Átverve

II.IX.fejezet

~Skyler Grace szemszöge~

Egyszerűen még mindig nem tudom elhinni, hogy ezt tette velem Hope. Átverve érzem magam. Azt hittem az én oldalamon áll. Egy nap bőven elég volt Danielékkel, nem hogy még több.

Útban a turné megünneplésére szánt bulira, csak azon járt az agyam, hogy hogy tudnám túlélni a mai estét. Még az is megfordult a fejemben, hogy el se megyek.

A fekete Rolls-Royce megállt a klub előtt, ahol már millió vaku villogott. Egy öltönyös ember ajtót nyitott nekem, ezzel felfedve ittlétemet. Ügyesen egyensúlyozva kiléptem a csodaszép autóból és mosolyogva néztem körbe, hogy minél jobb képek szülessenek. Végigsimítottam szép, fekete szatén ruhámon, majd elindultam a bejárathoz. Útközben száz meg száz kérdést tettek fel de ügyet se vetve rájuk léptem be a magas épületbe ahol már dübörgött a zene.
-Ms Graham! - nyitotta ki a csicsás ajtót egy öltönyös férfi. Biccentve megköszöntem és  haladtam tovább.

Az ajtónál elém lépett egy pincér kezében egy tálca teli pezsgővel. Egyből kettővel indítottam, mert ehhez a naphoz nem elég egy.
Miután kiürítettem a poharakat, elindultam ismerősöket keresni. Egy kisebb körasztalnál állt Hope, Mark az egyik hangmérnök, Kitty a sminkes. Amint megláttam őket oda is siettem. Párszor megállítottak, gratulálni amit mosolyogva megköszöntem, de ahogy tudtam siettem a barátaimhoz, hogy végre bulizzunk egy jót.
-Sziasztok!- léptem az asztalkához. Két-két puszival köszöntve mindenkit. Csodásan néztek ki.
Kistáskámból kivettem a telefonomat, hogy kikapcsoljam. Semmi se teheti tönkre ezt az estét.

Vagy inkább senki?

Még a party elején, megtalált egy újabb pincér és kezembe nyomott valami töményet. Azután már nem számoltam. Emlékezetem se tiszta, táncoltunk, énekeltünk, ittunk...és ittunk, majd...találkoztam vele.

Az ismeretlen mennyiségű alkohol fogyasztásom után frisslevegőre volt szükségem. Szédelegtem, azt hittem ott ájulok el a táncoló tömeg közepén.

-Szívok egy kis frisslevegőt! - próbáltam Hope tudtára adni szándékomat próbálva túl kiabálni a hangos zenét.
-Oks, csak nehogy mást szívj. - kacsintott óriási vigyorral az arcán miközben Mark nyakába kapaszkodva próbált táncolni. Ő se ivott keveset, az biztos. Megjegyzésére csak szemforgatás volt a válaszom, már megszoktam tőle az ehhez hasonló beszólásokat. Meg se fordult a fejemben, hogy megharagudjak rá.

Kistáskámat magamhoz ragadva törtem az utat, hogy minél előbb kiérjek a teraszra. Az volt a legközelebb. Az üvegajtón kilépve megcsapta arcomat a kellemes hideg levegő amit egy jóleső sóhajjal díjaztam. Oda sétáltam a gyönyörű kőkorláthoz amin különböző szobrok voltak és minták. Nagyon illett a helyszínhez.
Megtámaszkodtam az előbb említett elemen és nagy levegőket véve reménykedtem, hogy minél előbb kitisztul a fejem. Jobb ha így nem látnak a fotósok.

Lehunytam szemeimet és teljesen kizártam a
külvilágot.
Talán ezért is ijesztett meg annyira, amikor egy hideg kéz érintette meg csupasz vállamat. Egy kisebb sikoly is kiszaladt számon. Kezemet szám elé szorítom, mint aki azt hiszi, hogy így visszafoghatja sikolyát, fordultam az új társaságom felé.
Amint meglátom, már fordulnák is vissza, csak kezemet újra megfogva fordít vissza.

A kellemes sóhajt pillanatokon belül átváltotta a düh.
Karjaimat melleim előtt összefontam, ezzel is jelezvén, hogy nem örülök a társaságának.

Tényleg nincs jobb dolga?

-Mit akarsz? - kérdeztem talán már kissé gorombán.
-Beszélni. - dőlt neki ő is a korlátnak.
-Még is miről? - tettetem az értetlen, miközben sejtettem, hogy mire akar kilyukadni. Vagy inkább csak azt mondanám, hogy voltak tippjeim.
-A koncertről, a dalkoról, Katieről, a szakításról...vagyis rólunk.
-Rólunk? - ízlelgettem hangosan kimondva ezt a szócskát. Rövid véleményem róla; Nevetséges. -Rólunk?!- ismételtem meg újra, mint aki rosszul hallott. Reménykedtem is, hogy nem gondolja komolyan, de amikor némán bámult rám és csak úgy sütött az arcáról, hogy komolyan gondolja, nem tudtam visszafogni, elkezdtem nevetni.
-Nincs olyan hogy rólunk, nincs olyan hogy MI. Megszűnt, úgy ahogy te az életemben, Daniel.- böktem keményen ujjamat mellkasába miközben ezeket a durva szavakat köptem felé. Az alkohol hatása miatt könnyebben csúsztak ki szavak a számon.
-Ne mond ezt kérlek. - ingatta fejét miközben kezeimet megragadva húzott közelebb maga felé.

Ha még egyszer hozzámér, komolyan mondom, tökön rúgom!

Csak úgy csillogott a szeme a bánattól. Csalódott volt egyben szomorú. Csak okát nem értettem, miközben ő hagyott ott.

-Ne érj hozzám! - téptem ki magam, karjai közül és indultam vissza az épületbe.
-Sky, légyszíves beszéljük meg! - indult utánam.
-Csak egyetlen egyet válaszolj meg. Melyikünk tette meg az utolsó lépést? Ki volt az aki megpecsételte a kapcsolatunkat?- fordultam vissza kissé indulatosan és sétáltam közelebb hozzá. Már oly közel álltunk egymáshoz, hogy ajkunk majdnem súrolta egymást, mégse éreztem késztetést arra, hogy megcsókoljam. Nem vágytam abban a pillanatban csókjai után. Nem.
-Én.
-Tévedsz, mert most én teszem meg az utolsó lépést.
Hagyj békén, ne keresd a dolgok miértjét, hiába teszed. Ezt már csak tapasztalatból mondom. Remélem érzed azt a tátongó ürességet a szívedben amit én akkor érzetem. Azt a fájdalmat. Légy boldog a barátnőddel és ne keresd olyan ember társaságát aki teljes szívéből gyűlöl.

Akkor láttam először és utoljára egy összetört Danielt. Csak ott állt a terasz közepén, könnyes arcát megvilágította az apró fény fűzér. Én pedig... nem tettem semmit. Azt láttam helyesnek ha ott hagyom, és megpróbálom elfelejteni, újra.

Észre se vettem, hogy könnyek száguldoznak le az arcomon egymást követve. Nem érdekelt a drága smink vagy hogy úgy fogok kinézni, mint valami panda. Csak dörzsöltem szemeimet ahogy jólesett.
Vörös szemeimmel pincért kerestem, hisz ő tud a legjobban segíteni a felejtésben.
Alkoholra van szükségem.

Az utolsó emlékem az estéről nem túl kellemes.

Egy sötét, eldugottabb sarokban ülök zokogva, kezemben egy méregdrága pezsgőt szorongatva, miközben a színpadon éppen "szenté" avatnak.
Az emlékek csak úgy törnek fel ezzel egyre jobban elmélyítve zokogásomat.

Véget akarok ennek vetni. Elég volt, nem bírom tovább.

Imbolyogva felállok és próbálok eljutni a színpadig.

Elárulom az igazságot, bevallok mindent.

Kimondom hangosan annak a nevét, akit teljes szívemből gyűlölök.

Bevallom, hogy Daniel kibaszott James Seavey tönkre tette az életemet.

Köszönöm az előző részhez érkezett
vote-okat és kommenteket☺️❤️