Átverve

~Törékeny test~

•Daniel szemszöge• ☆

Nem igazán örülök, hogy Sky kint van ahelyett, hogy bent feküdne. Lehet egy kicsit túl aggódom az egészet de féltem. Ha rajta múlna szerintem még a gyógyszereket se szedné be normálisan.

Srácokkal a medencében szórakoztunk miközben a társaság egyetlen nõi tagja olvasott az egyik napágyon. Ha tehetném oda ülnék mellé és érdeklõdnék az a könyv után aminek per pillanat nagyobb figyelmet szentel mint nekem. Nem igazán érdekelnek a könyvek, de ha õt ennyire érdeklik, képes lennék kiolvasni egyet. Csak az õ kedvéért.

Most biztos úgy viselkedem mint egy tini aki elõször lesz szerelmes.

Voltam már szerelmes és barátnõm is volt egy pár de ez az egész sokkal másabb ami közte és köztem van. Nem is igazán nevezném ezt még szerelemnek. Inkább csak egy lány iránti érdeklõdésemnek.

Vagy lehet csak egy kalandra vágyom. Nem kihasználni szeretném, én nem vagyok az az ember, csak szimplán hiányzik egy más nemû mellõlem aki nem az anyukám vagy a húgom.

Hiányzik, hogy van kihez haza mennem, tudom kinek azt mondani hogy " Megérkeztem!".

Hiányzik egy társ az esti elalvásoknál. Hiányzik aki minden hibámmal elfogad, szeret.

Hiányzik egy társ, egy barátnõ!

A nagy eszmefuttatásomat egy labda zavarta meg ami egyenesen a fejemnek csapódott.

Kérdés nélkül rájöttem, hogy Corbyn volt az, mert õ vihogott a legjobban. Ha harc hát legyen harc!

Egymást nyomtuk a víz alá. Aztán beszállt a buliba Jack és Jonah is.

- Na jó fiúk, elég volt. Muszáj el mennem wc-re. - állítottam le a srácokat.

- Kapsz 10 percet Seavey! Ezzel az indokkal nem menekülsz elõlem.- Corbyn.

A medence szélén kiszenvedtem magam, majd rohantam be a házba.

Egy pohár üdítõvel a kezemben ráérõsen sétáltam vissza a kertbe. Pont léptem ki az ajtón amikor egy sikítást hallottam. Én naiv, gondoltam biztos a szomszéd néninek itt vannak az unokái és õk játszanak. De nem.

Egy test merült el a vízben köszönhetõen Zach-nek. Az a test nem más volt mint Skyler Grace.

Pillanatokon belül elárasztott a düh Zach iránt. Nagyon jól tudja, hogy beteg. Erre mit sem törõdve ezzel a ténnyel, bele rántja a hideg vízbe. Hiába van nyár, akkor is az a víz baromira hideg. Fõleg egy lázas embernek.

Mikor másodpercek múlva se jött föl, utána mentem. Ahogy kiemeltem a vízbõl teste szét folyt kezeim között. Törékeny testét a medence szélére helyeztem, majd felszínre tört az eddig tartogatott dühöm a fiú iránt.

- Zach te normális vagy?! Tudtad hogy beteg!

- Nem, nem tudtam! - próbálta magát védeni.

- De tudtad! Nagyon jól hallottad amikor vele beszéltem! Ha most miattad lesz valami nagy baja én nem tudom mit csinálok veled!

- Ember ne velem veszekedj már, ha nem inkább a mentõt hívd!

Észre se vettem, hogy elájult. Fontosabb volt nekem Zach-kel ordítani mint, hogy vele foglalkozzak.

Mondhatom nagyszerû barát vagyok!

Végül jobbnak láttuk ha nem én beszélek a mentõssel, mert akkor lehet rendõr jött volna ki. Így Corbyn beszélt velük addig fölfektettem egy napágyra Skyt és ráterítettem egy plédet. Miután kényelembe helyeztem fölszaladtam a szobámba, hogy felvegyek egy pólót.

Közeledett a sziréna hang így én is gyorsabbra vettem a tempót. Megkerestem a telefonom meg a pénztárcám és szaladtam is le a lépcsõn. Mit ne mondjak elég erõsen elkapott a pánik.

~~~~~~~~

Már vagy egy órája itt ülök ebbe a kényelmetlen székben. Skyt az egyik kórterembe vitték. Még nem mehetek be hozzá.

Srácok lassan jönnek be ide. Nem szerettem volna ha itt ülünk egymás hegyén, hátán. Elég akkor jönniük csak ha valami információt megtudtam. Így amint az orvos szólt nekem hívtam is õket. Percek kérdése és itt is vannak.

Egy egér sírásához hasonló hangot hallottam meg a folyosó végérõl.

Aztán a hanghoz kép is társult. Zach idegesen a kezét tördelte, Jonah és Jack valamit beszéltek és Corbyn vigasztalta a vállán síró Christinát. Amint észre vettek sietõsebre vették a lépteiket

- Na, mit mondott a doki? - kérdezték.

Hideg rázott ki már csak a gondolatra is, a kezeimet tördeltem.

- Válaszolnál végre?! - türelmetlenkedtek.

Egy nagyot nyeltem és válaszoltam.

- Kómában van.