Az örökség továbbadódik

88. Felhívás keringőre

88. 

Miközben a karámoknál egyre feszültebb lett a hangulat, addig a birtok elkényeztetett kis hercegnője, Miriam, végre méltóztatott kilépni a kastély épületéből.

– Még mindig nem hiszem el, hogy vendégül kell látnunk ezeket – zsörtölődött a kapualjban, majd a nagy bámészkodás közepette észrevette a távolban a csapatot. – Sejthettem volna, hogy az idióta bátyám azzal kezdi, hogy végigmutogatja nekik a dögjeit. Vajon ott van Leon is? Megyek és megnézem. – Azzal a friss gondolattal a fejében már el is indult a többiek felé.

Közben André egészen megbabonázva figyelte Henikót és a lovat, mivel Vadóc sosem viselkedett még hasonlóan más embernek közelében. Be kellett látnia, hogy az apjának igaza volt, amikor megállapította, hogy a ló csak annak engedelmeskedik, aki érdemes rá. Támadt is egy remek ötlete, ami mosoly formájában ki is terebélyesedett az arcára. Leon és Julien eléggé értetlenül álltak a dologhoz, hiszen ők nem voltak meggyőződve arról, hogy Heniko annyira nagy biztonságban lenne a jelenleg jámbornak tűnő állat közelében. Heniko ellenben biztos volt, még ha nem is pontosan volt tudatában annak, hogy mit is csinál.

– Ez most komoly?! – kiáltott fel Miriam, de gyorsan a szája elé kapta a kezét, mert rájött, hogy már túl közel van a csapathoz. – Madcap és az a fekete bestia egy helyen?! Talán mégis volt értelme annak, hogy idejöttek. Biztos vagyok benne, hogy Kalos sosem bocsájtaná meg a bátyámnak, ha a kis Kaleido sztár lovasbalesetet szenvedne távol Amerikától. – Az ördögi gondolattal a fejében besettenkedett az istállóba, és szándékosan bekapcsolta a riasztót. A hirtelen lármára az összes ló odabent eszeveszett tombolásba kezdett, ahogyan a Heniko előtt álló fekete mén is.

– HENIKO!!! – kiáltott fel mindenki ijedten, amikor meglátták, hogy a hatalmas fekete állat a hátsó lábaira ágaskodik. Szerencsére a lány is észrevette a közeledő veszélyt, és artista adottságait kihasználva, két határátlépéssel és egy szaltóval növelte a kettejük közti távolságot. Miközben a többiek meghökkenve figyelték a reakciót, André futásnak eredt, hogy lekapcsolja a kalamajka okozóját.

– Pedig már olyan közel voltam... – gondolta csalódottan a barna hajú lány. – Ha az a fránya riasztó nem kapcsol be, talán hagyta volna, hogy hozzáérjek. – Azonban nem volt ideje túl hosszan gondolkodni, mert a riadt állat elkezdett felé száguldani.

– Úgy ugrál, mint egy kis bolha... – gondolta Miriam, miközben már távolabbról figyelte az alkotását. – Egyszer viszont úgyis elfárad, és akkor nem lesz menekvés.

– Heniko és az ő istenverte makacssága! – magyarázta Pete az orra alatt, miközben idegesen tördelte az ujjait. – Már régen ki kellett volna jönnie onnan, de persze az ő agya is kőből van!

– Kalos ki fog térni a hitéből, ha vele is lesz valami! – helyeselt May. – A két srác már tuti nem úszta meg karcolás nélkül!

– A fene! – szisszent fel Heniko, miután egy újabb szaltós ugrással földet ért. – Vajon ő nem akar végre elfáradni egy kicsit? Hiszen ő többet rohangált, mint én... – morfondírozott a lóra pillantva. – Tudom, hogy a többiek azt várják tőlem, hogy fejezzem ezt be, de egyszerűen érzem, hogy ez a ló nem az a szörnyeteg, aminek beállítják. Biztos vagyok benne, hogy nem a gyűlölet vezérli. – Hirtelen aztán átsuhant egy gondolat a fejében. – Mi van... ha csak egy egyenrangú ellenfélre vár? Végül is... megérhet egy próbát. Nem menekülök tovább! – döntötte el, majd elkezdett rohanni a Vadóc felé.

– Mégis mit csinál ez?! – fakadt ki Julien, amint meglátta, mit művel a lány. Ugyanis amint a jószág közelébe ért, elkezdte azt csinálni, amiben a színpadon is nagyon profi volt: utánozta a másik mozgását. Ha a paripa jobbra lépett, ő is így tett. Ha balra, akkor követte arra ugyanúgy.