Harcos Hercegnő

Alagutak

-Egy dologgal betudom bizonyítani hogy a te oldaladon állok. Ezzel pedig egy újabb előnyhöz jutsz. Szóval csak hallgass meg, én már sokszor átgondoltam ezt.

Megvártam amíg kétkedve bólint és belekezdtem.

-Amennyiben megérkezik apám serege és megkezdi a támadást, egyetlen ütőkártyátok lesz ellene. Gondold át jól, mi lesz kéznél, amire szüksége lehet a királynak? - láttam hogy mikor esik le neki, mire is célzok. Nekem is kellet idő mire eljutottam idáig. Amint rájöttem mi a szerepem ebben, lázadni kezdtem, most már nyíltan. A népemért bármit megtettem volna, de apám kapzsisága már egy másik téma...

-Te magad vagy az ütőkártya ellene. Gondolod hogy apád hagyna meghalni és feláldozna téged? Hiszen amint támadnak te leszel a tárgyalási alap. Ha pedig nem vonulnak vissza, ki fognak végezni - már tényszerűen beszélt a halálomról, mintha csak stratégiai játékokról beszélne. Persze neki nem számítok sokat.

-Nem tudom mit tenne pontosan, de abból ítélve milyen gyorsan adott el, nem hiszem hogy megérné neki megmenteni engem. Gondolom szeret, valahol mélyen és meggyászolna, de nem a szeretetére akarom feltenni az életemet - fontos volt hogy higgyen nekem, és megértse hogy mi tényleg máshogy működünk mint más családok. Nem bízhat az apai szeretetben.

Láttam ahogy átgondolja amit mondtam és döntésre jut.

-Hajlok rá hogy higgyek neked. Ha viszont igazad van, semmink sincs amit feltudnánk neki ajánlani. A pénzünket ígyis-úgyis megszerezné ha meghódítja az országot. Van valami ötleted mit tehetnénk? - fáradtan megtámaszkodott az asztalban és a hajába túrt.

Ezen még nem gondolkodtam. Eddig csak a tényeket raktam össze és a saját szemszögemből vizsgáltam a dolgot. Azonban igaza van, ha az ő oldalán fogok harcolni, az ő országát kell első helyen tartanom. Csak remélhettem hogy nem kezdődik a két ország közt háború, ugyanis nem tudom melyik oldalra kerülnék...

-Fél év. Fél évig kell kibírnunk ha minden jól sikerül. A testvéremé lesz addigra a korona, ő sosem támadna meg - jutott eszembe Jonah. Egész este az ő tekintetét akartam elkapni, beszélnem kellett vele is.

-Biztos vagy benne hogy a mi oldalunkon áll? Sok minden változhat itt ha elmész - ténylegesen jelentette ki, de még így is fájt hallani. Jonahban azonban megbíztam. Jobban mint magamban.

-Nem, ebben biztos vagyok. Sosem támadna meg - ráztam meg a fejem.

Ekkor jutott eszembe hogy késésben vagyunk.

-Elfelejtettem megemlíteni valamit. Újabb ajándék tőlem. Ha sietünk még képesek lehetünk elcsípni a tárgyalást. Gondolom most már te sem maradnál le róla - vetettem fel az ötletet.

Cassian rám pillantott és láttam ahogy megcsillan a szemében a fény. Visszatért a gondtalan herceg akinek még nem kellett ennyi mindennel megbirkóznia.

-Mutasd az utat - intett nekem mosolyogva. Azonban a fáradság már beitta magát a testébe, láttam ahogy megfeszül amint nem néztem rá.

Nem így kellett volna ezt elmondanom, de sosem tudtam finomkodni. Nem ment ez nekem.

Az ajtóhoz léptem és résnyire nyitottam. Reméltem hogy Freya még mindig a hatása alatt tartja az őröket, bár nem mertem rákérdezni hova is viszi őket.

-Tiszta a levegő, kövess! -suttogtam hátra a hercegnek.

Kiléptem a folyosóra és azonnal a rejtett ajtóhoz ugrottam. Nem láthat meg senki, vagy lőttek nekünk. Cassian csendesen követett.

Cassian

A titkos alagútba lépve megcsapott a hideg. Nem lepődtem meg azon hogy Lilith ismer ilyen járatokat. Az előbb elhangzott beszélgetés után már nem sok minden tudna meglepni...

A folyosó szűk volt és nyirkos. Néhány helyen fáklya világította meg az utat, de legtöbbször a sötétben tapogatóztunk. A falakból réseken fény szűrődött át és néhány hangfoszlány is eljutott hozzánk.

Lilith gyorsan haladt, szerteágazó utakon vezetett végig. Csak a hátát láttam, azonban feltűnt valami. A ruhája meglehetősen lenge anyagból volt varrva és a elég nyitott volt, a háta azonban mindent eltakart. Belegondolva, a csont öltözékének és furcsán fedve volt a háta...

Nem tudom mitől lehetett, de már nem lepődtem meg semmin...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Az alagút rendszer