Út a pokolba - Lélekfoszlányok (Befejezett)

I.Mérföldkő: Ébredj fel! Első lépés

Ma éjszaka a démonoktól
Nincs hova menekülj

Most ráz a hideg, kihagy a szíved
A társad a merülés
Az ágyad rideg, a falon olvad
Az életedről festett kép
Nem lehetek innentől
Más, aki ha fél
Távol marad mindentől
Ha úgy fújja a szél

(Szakács Gergő: Haladok)

Első lépés

Lexi sóhajtott kezében egy tállal és egy nagy pohár borral felkuporodott a fekete, bőr kanapéra. Semmi másra nem vágyott, mint, hogy a lábát feltéve keressen valami undorítóan csöpögős filmet, felzabálja az extra adag popcornt és sírva álomba merüljön. Elege volt a mai napból.

Kezdődött a szörnyű reggellel, amikor kirúgták a munkahelyéről, amit amúgy utált, de hát fent kellett tartani a látszatot. Aztán folytatódott azzal, hogy az ezotériás boltját, ami megmenthette volna a teljes anyagi csődtől tönkre tették a betörők, akik egyébként, furcsa módon nem vittek el semmit. Aztán egész nap a rendőrségen ülhetett, aminek végeredményben semmi értelme nem volt, mivel tudta, hogy úgysem találják meg a tetteseket. Az emberi rendőrök semmit sem érnek ilyenkor. Az egész nap pattanásig feszült idegeinek, pedig már túl sok volt, hogy Drake, pont most rázta le valamilyen mondva csinált indokkal, azzal együtt pedig jött a zsigeri aggodalom, amiről tudta, hogy figyelni kell rá.

A lány még most is összerezzent és gyomrára szorította a kezét. Attól félt, mindjárt visszajön a nem rég leküzdött vacsorája. Régóta nem érzett ilyet. Évek óta nem figyelmeztette ennyire a teste, hogy valami rossz közeleg. Jól tudta, hogy valami megváltozott, hetek óta nem aludt jól, az álmai túl élénknek és igazinak tűntek, feszült volt. Várt valamire. Hogy valami történjen végre. Nagyon jól látta, hogy Drake is megváltozott egy ideje. Titkolózott és hazudozott. Ám hiába mondott neki bármit is. A veszekedéseik pedig egyre gyakoribbak lettek.

Lexi megmasszírozta a homlokát, hátha enyhül a feszültsége, majd a poharába kortyolt. Miután a szájába tömött egy adag popcornt a távirányítóért nyúlt, bekapcsolta a tévét és elkezdett kapcsolgatni a csatornák között, bár fogalma sem volt, hogy egy-egy adón mit adnak, mert gondolatban messze járt. Újra látta maga előtt a fiú dühös arcát, ökölbe zárt kezét. Megijedt a belőle sütő agressziótól, pedig nem ilyennek ismerte. Még hallotta is a dühös szavait... Lexi, az én dolgom hova megyek... Már megint jössz ezzel a sületlenséggel! Nem lesz semmi bajom! Elegem van belőled! Ne viselkedj őrültként, légy szíves! Menj inkább haza és hagyj békén!

− Makacs vagy és nem vagy képes hinni nekem - morogta az orra alatt a lány. - De ha kinyírnak, akkor majd azt kívánod bárcsak hittél volna nekem. Tényleg hagynom kellene a fenébe... - Lexi felsóhajtott és újra megdörzsölte a homlokát. Tudta jól, hogy még ha haragszik is rá, akkor sem hagyná meghalni. Úgyis mindent meg fog tenni azért, hogy megvédje és megmentse, teljesen mindegy a fiú mennyire hiszi bolondnak. Szerette. Túlságosan is. Olyannyira, hogy ő volt az egyetlen, akiben annyira megbízott, hogy elmondta a titkát. Reménykedett benne, ő végre, majd megérti és elfogadja. És úgy tűnt, minden rendben is van közöttük és még mindig szereti. A mai nap után azonban, már nem volt biztos abban, hogy a fiú képes volt elfogadni, és túltette magát a dolgon. Ma olyanokat vágott a fejéhez, amik tövisként fúródtak a szívébe. Gyerekként annyiszor hallotta, hogy őrült, eszelős, kezelhetetlen, hogy gyűlölte még kimondani is ezeket a szavakat. Túl fájdalmas volt.

Tekintete a mobiljára tévedt. Nem! Nem fogom felhívni. Ő bántott meg engem, neki kell bocsánatot kérnie. Hevesen megrázta a fejét, és megpróbált a tv-re koncentrálni.

− Nem. Nem. Jézusom ez mi? Komolyan ezzel szennyeznek minket? - kommentálta minden csatornaváltásnál, amit látott. Túlságosan is idegesítette, hogy nem beszélhet senkivel. - Foci... pletyka csatorna... Nincs egy normális film ebben a nyomorul tévében? Ketrecharc... persze, ez kell nekem most... −Megpróbálta elkapcsolni azonban a tv nem engedelmeskedett. Hiába nyomkodta a gombot, a kép nem moccant. - Nincs is ilyen csatorna - döbbent rá Lexi. A kép is szemcsés volt, mintha csak valami biztonsági kamera felvételeit nézné. Ám elég tiszta volt ahhoz, hogy több ismerőst is felismerjen a tömegben, Maddy, Eve és Jack, Drake haverjai közé keveredve tapsoltak, Nico láttán felvonta a szemöldökét, majd mikor meglátta őt, megdermedt. - Drake? - kérdezte döbbenten és még előbbre is hajolt, hogy biztos legyen benne, tényleg a barátját látja a tv-ben. - Mi az istent keresel te ott? - suttogta ijedten.