Átverve

II.X.fejezet

~Skyler Grace szemszöge~

Hasogató fejfájásom pillanatokon belül felébresztett mély álmaimból. Utolsó emlékeim szerint egy bárszerűségben voltam, ehelyett egy franciaágyon fekszek és már-már meztelen testemet egy fehér paplan fedte. Pizsama gyanánt egy bő póló volt rajtam.

Fejemet vakarva könyököltem fel az ágyban miközben próbáltam rájönni, hogy hol lehetek.
Még tippem se volt.

Hajam égnek állt, annyira kócos volt, a tegnapi sminkemről meg már ne is beszéljünk.
Ablakon beszűrődött a nap nyomai, így merek arra tippelni, hogy már dél is elmúlt. Nem vagyok egy későn kelő, de mindent el kell egyszer kezdeni.

Kibújtam az ágyból és meztelen lábaimmal lábujjhegyen elkezdtem lépkedni az ajtó felé.
Nem tudom, hogy mitől félhettem, hisz minden nyom arra utal, hogy a "szobatársam" már ébren van.

Amint kiléptem az ajtón, egy lépcső fogadott ami minden bizonnyal az előszobába vezet, ahonnan nyílik a konyha és a nappali. Gondolom. Általában így szokott lenni.

Nem törődve azzal, hogy mi fogadhat lent, elindultam a lépcső felé.

Ahogy egyre jobban közelítettem a végéhez, úgy a hangok is élesebbek lettek. Egy férfi magyarázott valamit nagyon kissé indulatosan. Próbált sugdolózni, de ahogy az idegállapota úgy a hangja is egyre nagyobb lett.

"Nem tudtam mit csinálni.."

Aztán egy női hang is csatlakozott.
Tudom, nem illik hallgatózni, de "emberrablás" sem szép dolog.

A kis fogaskerek csak úgy dolgoztak a fejemben.
Ismerős volt a hang csak nem tudom, hogy honnan.

"Daniel, komolyan mondom, te sose gondolkodsz!
Idehozol egy vadidegent?!"

Daniel?!

-Teljesen igaza van. - léptem ki a fal mögül ami eddig elválasztott minket. Az eddig beszélgető páros döbbenten nézett rám. Valószínűleg rájöhettek, hogy a beszélgetésük nagy részét hallottam. Ha nem is mindent de a lényeget igen.

Nem értem, hogy Daniel miért nem tud békén hagyni. Csinálja azt mint eddig, tojjon magasról rám.
Ha abban reménykedik, hogy kis "öri barik" leszünk, akkor sajnos ki kell ábrándítanom, hogy ez nem fog megtörténni. Soha.

Daniel fejét vakargatva támaszkodott a konyhapultnak, barátnője pedig szavakat nem találva hebegett-habogott össze vissza. Mint valami hal.

Miután rájöttem, hogy egyikük se fog megszólalni, kénytelen voltam megtörni a kínos csendet.

-Elmondaná valaki, hogy hogy , és miért kerültem ide?

Daniel ellökte magát a pulttól majd megindult felém.
Elkapta karomat és felrángatott abba a szobába ahonnan még pár perce távoztam.
Leültetett az ágyra, ami amúgy irtó kényelmes, majd a nagy, két ajtós szekrényhez sétált.
Kinyitotta, kivett egy piros, kapucnis, bebújós pulcsit, belebújt aztán leült mellém.

Ez az Ő szobája. Vagy az övéké. Lényegtelen.

Amint belegondoltam, hogy mit csinálhattak ebben az ágyban, egy fintor kúszott az arcomra amit a mellettem ülő fiú észre is vett.

-Ne aggódj semmi, olyan nem történt az ágyon.-nyugtatott meg. Hihetek ennek a srácnak egyáltalán?
-Hogy értve? - fene egye meg a kíváncsi számat.
-Úgy hogy esküvőig várni akar.- utalt a barátnőjére.
-Oh, szóval már eljegyzés is volt! - nevettem fel gúnyosan miközben hátra dőltem az ágyon nyugodt szívvel, tudva, hogy semmi se történt ezen az ágyon alváson kívül.
-Ahj, dehogyis! Ne csináld már Sky! - túrt már így is kócos hajába.

Legszívesebben mondtam volna neki, hogy ne hívjon így, de azok ellenére, amit tett, annyira jó hallani a szájából.
A már percek óta tartó kínos csendet, megint én törtem meg.

-Elárulnád végre hogy, miért és hogy kerültem ide?-ültem fel.
-Nem emlékszel rá, ugye? - nézett végre szemeimbe.

Csak nemlegesen megráztam sajgó fejemet.

-Gondolhattam volna. - nevetett most fel Ő.
-Bökd már ki.
-Ne legyél már türelmetlen, utálom ha valaki az! - fordult felém teljes testével.
-Én meg téged utállak! - böktem mellkason.

Csak megrázta fejét, mint aki nem akarja elhinni az előbb elhangzottakat majd végre belekezdett a történetbe.

-Elegem volt mindenből...
-Pff! - szakítottam félbe.
-Befejezhetném? - csak szemforgatva bólintottam egyet - Köszönöm, szóval, Katie előbb haza ment mert nem érezte jól magát, így én is távozásra készültem, mert már nem igazán volt hangulatom az egészhez, csak hogy beléd botlottam. Épp a színpad felé menttél nagy hévvel valami olyasmit kántálva, hogy "Elmondom az igazat" és az én nevemet hajtogattad. Nem kellett sokáig találgatnom, hogy mi a terved így először próbáltalak lebeszélni, természetesen nem sok sikerrel. Csapkodtál, lábamra tapostál és még a pezsgőt is rám borítottad. Akkor jöttem rá, hogy már nem vagy abban az állapotban, amikor nyugodtan lehet veled beszélgetni. Így hát, felkaptalak és beraktalak a kocsimba. Nem tudtam, hogy hol laksz így hoztalak hozzám. Nagyjából ennyi.

Szóhoz se tudtam jutni.
Akármennyire is nem szívlelem a mellettem ülő srácot, még se tenném ezt meg vele. Csak az alkohol csodákra képes. Pár pohárka és pillanatokon belül tönkre teszed más életét.
Megérdemelte volna, csak én nem ő vagyok. Elakarom felejteni nem pedig tovább húzni ezt a sztorit. Már elegem van belőle.

-Én...Én nem akartam..
-Tudom. - vágott hírtelen szavamba -De ha megis tetted volna, megérdemlem.

Erre már pláne nem tudtam mit mondani.

Most mondjam, hogy "Teljesen egyetértek!"

Egyikünk se találta a szavakat, csak néztünk magunk elé a kínos csend közepén.
Daniel a pulcsija ujját piszkálta én meg csak ültem csendben magam elé meredve.

-Khm...- köszörültem meg torkomat - Azt hiszem most mennem kell.
-Rendben. - reagálta rá csak ennyit, de meg se mozdult, még rám se nézett.
-Öhm, kimennél? Át szeretnék öltözni. - utaltam arra, hogy csak egy bő póló van rajtam.
-Oh, persze! El is felejtettem.

Miután végre elhagyta a szobát, visszabújtam a tegnapi ruhámba - kicsit se néztem ki hülyén estéjiben - és távozásra készültem.
Leszaladtam a lépcsőn és felszenvedtem magamra a cipőt.

-Jó volt beszélgetni. - jelent meg hírtelen mögöttem Daniel.

Nem tudtam erre mit mondani, inkább befogtam a számat, nehogy valami olyan csússzon ki aminek nem kéne. Például, hogy nem kölcsönös ez az érzés. Csak nem biztos, hogy ezekkel a szavakkal fejeztem volna ki magamat.

Csak bólintottam egyet, és már nyúltam is a kilincsért amikor is egy kéz nyúlt utánam.

Komolyan, neki ez a mániája? Fogdossa a barátnőjét!

-Nem kezdhetnénk elölről?

Sziasztok!❤️
Remélem csodásan telt a nyaratok (már amennyire lehetett a vírus miatt) és minden oké veletek. Holnap pedig kezdődik megint az iskola. Ki várja? Vagy éppen ki nem?
Mindenkinek szuper sulit kívánok!
Lehet így még ritkábban jön rész, de igyekezni fogok.
Köszönöm az előző részhez érkezett vote-okat és a többit!☺️