Átverve

~ Csillagok ~

•Skyler szemszöge• ☆

Fűszálak csiklandozzák a talpam miközben bogarak ciripelnek körülöttem. Néha egy két béka hangját is lehet hallani aminek én nem igazán örülök ugyanis nem igazán kedvelem őket. Sötét van, csak a csillagok adnak némi fényt az égbolton. Hangulatos.
Fűben fekve próbálkozom a lehetetlennel, próbálom megállapítani a csillagok létszámát. Valahogy
mindig bele zavarodom. Túl egyformák.
Egyszer csak egy hullócsillag fut végig az égbolton.
Kívánok valamit. Nem hiszek az ilyenekben de egy próbát megér. Két kezem tarkóm alá helyezem, hogy kényelmesebb legyen a helyzetem.
Motoszkálást hallok és később a hanghoz kép is társul. Egy barna hajú fiú fekszik szorosan mellém.
Percekig hallgatjuk a kinti zajokat aztán megunta, hogy némán fekszünk így rám emelte gyönyörű kék szemeit. Felé fordítottam a fejem és elvesztem a szemeiben. Jobban ragyogtak mint fent a csillagok.
Egy halvány mosolyt küldött felém amit kicsit késve de viszonoztam. Kékjei az én zöldjeim és a szám között cikáztak. Lasan elkezdett közelebb csúszni hozzám majd...

- Te idióta! - ültem fel hírtelen az ágyban. A pólómból folyt a víz mint aki most szállt ki a medencéből. Most inkább szállnék ki onnan mint ebből a szép álomból. - Ezt most miért kellett?!- ordítottam Danielre aki az ágy végében állt egy vödörrel.
- Tegnap mondtam, hogy hatkor kelés! Hat elmúlt így gondoltam közbe kell lépnem. - tárta szét a karját mint aki mindent ért.
- Max az ajtó küszöbét lépd át!
- Átléptem hiszen úgy jöttem be.
- Oooo,hogy az a! Mond Daniel, jobb ébresztési ötleted nem volt mint, hogy egy vödör vízzet rám boríts?!
- Ez volt a leghatékonyabb ötletem.
- Aha, értem. Majd meglátjuk mi a hatékony! - morogtam miközben a fürdőbe indultam rendbe hozni magam.

Fölvettem tiszta, száraz ruhát ami egy fekete adidas melegítőalsóból és egy bő szürke pulcsiból állt. A hajam csak egy kócos konytba fogtam a fejem tetejére és csináltam egy nagyon egyszerű alap sminket. Fogat mostam majd késznek nyílvánítottam magam. Még tartottam egy gyors ellenőrzést, hogy mindent bepakoltam e, majd le indultam a csomagjaimmal.

- Ilyen nagy bőrönddel jössz három napra? - értetlenkedett Daniel az ajtóban állva csak...csak egy hátizsákkal! Komolyan ennyi cuccot visz csak?!
- Nem volt kisebb bőröndöm meg nem tudom milyen idő lesz így biztosra ment és minden félét bepakoltam. De egyet árulj el nekem. Te, hogy fértél bele csak egy olyan kis táskába?
- Szüleimhez megyünk. Van ott pár cuccom.
- Oh értem.

Bepakoltuk a csomagokat a kocsiba, majd egyenesen a reptérre hajtottunk.
Kerestünk egy parkolóhelyet fogtuk a cuccunkat és rohantunk is be mert késésben voltunk.
Bejelentkeztünk és helyet foglaltunk a gépen. Szerencsére tudott Daniel úgy jegyet venni, hogy egymás mellé szólt.
Kényelembe helyeztem magam és elkezdtem kotorászni a táskámban.

- Mit keresel ennyire? - kérdezte D.
- Rágót. Nem bírom a repülést nélküle.
- Tessék. - nyújtott felém egy csomaggal.
- Köszi.

Almás izű rágó volt. Még sose ettem ilyet de egész jó volt.

~ 3 óra múlva ~

Táskákkal a kezünkben sétáltunk ki a reptérről. Gyorsan fogtunk egy taxit majd elindultunk a helyre ahol három napig megfogunk szállni. Daniel családjához.
Egy bő 30 perces utazás után megérkeztünk egy aranyos családi házhoz. A tégla épület előtt sok virág meg egy két bokor. Egy köves út vezetett a fekete ajtóhoz. Az ajtón belépve megcsapott a finom ebéd illata. Levettük a cipőnket, majd a konyhába sétáltunk.

~ Este ~

Nem féltem a találkozástól de még így is sokkal jobbra sikerült mint képzeltem. Nagyon,nagyon kedvesek és aranyosak.
Csak egyetlen egy pici bökkenő van. Sőt, inkább óriási probléma van!
Amint meghallottam megkellett nyugodnom így elmentem a mosdóba. Oda biztos senki nem fog követni. Egy nagyobb gondolkozás után kimentem és a konyhába tartottam, hogy megbeszélhessem ezt a dolgot.

Akit kerestem az ott nevedgélt az asztalnál. Majd mindjárt nem fog...

- Daniel beszélhetnénk? - kérdeztem a fiút aki hírtelen rám kapta a fejét.
- Persze.

Fölmentünk a szobájába. Hírtelen nem tudtam, hogy is kezdhetnék neki így csak idegesen fölalá járkáltam.

- Ezt még is, hogy gondoltad?!