Átverve

II.VII.fejezet

~Skyler Grace szemszöge~

-10 perc kezdésig! - nyitott be az öltözőmbe, Cole az egyik hangmérnök.
Válaszként csak bólintottam egyet és vissza is fordultam a nagy teljesalakos tükrömhöz. Már nem is tudom, hogy hányszor túrtam bele a hajamba, de újra megtettem, mert újra és újra találtam benne valami hibát. Hope már csak szemforgatva figyelte mozdulataimat.
-Fejezd már be! - csapott egyet a karomra amiért kissé eltorzult az arcom.- Lassan már úgy néz ki mint valami madárfészek! - ült vissza a kanapéra.
-Kösz. - forgattam meg most én szemeimet és inkább hagytam is a hajamat mert igaza van. Oda sétáltam a büféasztalhoz ahonnan elvettem egy csokit és egy vizet. Kibontottam a csokit és óvatosan beleharaptam, hogy ne jöjjön le az összes rúzsom.
-Nem értem, minek izgulsz ennyire. Mintha most állnál előszőr színpadra. - morgolódott Hope mikor már megelégelte nézni a szenvedésemet.
-Tudom, tudom, de olyan rossz megérzésem van. Valami nem oké. - dőltem neki a kisasztalnak elgondolkozva.
-Igen, ott fent, a fejedben nincs oké! - mutatott rám kissé indulatosan.
-Jól van Hope, az érzéseim sose csapnak be és nem hiszem, hogy pont most fog ez megtörténni. Egyszerűen érzem, hogy valami olyan fog történni amihez most nagyon nincs lelkiállapotom. - sétáltam a kukához, hogy kidobjam a csokim papírját majd még egyszer de egyben utoljára, belenéztem a tükörbe.
Barátnőm erre már nem válaszolt, csak magában motyogott valamit de talán jobb is, hogy nem hallottam.

Másnap, miután kaptam a telefont Danieltől, hogy vége mindennek, oda utaztam azzal a szándékkal, hogy próbáljuk megbeszélni vagy legrosszabb esetben elhozom a dolgaimat. Csak éppen olyan történt amire nem igazán számítottam. Amint leszállt a gépem utam rögtön hozzá vezetett. Az ideg majd szét vetett így remegő kézzel nyomtam meg a kis gombot ami csengő ként szolgált. Vérnyomásom fentebb ment miután realizáltam, hogy Daniel helyett egy vörös hajzuhatag nyitott ajtót. Oda ragadtam a lábtörlőhöz meglepődöttségem  miatt.
-"Szia, biztos te vagy Skyler, tessék, mondta Dan, hogy adjam oda!" - nyomott kezembe pár karton dobozt amiben az összes cuccom volt. Kacifántos írással jelezte a tetején a tulajdonosát: "Sky".
Szóhoz se juthattam, még köszönni se volt időm, egyszerűen rám csapta az ajtót. Percekig álltam az ajtó előtt ugyanúgy ahogy ott hagytak. Végül haza mentem. Vagy egy évig egyetlen egy üzenetet se kaptam Danieltől. Még annyit se, hogy "Bocs, hogy csak úgy kiraktalak, mint macskát szarni."
Ott, Daniel kibaszott Seavey ajtaja előtt meg fogadtam.

Többet velem egy fiú se fog kicseszni.

Egy év múlva, az "elválásunk" után, összeszedtem az összes bátorságomat és jelentkeztem az X-faktorba.
Hope volt az aki végig mellettem állt. Mindenben támogatott. Sajnos nem sikerült megnyernem, második lettem, mégis ezzel bőven megelégszek. Már azzal nyertem, hogy szakmabeliek elismerték, hogy van hangom, tehetségem és a későbbiekben sokra vihetem.  Így történt az, hogy rá félévre megjelent az első kislemezem. Saját írott dalokkal. Talán ott változott meg teljesen az életem. Meg volt az első koncert, interjú, díjátadó, turné és csak úgy szárnyaltam előre minden gond nélkül.
Boldog voltam.
A világbékéről énekeltem és a szabadságról vagy éppen az igaz szerelemről. Csupa jóról, semmi negatív. Csak aztán, egy nap, kaptam egy sms-t.

„Hiányzol bébi, és esküszöm, hogy megváltozom, csak bízz bennem."

Aznap este minden emlék, amit kisebb-nagyobb sikerrel sikerült elfelejtenem, mind visszatért.
Ültem a kanapén magam elé meredve miközben a telefon kicsúszott kezeim közül. Egyszerűen nem értettem, hogy mit akar, pláne ennyi idő után.
Még akkor este átjött hozzám Hope és hosszas beszélgetésbe kezdtünk. Akkor jutottunk arra, hogy minden kapcsolatot meg kell vele szakítanom. Nem is értem, hogy eddig miért nem tettem meg. Ahol csak tudtam tiltottam és amit tudtam töröltem.
Jobban éreztem magamat, még se voltam az igazi.

És akkor jött az ötlet.
Ki kell írnom magamból. Elég volt a sok hazugságból.

Világbéke? Manapság? A kanyarban sincs!
Szabadság? Nem is tudom mikor sétáltam nyugodtan, egyedül végig egy forgalmasabb utcán!
Igaz szerelem? Jó is lenne tudni, hogy mi az.
Számomra ismeretlen fogalom...

Manageremnek természetesen nem tetszett az ötlet, de megelégeltem a jó kislány szerepet.
Ígyhát eléjük álltam, hogy vagy velük vagy kénytelen leszek mással megoldani.

Így született meg a Goodbye X .

Nem véletlenük kavart nagy port. Teljesen eltért az eddigi dalaimtól. Még is azt éreztem, ez vagyok én.

Rajongó táborom rohamosan kezdett nőni ezzel minden kétséget eltörölve belőlem. Ki is tűztük a következő turnét ahol a legtöbb koncertem teltházas volt. Talán most értem a csúcsra.

-2 perc! - nyitott újra be a srác aki pár perce ugyanezt tette.
-Skyler, - lépett mögém Hope és vállaimra tette kezeit. A tükörből figyeltem rá miközben beszélt. - semmi olyan nem fog történni ami miatt érdemes lenne aggódnod. Nem egy koncerten vagy túl és minding minden rendben volt. Erős lány vagy te! Bármi is történjék, itt vagyok neked. - nyugtatgatott majd egy szoros ölelésbe zárt.

Hellcso❤️
Szóval a rész 3/4 megírtam egy nap alatt (még magamat is megleptem vele) de aztán abba hagytam és később nem tudtam, hogy hogy kéne folytatni. Végül ma még kiegészítettem, javítgattam és úgy döntöttem, hogy jó ez így és kirakom, mert ami ez után jön azt már külön részben szeretném leírni.
Remélem ez is tetszett ahhoz képest hogy rövid és csöppet lapos❤️

Ha tetszett akkor hagyj magad után nyomot.

További jó olvasást❤️