Átverve

~ Kegyes hazugság ~

•Skyler szemszöge• ♡

- Ezt még is, hogy gondoltad?! - fordultam indulatosan Daniel felé.

- Te ezt nem értheted...

- Igen, igazad van! Magyarázd el kérlek szépen, hogy miért gondolja azt az egész családod, hogy én a barátnõd vagyok! - vágtam hírtelen a szavába.

- Anya tökre bele élte magát, hogy végre a kisfiának lett egy barátnõje így nem volt szívem a szemébe mondani, hogy bocs még se. Értsd meg nekem ez fontos.

- És ez volt az egyetlen egy megoldás? Szerinted nem lesz csalódott amikor kiderül, hogy még se?

- Ez jutott hírtelen az eszembe! És reménykedem, hogy nem derül ki. Max majd egyszer bejelentem, hogy szakítottunk.

- Akkor jelentsd be most! - fogtam magam és kiviharoztam a kertbe. Már mindenki elvonult aludni így ha minden igaz, akkor az elõbbi beszélgetésünkbõl senki semmit nem hallott.

Nem hiszem el hogy, hogy juthatott az eszébe egy ekkora nagy hülyeség. Ha barátnõt akar, akkor miért nem szed össze egyet és engem miért nem hagy békén? Néha nem értem ezt az embert. Sõt! Szinte soha...

Mozgolódást hallottam az ajtó felõl.

Ha most Daniel jön, akkor én bele borítom a halas tóba vagy mibe ami itt van a kertben. Biztos örülni fognak neki a halak.

- Szia..- ült le mellém a fûbe az elõbb említett személy.

- Ma már találkoztunk. - szóltam vissza gorombán. Kezdjen hozzá szokni, mert ilyen leszek egy darabig.

Valószínûleg meglephette a mondat amivel reagáltam az övére vagy csupán csak a hangnemem, mert nem mondott semmit.

- Csak hogy tudd... nem direkt csináltam.- kezdett bele végre - Csak anyának szerettem volna örömöt okozni és nem gondoltam végig mielõtt cselekedtem volna. Megértem hogy ha nem szeretnéd ezt csinálni csak arra kérlek, hogy gondold végig az én szemszögembõl is.

Hát akkor gondoljuk végig.

Danielnek ez sokat jelent. De pontosan miért is?

Rég nem talált rá a szerelem az anyukája meg valószínûleg elkezdte sürgetni, hogy ideje lenne már valaki mellett megállapodnia. Aztán hírtelen bekerültem én a képbe. Valahogy tudomást szerzett rólam a Seavey család így azt gondolták, hogy biztos én vagyok az új barátnõ jelölt. Csak hogy ez nem igaz.

Daniel nem akarta õket megbántani így jött a kegyes hazugság, hogy ez mind igaz. Persze itt jön a bökkenõ, hogy engem meg se kérdezett. Vagy legalább szólt volna, hogy ne érjen sokk.

De viszont ha a családja szemszögébõl nézem, akkor én is eléggé kiakadnák, hogy ha a fiam hazudna egy ilyen dologgal kapcsolatban.

- Oké. Egyezzünk meg abban, hogy kapsz 2 hetet, hogy elmond nekik az igazságot.

- Rendben. Nagyon köszönöm! Ez tényleg sokat jelent! - örült meg a hírnek miszerint nem kell rögtön elmondani mindent és hírtelen jó szorosan megölelt.

- Szerintem most már menjünk be mert kezd hideg lenni. - néztem rá zavartan és a füvet kezdtem el piszkálni.

- Szerintem is.

Fölálltunk mindketten és bementünk a házba. Mindenhol már a sötétség uralkodott így próbáltunk minnél halkabban fölmenni a szobánkba. A közös szobánkba.

- Várj...hol az én szobám? - értetlenkedtem Daniel ajtajában állva.

- Itt? - hangzott inkább kérdésnek mint kijelentõnek a mondata miközben a saját szobájára mutatott.

- Mi, ketten, egy szoba? Ez ennek a hülye játéknak a része?

- Ajj, ne csináld már! Egyszer már aludtunk együtt ha rémlik. Amúgy sincs tervemben, hogy álmodban leszúrlak.

- Ez nem vicces, jó? Azóta is kísért az a film meg aztán Christina!

Ahogy vissza gondoltunk erre a "szép" emlékre mind ketten elnevettük magunkat.

Dani megmutatta hol találom a fürdõt majd vettem egy forró zuhanyt és vissza sétáltam a szobába.

- Én is elmegyek zuhanyozni addig helyezd magad kényelembe.

- Oké.

Bebújtam a nagy franciaágyba és olyan furcsán éreztem magam. Talán kellemetlenül vagy nem tudom.

Körbe néztem a szobában, mert eddig annyira nem sikerült. A falak kék színûek és itt-ott egy-két kép díszíti. Az ággyal szemben egy nagy Tv az alatt egy polc ami telis tele van DVD-kel és minden féle CD-kel. A jobb és bal sarokban minden féle hangszer porosodik. Az ágy mellett két kis éjjeliszekrény van amin egy lámpa van meg minden féle apróság ( rágó, telefon, apró pénz, zsebkendõ stb.)

Arcom bele fúrtam a puha, szûrke párnába és lehunytam a szemem.

Hallottam, hogy valaki kinyitja az ajtót így oda néztem. Bár ne tettem volna. Daniel eléggé hiányos öltözékben érkezett vissza így hiába hunytam le a szemem azt a látványt mégy úgy is láttam. Õ csak egy barát. Nem gondolhatok rá.

Egy pólót dobott le egy székre aztán bebújt az ágyba mellém. Közelebb bújt hozzám mint képzeltem aztán a szemembe nézett és rám vigyorgott.

- Jó éjszakát.

- Jó éjszakát.

Lehunytam a szemem és készültem az álmok világába zuhanni amikor még éreztem, hogy kezét a derekamra csúsztatja.