A nevem Lilith Lawright.
Egy olyan királyság hercegnője vagyok, ahol az erősek életben maradnak, a gyengék pedig elpusztulnak.
Egész életemben edzettem és készültem hogy túléljem nőként az országomban.
Mindent feláldoznék az országért és a népért, e...
-Nem mehetsz el és meg ne próbálj kiszökni az ablakon!-kiáltotta még utánam az apám miután kifordultam a bálteremből. Elegem volt abból ahogy mostanában rám néz. Én is tudtam hogy hamarosan elmegyek, és férjhez adnak egy ismeretlen herceghez, de minden elégedett nézésével úgy éreztem mintha már számára elmentem volna. Csak egy újabb nyűg kerül le a válláról.
Szerettem apámat, tényleg szerettem és mindenben próbáltam a kedvére tenni, de az hogy eltilt a karneváltól nem segített a helyzeten. Berontottam a szobámba és készülődni kezdtem. Magamra öltöttem a fekete éjselyem ruhámat, ami szorosan rám simult és kicsaptam az ablakot. Lent egy ismerős szempár nézett fel rám.
-Csak nem megint kiszökünk, hercegnő?- kérdezte pajkosan Ginora.
-Gondoltam levegőzök egyet- vontam meg a vállam mosolyogva. Kidobtam az ágytakarómat és mászni kezdtem rajta. Lent már Ginora meglapulva várt.
Ginora a legjobb barátnőm, akivel mindent megosztok. Mindig tudja mikor járunk tilosba, vagy mikor akarom hogy abbahagyja a kérdezgetést. Most mindkettőre szükségem volt.
Felhúztam a csuklyámat, nehogy valaki meglássa a hajamat a palotából. Biztos voltam benne hogy bárhonnan felismernék. Kiskorom óta fehér a hajam, emiatt sokszor voltam megkülönböztetve. Bár apám sosem vallaná be, de ebben is a gyengeség jelét látja, annak ellenére hogy erősebb vagyok szinte minden férfinál.
-A többiek?- kérdeztem.
-Már ott várnak. Elhelyezkedtek a tetőkön ahogy Kenna beállította őket. Helyeslően bólintottam.
Az országunk legnagyobb ünnepsége a karnevál, emiatt mindig megszaporodnak a bűnözések is. Mivel lány vagyok, apám nem törődik azzal mit teszek, ezért 15 éves koromban megalapítottam a Holdfény Gárdát. A tagjai olyan elit harcosok akiket mind én válogattam, 7 lány és 2 fiú. Mondhatjuk úgy, hogy mi tartjuk rendben a várost, és vigyázunk az emberekre. Pont ezért, ott a helyem a karneválon...
Befordultunk egy szűk átjárón majd lassan elértük a főutcát. Ilyenkor mindenki kiözönlött, a szabadságot ünnepeltük. Na meg persze a szülinapomat... 18 nagyon szép szám, persze.
Az emberek akikkel találkoztam megöleltek, vagy csak hozzámértek, tudatni akarták hogy gratulálnak nekem. Nem mintha nem lettem volna hálás, de ez a szülinap volt az utolsó amit köztük tölthetek. Tudom, hogy apám csak azért vezette be a karnevált, hogy megünnepelhesse a napot amikor elmegyek. Sosem titkolta hogy nem látja értelmét egy lány gyermeknek.
Most indult a körmenet a város széléről, aminek a végpontja a főtér. Ginorával körültekintően szemléltük a terepet, de úgy látszott ma senkinek sem támadt kedve a verekedéshez. Pedig igazán kiadtam volna magamból pár dolgot...
Anyám szerint ez az ország folytogató és ilyenkor egyet tudtam érteni vele. Soha nem szabadott kimutatni a gyengeséget, mert ugranak rá az emberek.
-Minden rendben?- zökkentett ki a gondolataimból.
-Persze, csak nagyon elkalandoztam - ráztam meg a fejem.
-A herceg felé jártak a gondolataid?
-Maradjunk inkább a karneválnál, egyszerre egyre koncentráljunk. Egy herceggel bárki eltud bánni, nekem viszont egy országot kell rendben tartanom - néztem rá komolyan.
Nem akartam hogy azt higgye félek a hercegtől. Mert nem féltem. A családom keménynek nevelt és sosem hoznék rájuk szégyent. Emellett viszont tudtam hogy nagyon hiányozni fognak...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Minden rész végén hozok nektek pár képet a történetből, lehet ez egy szereplő, egy helyszín vagy akár egy tárgy is.
Hoppsan! Denna bild följer inte våra riktliner för innehåll. Försök att ta bort den eller ladda upp en annan bild för att fortsätta.
