Átverve

II.IV.fejezet

~Daniel szemszöge~ ☆

Úgy belém csapott a felismerés, hogy még a rosszullét is elkapott. Torkom kiszáradt, levert a víz, szemeim égni kezdtek, csak úgy folyt a víz tenyereimbõl, mint valami idegbeteg akire éppen valami roham féle jött' tépkedtem barna tincseimet miközben feszülten néztem körbe újra és újra. Mindenre számítottam, de erre még legvadabb álmaimban se! Megrémiszt a tudat, hogy itt áll velem szemben Õ, több év után újra és nem tudom, hogy mire készül. Lenéztem és egy szemét féregnek tartottam azt a srácot, akirõl írta azt a sok dalt szegény lány de pár perc gondolkozás után sokként ért, hogy az a szemét féreg én vagyok. Rólam szólt az összes gyûlölközõ és megalázó dal. Nem tudtam elhinni, hogy ez itt mind igaz, ez csak egy álom.

Vagy talán csak nem akartam elhinni.

Miután felébredtem a kisebb álomvilágomból ha lehet, még jobban ledöbbentem. A legelsõ dalban teljesen magunkra ismertem. Nem ismertem rá. Egyáltalán nem fogta vissza magát, szókimondó, õszinte, nagy szájú, vagány volt.

Õ nem az én Skylerem.

Ez egy kiáltás az exemnek

Azt hallottam, hogy egy másik csajba szerelmes

Igen, igen, bevallom, hogy nagyon bántott

Felejtsd el ezt, srác, már túl vagyok rajta

Remélem a csaj jobban élvezi a szexet

Remélem neki legalább nem kell színlelnie, mint ahogy én tettem, szivi

Négy hosszú év kellett, hogy lezárjuk a kapcsolatot

Felejtsd el ezt srác, már túl vagyok rajta (...)

Kiáltok az exemnek, te aztán egy igazi férfi vagy

Összetörted a szívemet, de ez tett azzá, aki most vagyok

Ez az exemhez szól, nézz meg most jól,

Lám csak felfelé megyek,

Esküszöm, sosem fogsz a mélybe taszítani(...)

Ó, az összes képedet töröltem

Letiltottam a számodat is a telefonomban

Igen, igen, mindent elvettél, ami csak tudtál

De nem kapsz többé ebbõl a szerelembõl

Mert most már gondtalan élek

Annak ellenére, hogy kettétörted a szívemet, szivi

De újra felzárkóztam, vadujjá váltam, szivi

Srác, olvass az ajkaimról, túl vagyok rajtad, túl vagyok rajtad, uh...(...)

(Little mix-Shout out to my ex)

Bármennyire is szerettem volna tagadni az egészet, maga volt a képtelenség. Minden sorhoz tudtam egy emléket kötni. Ezer és megannyi kép villant be. Minden pillanatra tisztán emlékszem attól függetlenül, hogy ez egy nem mai sztori. Boldogok voltunk.
Elõszõr elöntött a düh, hogy a problémáit miért nyilvánosan kell rendezni, ezzel engem teljesen lejáratva és megalázva, de aztán rájöttem, hogy kettõn közül én vagyok a nagyobb hibás. De ettõl függetlenül még ott volt bennem a tüske, hogy volt bennem annyi "jóság", hogy nem teregettem ki mindenki elõtt mindent õ meg szinte egy egész albumot írt rólam teli gyûlölettel. Már elõre látom a harcokat, amit majd a Manageremmel fogok vívni. A legszebb az egészben, hogy anno Kat nekem szidta azt a rejtélyes pasit, hogy hogy lehet valaki ilyen egy utolsó... és fogalma se volt róla, hogy épp azzal az illetõvel beszél. Most is önfeledten és boldogan ugrál énekelve a kedvenc énekesét hallgatva aki amúgy a pasija exe.