Átverve

II.II.fejezet

•Daniel szemszöge• ☆

Kicsit frusztráltan teltek a napjaim, miután megtudtam, hogy koncertre megyünk. Még mindig nem tudom, hogy ki ez a Grace, de rossz megérzésem van. Tudom, most mindenki arra gondol, hogy miért nem keresek rá az interneten. Talán magam se tudom, hogy miért, de egy biztos. Nem fogok rákeresni.
Próbáltam rábeszélni Katiet, hogy vigye el valamelyik barátnőjét helyettem, vagy valahogy oldja meg, hogy ne nekem kelljen ott szenvedni, de minden erejével tiltakozni kezdett ellene. Így még idegesebb lettem. Beszéltem erről a fiúkkal is, akik konkrétan hülyének néztek. Azt mondták különböző verzióban, hogy fölöslegesen nyavalygok, semmi nem fog történi és végül Zach még hozzá is fűzte, hogy elvileg nagyon jól néz ki a csaj.
Elég abszurd helyzet, hogy a barátnőmmel elmegyek egy koncertre, ahol az énekesnő után csorgatom a nyálamat.
Kizárt dolog!
Aztán egyiknap, kora reggel kiültem az erkélyre és mély gondolkozásba temettem magamat.
Átgondoltam számtalanszor, hogy még is mi a bajom és hosszas gondolkozások után rájöttem, hogy semmi. Ez csak egy pánik. Túl gondolom az egész helyzetet ezzel megzavarva a körülöttem lévő embereket. Ott az erkélyen, pontban reggeli öt órakor, megfogadtam, hogy abba hagyom. Rájöttem, hogy nem ronthatom el Kat boldogságát, még akkor se, ha a szó szoros értelmében semmi kedvem nincs végig állni azt a nyamvadt koncertet.
Így, a nagy esemény előtti nap, kicsit nyugodtabban telt, mint gondoltam.
Kat még délelőtt elment körmöshöz, kozmetikushoz és fodrászhoz is. Meg valami olyasmit is említett, hogy új ruhát is tervez venni.
Fölöslegesnek tartom ezt a nagy készülődést, mert úgy se fogják látni pl. A pink körmeit. Sötét lesz, na meg az előadót fogják nézni.

Biztos ez is valami lányos dolog és ezért nem értem.

Én nem csináltam azt mint Ő, csak a kedvenc kávémat szürcsölgettem, miközben a mai híreket hallgattam. Pár rajongónak vissza írtam, e-mailekre válaszoltam és dal írással is próbálkoztam.
A lényeg, semmi érdekeset nem csináltam. Amikor Kat már délután négyre se ért vissza, úgy döntöttem, hogy áthívom a srácokat. Rossz kimondani, de miután Sky-val elváltak útjaink, megromlott a kapcsolatom a fiúkkal is. Talán akkor változtam egy teljesen más emberré. Nem tudom eldönteni, hogy ez jót vagy rosszat jelent, de a körülöttem lévő embereket megnézve, talán azt kell, hogy mondjam, jobb volt a régi Daniel.

Küldtem egy körüzenetet a srácoknak, hogy amint tudnak, jöjjenek át beszélgetni kicsit, mint a régi szép időkben.
Nem váratták sokáig magukat, perceken belül kaptam is a válaszokat.

Corbyn:

Már vártam ezt az üzit:)

Zach:

Viszek sört!!!

Jonah:

Indulok. Remélem nincs otthon Kat:)

Jack:

Hiányoztál Dannn...

Szerintem nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a srácok nem bírják annyira Katiet.
Nem igazán értem az okát, de azt tudom, hogy ez már az elejétől tart. Gondoltam, hogy majd őket is "megrázza" a szakításunk Sky-val, de arra nem gondoltam, hogy ez majd kihat a következő kapcsolatomra is. Ettől függetlenül semmit se vonnák vissza. Ezt hozta a sors.
Visszatérve Katiere és a srácokra, már többször is rákérdeztem, hogy még is mi történt, de sose jutottam tovább. Mindig csak azt kaptam, hogy "Te ezt nem értheted".

Hosszas gondolatmenetemet az éles csengőhang vágta ketté.
Mivel mást nem vártam mára, ezek csak is a fiúk lehetnek. Vagy Kat. De neki van kulcsa.
Lassan, oda sétáltam a barna, faajtóhoz és egy egyszerű mozdulattal kitártam, ahol négy vigyorgó arc fogadott.

-Csá haver! - eszmélt fel előszőr Corbyn, aki egy pacsival köszöntött amit rögtön viszonoztam is.
-Csá! - fogtam kezet a maradék fiúval is.

Miután mindenki köszönt mindenkinek, bevonultunk a nagy nappaliba ami a ház közepén terült el és helyet foglaltunk a kényelmes szürke bútoron, a kanapén.

-Na és, mi a helyzet? - törtem meg  a kissé kínos csendet.
-Velünk semmi. Neked kéne mesélni. - szólalt meg Corbyn.
-Még is miről? - ráncoltam szemöldökeimet értetlenkedve miközben nagyot kortyoltam a frissen felbontott sörömből. Pár barátom is hasonlóan cselekedett.
-Hallottuk koncertre mész. - válaszolt most Jonah.
-Jaj, ne is mondjátok. Semmi kedvem elmenni arra.-dőltem hátra a nagy párnák közé miközben kényelmesen felraktam lábaimat keresztbetéve az üvegasztalra.
-Miért? Rohadt jó csaj! - emelte fel hírtelen hangját a csapat szinglije, Zach.
-Ezt még is miből gondolod? - vesztettem el a fonalat még jobban.
-Láttam már párszor. - vont válat nemtörődöm stílusban.
-Még is hol vagy hogy? - tornáztam magamat ülő helyzetbe.
-Hosszú! - zárta le ennyivel egy legyintéssel kissé zavartan. Furcsálltam a szituációt még se tettem szóvá. Rá hagytam.
-A lényeg, megéri elmenni! - győzködött Jack.
-Talán szereznél egy normális barátnőt is végre. - köszörülte meg torkát Jonah talán reménykedve, bár kétlem, hátha nem hallom. Hát hallottam.
-Hé! Volt normális barátnőm is! - kezdtem el rögtön ellenkezni.
-Pontosan, a "volt"-on van a hangsúly! - oktatott ki már Corbyn is. Tényleg ennyire gáz a mostani kapcsolatom? Én jól érzem magam benne! Általában..

Hellokaa!
Nos ennek a résznek a nagy része már régóta kész van de valahogy sose sikerült befejeznem. Végül ma/most úgy döntöttem, hogy írok még hozzá pár sort de inkább kirakom, mert nem hiszem, hogy többet kitudtam volna hozni belőle. Na mindegy.
Annyit megígérhetek, hogy a kövi résztől kezdődik a nagy csavar.

Ha van ötleted, hogy mi lehet az azt írd meg kommentben💗

Szép álmokat és további jó olvasást!