Harcos Hercegnő

Sötétség

Nem tudta folytatni. Nem gondoltam hogy ilyen személyes az ügy. Nem gondoltam hogy ilyen dolgok történnek a palotában, és hogy ezekkel ők foglalkoznak.

-Nagyon sajnálom. Mit... Pontosan mit csinálnak a lányokkal?- nem bírtam megállni hogy ne kérdezzek rá. Úgy tűnt sokat tudnak a dologról, lent viszont nem láttam semmit, se embereket, se az elrabolt lányokat.

-Kísérleteznek rajtuk, nem tudom mivel kapcsolatba, de valami szörnyű erő lehet mögötte - mondta menet közbe. Még mindig a kék ruháját viselte, amiben a bálon megjelent.

-Ez megmagyarázza azt az érzést ami lentről jött. Tudjátok ki állhat mögötte, ugye? - láttam Ginora szemében az igazat. Lilith rejtélyesebb volt, mindenről elterelte a figyelmemet.

-Igen, valószínűleg tudjuk, azonban erre nem válaszolhatok. Már így is túl sokat mondtam. Nem kell ezzel foglalkoznod, a csapattal holnap úgyis lejövünk ide és véget vetünk ennek.

Reménykedtem hogy tényleg sikerül majd nekik...

Ginora

A gondolataim máshol jártak. A lány sikolyait hallottam a fejemben. Tudtam hogy a csapat nélkül nem lennék képes megmenteni őket. Az íjászathoz értettem a legjobban, én fedeztem őket ha valami történt, nem voltam jó a közel harcban.
Éreztem a levegőben a vér vasas szagát és felvillant Lilith kétségbeesett tekintete és véres arca arról az estéről...

Elakartam terelni a figyelmemet erről.
Így a herceggel kezdtem el beszélni.

-Mesélj, milyen volt az első benyomásod Lilithről? - láttam hogy meglepte a hirtelen téma váltásom, de megértette miért tettem.

-Igazán érdekesnek találtam. Főleg hogy először még szolgálók voltatok, majd hirtelen egy hercegnő lett belőle - nevetett fel, de inkább a fáradtság jelent meg a hangjában.

Lassan közeledtünk a szobájához.

-Vele sosem fogsz unatkozni, ebben biztos lehetsz. Néha azt kívánod bár ne ismernéd, és igazán az agyadra megy majd, de unatkozni biztosan nem fogsz - tapasztalatból beszéltem.

-Igen, azt látom - valami nyomasztotta, hallottam hogy máshol jártak a gondolatai.

Az út hátralévő részében még beszélgettünk, egészen jól éreztem magamat a társaságában. Nem feszélyezett hogy egy herceggel beszélek.

-Azt hiszem, itt elválnak az útjaink. Kérlek, vigyázz majd a mi hercegnőnkre - meghajoltam előtte és rámosolyogtam.

-Minden tőlem telhetőt megteszek - hajtott fejet ő is.

Kilépett az alagútból és gyorsan a szobája felé indult. Szerencsére még nem voltak ott az őrök.

Én is elindultam visszafelé, pontosabban inkább a konyhába, nem feledkeztem meg Lilith rendeléséről...

Lilith

Az óra lassan elérte az éjfélt, mire Gina visszatért.

-Minden rendben ment? Mit láttál, sikerült valamit kiderítened? - azonnal elleptem a kérdéseimmel.

Novalin már rég elaludt, miután mindent elmeséltem neki. Nagyon tetszett neki a történetem...

-Nem kell letámadnod, úgyis beszélni fogok. Hagy rakjam ezt le - morcosan az asztalra hajította a tálcát amit eddig cipelt.

Leültünk a szőnyegre a sarokba, hogy ne ébresszük fel Novalint. Bár úgy aludt mint akit kiütöttek.

-Mi volt? -suttogtam neki sürgetően. Felé hajoltam hogy jobban halljam amit mond.

-Találtunk valamit. Azt hiszem megvan a törzshelyük, de nem vagyok benne teljesen biztos. A labirintusos résznél vannak, és olyan mintha egy szinttel lentebb lennének - magyarázta nekem.

-Egy szinttel lejjebb? Hogy érted?

-Nem tudom, a járat alján volt egy lyuk, csak ott tudtunk lenézni. Egy óriási vörös termet láttunk, de nem tudom hogy lehet oda lemenni. Viszont többen voltak - a hangjába félelem vegyült.
Idegesen a hajamba túrtam.
Most nem engedem el őket. Nem hagyom hogy kicsússzanak a kezemből.

-Ugye nem láttak meg titeket? -ez volt a legfontosabb. Nem akartam veszélybe sodorni őket.

Megrázta a fejét, mire lecsillapodott a szívem.

-Megfogjuk oldani, holnap ebéd után összehívom a csapatot és délután lemegyünk oda - elszánt voltam és nem bírtam várni.
Legszívesebben már mentem volna, de tudtam hogy nem érnék vele sokat.

Ginora hirtelen megfogta a kezemet. Az ujjai remegtek, reméltem hogy csak az alagút hidegétől, de tudtam hogy csak hitegetem magamat. A szemében félelem csillant.

-Nem tudom mi van lent Lily, de nagyon nagy ereje van. Egyszerűen rátelepedett a lelkemre és éreztem ahogy fojtogat. Nem tudtam ott maradni - kétségbeesetten nézett rám, tudtam hogy gyengének gondolja magát. Nem volt az.

Az az erő tényleg félelmetes.
Csak én szegültem vele szembe, és én se úsztam meg.
Sosem felejtem el milyen volt amikor legutóbb az alagsorba voltam.
Amit ott láttam, és ami velem történt örökre belém égett...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~