A nevem Lilith Lawright.
Egy olyan királyság hercegnője vagyok, ahol az erősek életben maradnak, a gyengék pedig elpusztulnak.
Egész életemben edzettem és készültem hogy túléljem nőként az országomban.
Mindent feláldoznék az országért és a népért, e...
Kíváncsivá tett Ginora, most már találkozni akartam a hercegnővel. Ennyi mindent megtett, és ilyen szenvedéllyel. Igaza volt Lilynek, tényleg különleges lehet.
A lányra néztem aki megszorította Ginora kezét és egy hálás mosolyt küldött neki. Úgy éreztem bármit megadnék ha rám is így nézne. Megráztam a fejemet, biztosan csak az út teszi ezeket a gondolatokat, nagyon kifáradtam.
-Mesélnél még róla? - húzódott közelebb Nora a másik oldalamon. Hangját alig lehetett hallani, inkább suttogás volt, de Lily egy apró bólintást küldött felé. Ekkor láttam meg a szemét. Épp csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de az nekem elég volt. Mélyfekete szempár nézett vissza rám, amiben megláttam a saját tükörképemet. Olyan volt mint elveszni, és újra kijutni egy útvesztőből.
A csuklyája még mindig az arcába volt húzva eltakarva a szépségét előlem. Késztetést éreztem hogy megtudjam mit rejteget még...
Lilith
-Van egy húga, Mirabell aki 15 éves és egy idősebb testvére Jonah - elakadt a szavam. Mesélni akartam magamról ezeknek az idegeneknek, mindezt úgy hogy nem tudhattam mire használják majd fel ezeket az információkat. Apám most csalódott volna bennem, ha látja ezt.
-Khm... Azt hiszem hamarosan úgyis találkoznak majd őfelségével, és a hercegnővel is. Úgy hiszem jobb lesz ha maguk ítélik meg milyen személy is ő - zártam le végül a gondolatomat hidegen.
-Az eddig elhangzottak alapján, egy nagyon érdekes találkozás lesz - szólt kedves hangon a király.
- Oh, de még mennyire - suttogta Ginora. Én csak a szememet forgattam.
-Mindjárt megérkezünk!- kiáltott hátra a kocsis.
Cassian ekkor felém fordult.
-Kik voltak azok akik segítettek nekünk elmenekülni? Mintha a semmiből jelentek volna meg - nézett rám kutató pillantással.
-Az itteni testőrség volt, Ginora riasztotta őket - feszengtem a kérdéseitől, és a pillantásától. Nem akartam felkelteni a figyelmét.
-És ti nem féltek egyedül, ilyenkor az utcákon? - folytatta rendületlenül. A szemében megannyi kérdés volt.
Ráakartam vicsorogni, morogni hogy hagyjon békén. Nem akartam hallani a hülye kérdéseit és a vizsgáló tekintetét. Mégis minek néz engem? Nem tetszett, hogy ennyire lebecsülte a képességeimet.
-Az idők során megtanultuk megvédeni magunkat - sziszegtem.
Ekkor láttam meg a palota ismerős körvonalait. A szobám ablakát, ahol még mindig égett a gyertya. Nem jó jel.
Cassian viszont ámultan nézett ki mellettem. Most hogy nem engem vizslatott én is rápillanthattam. Erős arccsontja kiemelte a szemét, ami szürke fénnyel ragyogott. Fehér bőre hasonlított az enyémhez, mégis más volt. Megint megcsapott az illata. Kényelmetlenül éreztem magam, szabadulni akartam, futni akár apám elé is, bárhova csak el innen. Ginora érezte a feszengésemet és félreértette.
-Mindjárt ott vagyunk. Egyenesen a szobába mész én pedig fedezlek apádnál - suttogta nekem. Azt hitte apámtól félek.
A kastély egész épülete fekete márványból épült, fehér kvarc ablakokkal. A fekete szín az erőt jelentette, vagyis ezt mondta nekem anyám. Lehengerlő és ijesztő lehetett egy idegen számára.
A hintó lassított és nem akartam megvárni amíg mindenki kiszáll. Mennem kellett.
Ginorával feltápászkodtunk és elköszöntem a családtól.
-Igazán köszönöm az utat. Azt hiszem még látjuk egymást a jövőben.
-Jó volt megismerni titeket - hajolt ki Cassian mögül Nora. A vékony hangját alig hallottam meg, de rámosolyogtam. A királynő egy pillantásra sem méltatott, de ezt nem bántam. A király is bólintott felém én pedig Cassianhoz fordultam. A tekintetével minden egyes részletet beszívott rólam, mintha nem akarna elengedni.
-Elkísérhetnéd a hercegnőt az országunkba. Nem lenne kedved eljönni? Körbevezethetnélek az országban, megmutatnék mindent- nézett rám. A szavait csak én hallottam és Ginora, de nem ez volt a fontos.
Bármennyire is érdekes volt és bármennyire is vonzott, nem tehettem meg ezt vele. Ha hozzámegyek az országa hercegéhez nem fogok másra gondolni. A szerelem és efféle balgaságok amúgy sem nekem valók. Politikai gondokkal és háborúkkal kell foglalkoznom, be kell illeszkednem és megismernem az országukat egyedül.
-Én is ott leszek a hercegnővel, azonban már van férjem. Nagyon sajnálom - lejjebb húztam a csuklyámat hogy megláthassa az egész arcomat, még így utoljára, ziláltan egy szakadt köpenyben, de engem lásson, ne egy hercegnőt. Vigyáztam hogy a hajam ne lógjon ki. Láttam rajta hogy megcsapták a szavaim. Bólintott, és mintha egy pillanatra elszomorodott volna, de amint jött úgyis tűnt el az arckifejezése. Megértően biccentett felénk, majd kiléptünk a hintóból és futni kezdtünk...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És mint minden rész végén itt van pár kép a sztoriból:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
