A nevem Lilith Lawright.
Egy olyan királyság hercegnője vagyok, ahol az erősek életben maradnak, a gyengék pedig elpusztulnak.
Egész életemben edzettem és készültem hogy túléljem nőként az országomban.
Mindent feláldoznék az országért és a népért, e...
A terem tömve volt emberekkel. Csak a felüket ha ismertem, a többiek hamarabb érkeztek a másik királyságból. A szemeimmel a királyi családot kerestem, terelnem kellett a szót Lilithről.
Nem láttam semerre, mintha mindenki rá várt volna. Szerencsére a külhoni királyi család sem volt sehol. Messziről láttam a király elégedetlen arckifejezését. Hátulról egy apró kéz ragadott meg.
-Merre van? -suttogta nekem egy ismerős hang. Hátra fordultam Mirához.
-Shh! Hamarosan jön ő is, viszont addig kitudnál húzni minket a királynőnél? - néztem rá könyörgően. Mirabell mindig segített nekünk az ilyen esetekben, és nem kérdezett semmit.
-Nem tudom mit tehetnék. Apa nagyon dühös, jobb ha siettek - suttogta vissza. Gyönyörű arany ruha volt rajta, ami kiemelte az erős sminkjét. A királynő ugyanezt a tradicionális viseletet hordta. Az ünnepségeken mindig ezt viselték, tisztelegve az elődeiknek. Csak ilyenkor tették félre a fekete harci ruhákat.
Mira táncolva sietett a szülei felé. Ő mindenkinek mosolyt csalt az arcára. A család fénysugara.
A királynő szeme rám villant és tudtam hogy mennem kell ha nem akarok bajt. Bíztam Mirában.
Kifordultam az ajtón és feltűztem pár tincsemet hogy jobban nézzek ki. A folyosón egy egész seregnyi őrrel találtam szembe magamat élükön egy hízelgő kígyóval. Ez nem jelent jót.
-Holnap bemutatjuk önöknek a palotát, azonban ma a bál a legfontosabb program. Én fogom önöket körbevezetni és bemutatni minden fontos vendégnek, ugyanis a hercegnő komornája sajnos nem ért rá, de azt hiszem jobban jártak így - Halami szeme rám villant ahogy észrevett a folyosón. Lilithel sosem állhattuk, csak egy sekélyes kurtizán volt aki a palota szolgálatában állt.
Az őrök takarásában azonban megpillantottam az ismerős arcokat. Egy ugyanolyan kígyót mint Hala, és a hintóban megismert embereket.
-Basszus - mormogtam. Elakartam futni, de nem volt hova. Nem lenne jó ha felismernének, de már késő volt menekülni.
-Micsoda szerencse, bemutathatom önöknek az imént említett hölgyet -intett felém. Hozzám lépett, barátságosan megölelt és a fülembe suttogott.
-Milyen kár hogy lemaradtál a hercegről, így belemélyeszthetem a karmaimat. De ne aggódj, majd elmondom hogy teljesít az ágyban - a szavait méreg járta át. Nem tudom hogy képzelte amit mondott, de ez már felségárulás lehetne.
-Nem lesz rá szükség, ennyire ő sem alacsonyodna le - mosolyogtam vissza rá. Kicsinyes játékokat űzünk, mégis jól esik látni ahogy akár egy pillanatra is, de félrecsúszik a tökéletes maszkja.
Az őrök szétnyíltak, helyet hagyva a királyi családnak. Már mind ünnepi öltözetben álltak előttem, de nem ez volt a legmeglepőbb. A herceg nagyon jól nézett ki, magas, fekete hajú sötét szemű férfi volt. Kifejezetten hasonlított egy inashoz, aki Lilithel beszélgetett a hintóban.
Rászedett minket, a szemét. Ő volt a herceg és végig megvezetett. Bár pont nem kéne emiatt panaszkodnom... Le kellett nyugodnom.
-Nagyon örülök hogy megismerhetem önöket - a tőlem telhető legjobban pukedliztem egyet előttük, de a kezeim remegtek. Ha bármelyikük is elszólja magát a korábbi találkánkról, Hala azonnal fut a királyhoz a kis történetével. Abba pedig bele sem akartam gondolni, hogy mivel fog megbüntetni ezúttal a király. Most nem egy egyszerű csínyről volt szó. Ez a királyság megszégyenítését jelenthette...
Nem mertem felemelni a fejemet, mert tudtam mi vár rám.
-Számunka szerencse hogy megismerhetünk egy ilyen csodálatos hölgyet - hallottam meg Cassian hangját. Vagyis inkább Cassian herceg hangját.
Felpillantottam és mosoly bujkált a szája szélén. A király meglepődve pillantott rám, a királynő pedig kitörni készült. Gonosz mosollyal elfojtotta az indulatait és inkább csak engem vizslatott. Tervezett valamit. Nora rám vigyorgott, az arca Mirára emlékeztetett.
Hala hátrapillantott, nem értve a szituációt. El kellett küldenem őt.
-A király küldött, hogy átvegyem a körbevezetést. Nagy szükség van rád odabent - intettem hátra neki. Csak menjen már el! Hala viszont nem úgy tűnt mintha feladná ezt a fontos pozíciót.
Cassian felém lépett.
-Azt hiszem jobb lenne ha sietnénk, ha a király parancsa természetesen elfogadjuk azt. Hölgyem, kérem, vezessen be minket - intett felém, ahogy egy jó herceg tenné. Fellengzősen és gőgösen, csakhogy a hintóban már láttam milyen fesztelen volt Lilithel.
Halami kicsit sértődötten felhúzta az orrát.
-Ha bármire szüksége lenne hercegem, én bármikor a szolgálatára állok - egy csábító mosolyt küldött felé amitől hányingerem támadt. Előttem flörtöl a herceggel. Hogy van mersze ehhez.
Befordult a sarkon, és csak ekkor engedhettem fel...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.