Út a pokolba - Lélekfoszlányok (Befejezett)

Huszonkilencedik lépés

– Trgiaob - köpte a férfi nevét Lexi. A hangja visszhangzott a pokol tróntermében, miközben még a fülében csengett a saját és az anyja sikolya. A márványpadlón térdelt, Lucifer holtteste mellett, a nadrágja lassan beszívta a férfi vérét. Zihálva nézett fel a tőle nem messze álló angyalra és olyan mérhetetlen dühöt és gyűlöletet érzett, mint senki iránt eddig.

– Mindig olyan kifejezően tudtad kiejteni a nevem - vigyorgott rá a férfi. - Mindig tele volt érzelemmel.

– Te... te ezt az egészet előre eltervezted - morogta dühösen Lexi, de nem tudott megmozdulni. A gyűlölet megbénította, miközben a lelke legmélyén megszívesebben a férfire vetette volna magát, hogy a puszta kezével kaparja ki a mellkasából az szívét. Már ha volt neki. – Te vagy az oka mindennek.

– Na, ne legyél ennyire mérges - legyintett Trgiaob. - Így nem leszünk barátok.

– Barátok? - visszhangozta Lexi és úgy nézett a férfira, mintha két feje nőtt volt hirtelen.

– Akkor társak, ha az jobban tetszik.

– Te megölted az anyámat - kiáltott fel Lexi és a felszikrázó fájdalom még erősebb lángolásra késztette a gyűlöletét.

– Ha Anael együtt működött volna velem, mindez nem történik meg - vont vállat Trgiaob. – De ő túlságosan makacs volt és túlságosan hűséges Istenhez. Így kénytelen voltam más módszert alkalmazni. Reméltem, hogy veled jobban együtt tudunk működni.

– Soha nem működöm együtt veled - közölte Lexi és végre feltápászkodott a földről. A dühe fűtötte belülről, nem akart tovább ez előtt a mocsok előtt térdelni, de mégsem volt képes megtámadni. A gyűlölet forrt és a megfelelő alkalomra várt.

– Azért ne kapkodj - vigyorgott rá Trgiaob. - Még nem ismered a teljes történetet. És engedd meg, hogy tisztázzak egy-két dolgot, mielőtt nekem esnél. Nem mellesleg anyád szeme ugyanígy szikrázott, amikor dühös volt.

– Trgiaob - vicsorogta Lexi és a kezei ökölbe szorultak.

– Áh, a nők érzelmi sokszínűsége határtalan - sóhajtott az angyal, majd mintha egyáltalán nem félne Lexitől, megfordult és felsétált Lucifer trónjához. Úgy huppant rá, mintha mindig is az övé lett volna, majd keresztbe tette a lábait. – Leülsz? - csettintett, mire szürke energia kezdett kavarogni Lexitől nem messze és megjelent egy karfás, kényelmesnek tűnő fotel. Lexi izmai ugyan azt suttogták üljön le, mert fáradtak voltak a csatától és az emlékezés is rajtuk hagyta a nyomait, a lány mégsem mozdult. Csak állt ott, Lucifer mellett, mint aki gyökeret eresztett és bámulta Trgiaob-ot. Az angyal bosszúsan fújt egyet, de végül vállat vont. – Ahogy gondolod. Pedig csak jót akarok.

– Hát persze. Arról vagy híres - morogta Lexi, de csak nevetést kapott válaszul.

– A makacsságod és a visszaszólásaid, mindig olyan felvillanyozóak voltak. Már tiniként is kedveltelek. De kezdjük a te történetednél, aztán majd rátérünk arra is, hogy mit akarok - mondta Trgiaob és megcserélte a lábait, mintha mégsem lenne elég kényelmes az a trón. – Már terveim voltak veled, amikor megszülettél és Anael elmondta, milyen képességet kaptál. Tudod milyen ritka ez az adomány? Ezer évente egyetlen látó születik. Ezer. Tudod te milyen hosszú idő az, főleg ha várnod kell valamire? Szóval, amikor Anael elmondta hogy Léleklátó vagy és még teljesen egészséges is, vagyis nem halsz meg pár naposan, mint az elődöd, akkor tudtam, hogy eljött végre az én időm. Hogy a tervem végre kezdetét veheti. De sajnos a reményem, hogy Anael segít nekem és együtt készítünk fel, hamar kútba esett. Anyád egyáltalán nem volt partner a dologban, téged és a húgodat is úgy óvott tőlem, mint a tűztől. Ráadásul még ehhez a senkihez is lejött - bökött az angyal Lucifer felé a fejével -, hogy alkut kössön a védelmetek érdekében. Amúgy azt tudod, mit fizetett volna azért, hogy Lucifer eldugjon itt titeket? - kérdezte Trgiaob, de Lexi nem felelt. Csak állt, hallgatott és várt. Hogy mire, azt nem tudta, de a lelke és a szíve is türelemre intette. Ő pedig most hallgatott rájuk. – Hát persze, hogy nem tudod... Én sem dicsekednék azzal, hogy az egyik lányom odaígértem feleségnek Lucifer fiának. - A lány arcán olyan döbbenten futott át, hogy az angyal felnevetett. Kacagása végigfutott a termen és a vérpatak megmozdult és kicsapott a padlóra. – Bizony, bizony, anyádnak is megvoltak a maga titkai, meg hibái. Végülis, ha nem áll annyira ellen és nem szövetkezik Luciferrel talán még ma is élne... De a kis alkuja után tudtam, hogy ahhoz, hogy hozzátok tudjak férkőzni, őt el kell tüntetnem az útból. Akkor még nem tudtam arról, hogy változtattak az alkun és téged el fog rejteni. Miután megöltem anyádat, próbáltam finoman közeledni, de túl mélyen ültette el benned a félelmet irántam. Így kénytelen voltam eltüntetni az első emlékeidet rólam. - Lexinek felrémlett az előbb látott képek közül, amikor megtámadják a sikátorban, amikor érezte, hogy az agyából valami hiányzik. Nem sokkal utána tűnt fel a színen Trgiaob, azzal, hogy ő lesz az angyala. Bár elhatározta, hogy nem szól semmit és félbeszakítás nélkül hallgatja végig, hátha annyira belemerül a tervei részletezésébe, hogy meg tudja lepni a támadásával, ezt mégis muszáj volt megkérdeznie.