~Fekete köntös~

717 34 2
                                    

Skyler szemszöge•

Sötétség a vihar közepén.
Amikor kicsi voltam,akkor is nagyon féltem.
De most?
Egy ilyen film után,amikor pont egy ilyen helyzetben öltek meg egy embert! De nézzük a jó oldalát.
Nem vagyok egyedül a házban és az ablak csukva van. Ha élve megúszuk ezt az egész helyzetet,akkor nem tudom mit csinálok Daniellel hogy ilyen filmeket mutat nekem. De az biztos. Többet nem nézek vele semmit!

- Jó,most szépen nyugodj le. Itt alszok veled és ha bármi van,majd én intézkedem. A filmet meg ne vedd komolyan! Az egész egy mese volt!-próbált nyugtatni nem sok sikerrel.

Csak bólintottam,mert nem voltam biztos,hogy van e még hangom.
Bebújtunk a takaró alá. Ahogy elhelyezkedtünk magához húzott,át ölelt és a homlokomra nyomta ajkait. Istenem milyen puhák...

- Jó éjt.-súgta.
- Neked is.

A jó éjt puszi és az ölelő karok semmit se értek ugyan is nem bírtam aludni. Csak forgolódtam és forgolódtam. Sehogy se volt kényelmes. Na meg a furcsa hangok! Minden dörgésnél közelebb húzódtam Danielhez (ha ennél már lehet jobban).

- Sky, aludj már!-szólalt meg egy rekedt,álmos hang mellettem.
- Bocsi hogy föl ébresztettelek,csak nem tudok aludni.
- Vettem észre.
- Bocsi.
- Semmi gond. Én se bírtam nagyon.
- Csak nem félsz?-vigyorogtam.
- Én? Dehogy is! De te se félj! Ez az egész dolog lehetetlen!

Vagy még se?

Dörgött egyet az ég és hírtelen kivágódott az ajtónk.
Egy zöld fejű,fekete köntösös ember jött be kezében egy késsel.

Mi a szar?

Én sikítva ugrottam Danielre,hogy védjen meg ettől az izétől ő meg ordítva próbálta elzavarni.

-Távozz sátán!-ezt ordítozta.

- Vacsit csinálok,ti nem kértek?- forgatta meg a kést a kezében CHRISTINA.

Mondtam már hogy őrült ez a nő? Ha még nem akkor majd most. Őrült ez a nő!!!
Zöld arcmaszkkal a fején és fekete köntöst viselt.

- Mond Christina te eszednél vagy?! Hajnali 2kor ki a szent szar akar vacsorázni?!Hm? Meg minek késsel járkálsz a korom sötétben?! Mit valami elme beteg!-ordított Daniel magából kikelve.

Az is.

- Jól van na! Megtette volna egy sima nem is! Nem kell itt parádézni! Amúgy meg mit keresel itt Skyler ágyában?

- Menj már ki!-szóltunk rá egyszerre.

- Látom valamit megzavartam. Értem én! Hagylak is benneteket tubicáim.

És végre kiment!

- Nagyon remélem hogy holnap haza húz a francba!-morgolódott Dani.

~Másnap~

Nem sokat aludtunk.
Tegnap már nem csak én,ha nem az alvó társam is megfogadta hogy elég volt a filmezésből egy időre.
Főleg a horrorokból.
Mint ha tegnap nem is lett volna vihar,ma gyönyörűen süt a nap.
Ötig szenvedtünk,és próbáltunk aludni,de aztán föl adtuk.
Felvettem valami kényelmes ruhát, a hajam csak simán össze fogtam és lementünk kávézni.
Hát ha az segít valamit.
Egymás mellett ültünk az asztalnál és csak néztünk ki a fejünkből. Talán még mindig az esti dolgokat próbáltuk megemészteni.
Nyolc környékén a többiek is lefáradtak a konyhába.

-Jó reggelt!- köszönt mindenki.
- Csodálatos reggelt!-ugrált be Christina.
- Hát most már nem az..-dünnyögte Dani az orra alatt.
Egyet értek vele.
- Na,és hogy aludtatok?-könyökölt elénk az asztalra az esti szörnyeteg vigyorogva.

Hogy van ilyen jó kedve miközben ő is körübelül akkor feküdt le aludni mint mi?
Nem tudom mit szed,de nekem is adhatna!
Meg ahogy látom a mellettem ülő fiúnak is.

- Szerinted?Szerinted hogy aludtunk amikor ránk rontottál az éjszaka közepén egy késsel?!- látom Daniel fölébredt.

Volt aki meglepődött az előbb hallottakon de olyan is volt aki csak egy jót kacagott rajta.

- Mit csináltál?- lepődött meg Corbyn.
- Jajjj tudod este vacsiztunk még egyet és gondoltam megkérdezem hogy ők nem e kérnek. De képzeljétek! Egy ágyban aludtak!- tapsikolt egy helyben.
- Hogy aludtunk azért az túlzás!-mondtam.

Erre mindenki elég érdekes fejet vágot. Aztán rájöttem. Elég kétértelmű ez a mondat.

- Christina miatt nem tudtunk aludni! Megijesztett minket!-javítottam ki magam gyorsan.

Délután végre hazamentek.
Daniel fölment aludni én meg a nappaliban maradtam. Mivel nem sikerült a múltkori időpont Hope-val,hogy az új számot elpróbáljuk így megbeszéltük hogy holnap kettőre át megyek hozzá.

ÁtverveKde žijí příběhy. Začni objevovat