Harcos Hercegnő

Szövetség

Ijedten lepillantott és ekkor jutott megint eszébe milyen furcsa helyzetben is vagyunk.

-Azonnal hercegnő - szólt zavartan.

Elfordultam tőle, de még így is hallottam ahogy a táskájában kutat, majd eldobja a törölközőjét.
Muszáj volt beszélnem, mert nem bírtam ki a csendet ami a szobára borult, így hallottam minden mozdulatát.

-Igazad volt az előbb.

-Miben is? - a hangja a szoba másik végéből jött, éppen feldöntött valamit.

-Az országunkban az erőt tartják a legfontosabbnak. Ezért van ennyi harcosunk, csakhogy a nőket legtöbbször lebecsülik ilyen téren. Természetesen elismerik a tehetséges női harcosokat is, ugyanúgy mint a férfiakat csak belőlük sokkal kevesebb van - megpróbáltam röviden elmagyarázni az országunk felépítését és elterelni a figyelmemet arról a tényről hogy éppen mögöttem öltözködik.

A léptei egyre közelebbről jöttek, majd megállt a hátam mögött.

-Értem, azt hiszem kezdem átlátni a dolgokat. Viszont tudnod kell hogy a mi országunkban nagyon... nagyon másképp kezelik a nőket - megköszörülte a torkát és most ő fordult el.

- Ne félj felség, tudom kezelni majd a helyzetet. Gyorsan tanulok - kihívóan néztem rá, azt vártam mikor köt belém. Hiszen a királynő már kifejtette a hiányosságaimat. Szerencséjére nem tette meg, így nem kellett visszavágnom. Kedves tekintettel nézett, mintha kicsit sajnálná ami rám vár.
Erősebb vagyok mint hiszi.

-Most hogy végeztem, beszélhetünk? Szeretnélek megismerni, ha már úgy alakult hogy házasok leszünk - leült az ágy szélére és felém intett. Egy egyszerű fehér inget vett magára és egy vászon nadrágot. A haja még mindig vizes maradt és a tekintete engem vizsgált. Nem hordott királyi öltözéket, egyszerű ruhákba volt pont mint amikor találkoztunk.

Leültem vele szembe egy karosszékbe.

-Azt hiszem ebben igazad van, viszont szeretnék elmondani pár dolgot. Mivel úgy néz ki hogy együtt fogunk uralkodni, nem akarok viszályt szítani köztünk. A korábbi belépőmért még egyszer bocsánatot kérek. Szeretnék rád szövetségesként tekinteni, mivel mindketten ebbe a helyzetbe vagyunk kényszerítve, szeretném ha támogatnánk egymást. Ehhez viszont az kell, hogy mindent megismerjek az országotokról és rólad. Nem érdekel hogy kivel töltöd az estéidet, hiszen nem szerelemből házasodunk, ez a te személyes életed. Csak annyit kérdezek, benne lennél egy ilyen egyezségben? - reméltem hogy igent mond. Szükségem volt rá, hiszen nem ismertem a helyet ahova tartok. A királynét már megszereztem ellenségnek és a királynak nem lenne ideje személyesen támogatnia. A legjobb megoldás Cassian lenne.

Meglepődve nézett rám, mintha nem erre számított volna.

Cassian

Elgondolkodtatott amit mondott. Korábban még én is egy ilyen alkuról álmodtam. Aztán találkoztam vele és már csak arra vágytam hogy beszélhessünk. Olyan váratlanul toppant be, mindig valami meglepőre számíthatok tőle. Fejre fordított mindent maga körül.
Nem tetszett amikor azt mondta hogy nem érdekli kivel fekszem össze. Persze nem ismer, ahogy én sem őt, azonban engem nem érdekel más, és ezt a tudtára is adom. Nem szeretem őt, még azt se tudom mi az a szerelem. Egyszerűen csak vonzott benne valami.

-Meglepően jó alkunak tűnik nekem - felálltam és felé léptem. Az arca kicsit felderült és kezet ráztunk. Csakhogy én nem engedtem el őt, hanem közelebb húztam magamhoz.

-Azonban szeretném ha tudnád, ha összeházasodunk engem nem fog érdekelni más nő. Nem akarok pletykákat hallani az országból és nem akarom hogy a gyerekünk úgy nőjön fel hogy fattyúnak hívják - eleresztettem és elgondolkodva pillantott rám. Megleptem, ez látszott rajta, de kicsit elmosolyodott mellé.

-Ha így döntesz, tiszteletben tartom - valahogy az arca kicsit felragyogott, a hófehér haja beleolvadt a ruhájába. Olyan volt mint egy földöntúli teremtés.

-Most pedig feltehetem a kérdéseimet?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lilith ruhája