Út a pokolba - Lélekfoszlányok (Befejezett)

Második lépés

Nico morogva lépett be a lakásba. Szidta az összes szentet, amiért ilyen időjárást adtak ma estére. Erős viharban és zuhogó esőben végig motorozni a városon nem volt a legnagyobb élvezet. Levette a bőrkabátját, amiből csöpögött a víz és a földre dobta. Megdörzsölte rövid szőke haját, ami oldalt fel volt nyírva. Vízcseppek szóródtak szerteszét. Felkattintotta a villanykapcsolót, de nem történt semmi.

- Fantasztikus - morogta, mikor rádöbbent, hogy nála sincs áram. Miután felkapcsolta a telefonján az elemlámpát, a kis előteret elhagyva a nappali felé indult. Remélte, hogy akad még valahol gyertya a lakásban, mert a telefonja nem fogja sokáig bírni.

- Hol van Drake?

- Jézusom, Lexi! - kiáltott fel Nico, miközben kiejtette a kezéből a telefont. Egy pillanatra sötétben maradtak, majd a lány felkapcsolta az elemlámpát. - A frászt hozod rám. - hajolt le a telefonjáért Nico, majd a lányra nézett. Lexi szinte beleolvadt a sötét fotelba. Viszont azt látta, hogy a szeme dühösen villog.

- Még egyszer megkérdezem Nico. Hol van Drake? - A fiún végigfutott a hideg a hangjától, de azért megpróbált lazának mutatkozni, vállat vont és kisfiús mosolyt villantott rá.

- Nincs otthon?

- Te hülyének nézel engem, Nicolas? - suttogta Lexi, és olyan gyorsan jelent meg előtte, hogy a fiú észre sem vette. Olyan közel álltak egymáshoz, hogy az orruk, majdnem összeért. . - Nagyon rosszul hazudsz, úgy meg pláne, hogy tudom is, hogy nem igaz, amit mondasz. Ott voltál Drake-el a ketrecharcon. Láttalak. Szóval hol van?

- Te is ott voltál? - döbbent meg Nico. - Nem láttalak. Drake azt mondta nem akarta elmondani neked, mert túl ideges voltál ma.

- Ezernyi lehetősége lett volna elmondani, de ez most nem érdekel - morogta Lexi, mire Nico hátrált egy lépést. - Hol van? - Nico végignézett a lányon és összevonta a szemöldökét. Hosszú évek óta nem látta Lexit harchoz öltözve. Elbizonytalanodva állt egyik lábáról a másikra. Nem értette mi folyik itt. Érezte, hogy valami nincs rendjén, hogy bár a vihar és az áramszünet lehetne teljesen normális, mégis valami furcsa sötét feszültség ülte meg a levegőt. És most, hogy Lexi így állt vele szemben, nem tudta nem-e követett el hatalmas hibát, mikor ott hagyta Drake-t. Haza akarta hozni, és ellátni a sérüléseit, de a fiú nem hagyta. - Várok!

- Meg fog ölni, ha elmondom.

- Én foglak megölni, mert nem azt csinálod, ami a dolgod lenne! - csattant fel Lexi. - Te vagy a Védelmezője nem? A te dolgod lenne, hogy megvédd, vagy nem?

- De - mondta Nico a lány szemébe nézve. - És azt is teszem.

- Hát nekem nem úgy tűnik! Vagy ennyire vak vagy?

- Ha megakadályozom a mai verekedést, sosem áll többé velem szóba, Lexi - csattant fel Nico. - Hatalmas lehetőséget kapott. Verekedhetne pénzért és elmehetne innen. Nyitni akar egy tetováló szalont és szeretne veled összeköltözni. Kell neki a pénz és a pasas sokat ígért. Azt mondta, még ma aláírják a szerződést és hazaküldött. Mit tehettem volna?

- Mondjuk, ott maradsz? És akkor talán végre meglátod, hogy ki az a pasas. Lefogadom, hogy sosem találkoztál vele - kiabált Lexi. - Bár nem hittem, volna, hogy ennyire tehetségtelen védelmező vagy!

- Te miről beszélsz? Mitől vagy ennyire kibukva? Egyáltalán honnan tudsz róla?

- Nico - sóhajtotta Lexi. - Nem igaz, hogy nem érezted meg a démonokat és Sátánt a nézők között.

Gyorsan, kapkodva elmondta neki mi történt. A fiú minél többet hallott, úgy lett egyre sápadtabb. Alig öt éve került Drake mellé, miután az előző védence meghalt rákban. Lexi pedig bátorította, hogy nyugodtan mutassa meg magát Drake előtt és legyenek barátok. Bár általában ezt nem szokták, a Védelmezők megpróbálnak láthatatlanok maradni és messziről segíteni és védeni a rájuk bízott személyt. De a lány sokkal inkább abban hitt, hogy ha barátok lesznek erősebb lesz a kötelékük. És valóban így volt. Bár Drake-nek sosem mondta el, hogy a védelmezője, a barátságuk mélynek és igaznak bizonyult. Vele olyan barátot nyert, akinek mindent elmondhatott. Mert bár Lexivel egymás mellett nőttek fel, ő mégiscsak lány volt, akivel nem beszélhetett meg mindent. Most pedig úgy érezte nem csak a feladatát árulta el, de a barátját is.