie.

- Szóval...említetted, hogy hallottál dolgokat amikor kómában voltál...
- Felejtsd el. - vágtam a szavába.
- Oh, oké. De ha még is meggondolnád magad, akkor holnap eljöhetnél velem a családomhoz. Ma beszéltem anyával és szívesen várnak. De ha nem..akkor mindegy...

Amint befejezte a mondanivalóját ki is ment a szobából. Csalódottnak tűnt.
Ha mondja a szüleinek, hogy én nem megyek biztos szomorúak lesznek. Vagy valami hárpiának tartanak majd. Egyik eset se jó. Meg én is szívesen találkoznák velük. Egy jó kis kirándulás lenne. Eléggé bűntudatom van, hogy visszautasítottam.
Pár perc gondolkozás után hírtelen kipattantam az ágyamból és Daniel szobájába rohantam. Kopogás nélkül benyitottam, vagy inkább berontottam.
Szerencsére nem láttam semmi olyat amit mondjuk nem kellett volna, csak feküdt az ágyban. Gondolom készült lefeküdni.

- Baj van? - nézett rám értetlenül.
- Öhm nem vagy,vagy is igen baj van. - beszéltem össze vissza.
- Mi történt? - szerintem már valami nem normálisnak nézhetett.
- Sajnálom, hogy olyan hírtelen nemet mondtam. Nem gondoltam át teljesen de gondolkoztam egy kicsit és miért ne mennék el? - tártam szét a karom.
- Várj. Azt akarod mondani, hogy jönni akarsz velem? - húzta össze a szemöldökét mint aki tényleg nem ért semmit.
- Igen.
- Örülök neki, hogy még is jössz. Három napra megyünk és holnap reggel nyolckor indul a gép.
- Oh, értem. Akkor megyek is pakolni. Jó éjszakát.
- Jó éjszakát.

Hátat fordítottam neki és indultam volna ki amikor még utánam szólt.

- Köszönöm.
- Micsodát? - most én nem értettem semmit. Mit köszön? Nekem kéne megköszönni, hogy elvisz. Nem értem.
- Azt hogy eljössz. Ne tudd meg anya milyen mérges lett volna rám. Azt hitte volna, hogy valamit én csináltam veled és ezért nem jössz.
- Nem kell megköszönnöd. Szívesen találkozom a családoddal. Inkább nekem kéne megköszönni... úgy mindent.
- Ugyan...na de menj pakolni és aztán aludj mert ha akarod ha nem hatkor már kelés.
- Hatkor?! - hatkor minek kelünk mikor nyolckor megy a gép!
- Bizony.

Intettem neki köszönés jeléül majd neki kezdtem a pakolásnak.
Kihúztam a nagy púder színű bőröndöm és elkezdtem megtömni ruhákkal. Nem tudom milyen idő lesz így raktam be pulcsitól kezdve trikóig mindent. Beraktam az utolsó dolgot is ami egy töltő volt, majd bezártam a bőröndöt. Szekrény elé húztam és rá raktam még a táskám is. Szószerint bedőltem az ágyba és el is aludtam.

Ki gondolta volna, hogy a pakolásban így kilehet fáradni!