Átverve

~ Változás ~

•Daniel szemszöge• ☆

~ 2 Hét múlva ~

Gitárral a kezemben sétáltam végig a kórház folyosóján.

Az egész folyosót számomra büdös gyógyszer és tisztítószer szag lengte be. Rosszul vagyok ettõl.

Beléptem az ismert szobába majd helyet foglaltam a szokásos helyemen. Gitárt az ölembe fektettem majd vázoltam terveimet az alvó lánynak.

- Drága barátom a mai dal nem más mint a Big Plans.

I got real big plans, baby, for you and me

So love me for who I am and for who I'm gonna be

Ain't got everything you want, but got everything you need

So take a chance, take a chance on me

I got real big plans, baby, for you and me

So love me for who I am and for who I'm gonna be

Ain't got everything you want, but got everything you need

So take a chance, take a chance on me.

Ahogy végeztem a dallal letettem a gitárt és megfogtam kezét.

Tehetetlennek érezem magam. Ez volt a tizennegyedik dal. Úgy látszik Átvert az az ember aki azt állította, hogy zenére föl fog kelni. Majd írok neki egy-két kommentet. Lényegtelen, egy próbát megért.

- Ezt most sértésnek vegyem, hogy nem kelsz fel a zenénkre, a hangomra? - próbáltam jóvá tenni a hangulatot. Nem sok sikerrel, mert inkább néztek egy õrültnek aki magában beszél mint, hogy egy boldog embernek.

- Helloka! - toppantak be hírtelen a srácok.

- Hát ti?- álltam fel hírtelen és kezet fogtam mindenkivel.

- Gondoltuk benézünk. Meg mesélted, hogy itt szoktál dalolászni így gondoltuk csatlakozunk.

- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. Nem szabadna ennyien bent lennünk.

- Senki se fogja észre venni. Az ápoló most ment le a büfébe. - magyarázta Zach.

- És ezt honnan tudod? - néztem rá furcsán.

- Elõtte álltam a sorban.

Végül neki kezdtünk egy újabb dalnak. All of me.

Elkezdtük énekelni én pedig gitáron kísértem. Eléggé hangulatos volt, ha leszámítjuk azt, hogy ez mind egy kórházban történt. Azért ez a dal mellett döntöttünk, mert Sky nagy kedvence. Nem egyszer találtam rá úgy a konyhában reggel, hogy önfeledten rázta rá ütemesen a csípõjét.

Szép emlékek kötnek ehez a dalhoz.

Befejeztük a dalt és mind az öten megilletõdve ültünk a helyünkön. Nem kellettek szavak, hogy tudjuk ki mire gondol. Cipõm orrát nézegettem hátha találok rajta valami érdekest is, amikor hírtelen a nevemen szólítottak.

- Daniel!

Hírtelen a fiúkra kaptam tekintetem akik az ágyon fekvõ lányt nézték. Nem értettem mit akarnak hiszen ugyan úgy feküdt mint eddig. Corbyn intett, hogy menjek közelebb hozzá így föl álltam és Skyhoz sétáltam.

Az arcom elfehéredett, a hidegrázott még is a tenyerem izzadt. Szemöldököm összeráncoltam.

Nem értettem mi történt. Azt hittem, hogy csak álmodom.

Beesett de még is gyönyörû arcán, a bal szeménél egy nedves csík volt.

Sírt.

- Jé Skyler izzad! - jegyezte meg Zach.

- Sír, sír te hülye! Nem izzad. - magyarázta meg neki Jonah helyettem aki még tarkón is csapta. Abban a pillanatban megszólalni se tudtam, sokkot kaptam.

~ 4 Hét múlva ~

Végre boldogan lépem át a kórház ajtaját. Ez a négy hét eléggé esemény dús volt.

Miután megállapítottuk, hogy Sky sír, rögtön be hívtunk egy orvost. Furcsálta a szituációt de boldogan jelentette ki, hogy javul az állapota. Aztán eltelt egy hét ami tûnt vagy egy évnek. Azt hittem/hittük, hogy rosszabbodott az állapota és az miatt nem történik semmi, de vidáman kijelenthetem, hogy tévedtünk. Egy keddi napon szokottnál késõbb indultam el így futva érkeztem meg hozzá. Semmit se szerettem volna lekésni.

Föl se tudtam fogni a helyzetet, körbe se tudtam nézni, hogy történt e változás amikor egy hangot hallottam amit ezer közül is megismernék.

Szia.

Csak ennyit mondott még is ennek örültem a világon a legjobban. Így érkeztünk el a mai naphoz.

Végre mától nem itt töltöm napjaim nagy részét, végre nem kell elviselnem azt a förtelmes szagot, végre nem egyedül leszek és végre meggyógyult.

Mielõtt haza indultunk volna még alá kellett írni egy-két papírt meg váltottam pár szót az orvossal.

- Szóval a hölgy állapota javult de ez még nem jelenti azt, hogy teljesen meggyógyult. Kap gyógyszereket amiket kötelezõ szednie. Ha nagy erõs fejfájása lesz, akkor azonnal jöjjenek vissza és jobb ha a stresszes helyzeteket elkerüli. Ajánlani tudnám, hogy utazzanak el valahova és kapcsolódjanak ki. - tájékoztatott minket a doki.

- Rendben, köszönünk mindent.- elköszöntünk mindketten, majd végre elhagyhattuk ezt az épületet.

Megkerestük a fehér Teslámat, zsebembõl elõ vettem a hozzátartozó kulcsot, majd megnyomtam a rajta lévõ gombot ami kiriasztotta. Bepakoltam a csomagokat és helyet foglaltunk a jármûben.

- Akkor elviszel a családodhoz? - kérdezte a mellettem ülõ lány.